Megnyitják a német holokauszt-archívumot a kutatók előtt
Az archívum megnyitásával nem várják meg, amíg mindenütt ratifikálják az ötvenegy évvel ezelőtt kötött megállapodások felülírását
Győzött a történelem valódi megismerésének és a németek felelősségvállalásának igénye a személyiségi jogok védelme felett. Az igazságügyi miniszter döntése értelmében rövidesen kutathatóvá válik a holokausztarchívum Bad Arolsenben.
Az auschwitzi haláltábor túlélői. Az archívumból megismerhetővé válnak a személyes történetek (fotó: Reuters – Auschwitz Museum)
Washington máris üdvözli, Berlinben viszont mintha félnének a német igazságügyi miniszter döntésétől, amelynek alapján kutathatóvá teszik a náci rendszerben az állampolgárokról készített jelentéseket. Brigitte Zypries miniszter asszony döntése történelmi jelentőségűnek mondható, felülírta az NSZK és a nácik felett győzelmet arató szövetségesek között 1955-ben aláírt szerződések egy részét.
Akkoriban a Konrad Adenauer kancellár vezette német szövetségi kormány a Nemzetközi Vöröskereszt keresőszolgálatával arról állapodott meg, hogy a nácik adatbankját kizárólag az eltűnt rokonaik után kutató hozzátartozóknak teszik hozzáférhetővé.
Izrael, Lengyelország és az Egyesült Államok befolyásos történészei azonban évek óta egyre nagyobb nyomást fejtettek ki a német hatóságokra, hogy a holokauszt teljes feldolgozása érdekében a tudósok is betekinthessenek az archívumba. Ezekben a náci rezsim idején született besúgói jelentések és hivatalos nyomozások alapján készített dokumentumok találhatók mintegy tizenhétmillió emberről, főként koncentrációs táborokba hurcoltakról, kényszermunkásokról, egyházi emberekről.
A Bad Arolsenben található hatalmas archívum megnyitását eddig azért utasították el a németek, pontosabban az e témában döntéshozatali pozícióban lévő politikusok, mert szerintük személységi jogot sérthet, ha így vagy úgy nyilvánosságra kerülhetnek a konkrét személyekre, üldözöttekre és jelentéstevőkre vonatkozó adatok. Kiderülhet például, hogy a nácik által kiszemelt, bántalmazott vagy megölt emberek közül kiket tartottak megalapozottan vagy megalapozatlanul idegbetegnek, homoszexuálisnak vagy „alsóbbrendűnek”.
Zypries miniszter azonban végül elfogadta az ellenérveket, amelyek szerint a kutatás céljai magasztosak, és Németországnak történelmi felelőssége, hogy bemutassa a világ előtt mindazon bűnöket, amelyeket a nácik elkövettek vagy el akartak követni.
A washingtoni Holokauszt Múzeum, a világ talán legnagyobb e témát kutató tudományos műhelyének vezetői szerint a német archívum megnyitása áttörést jelenthet a szisztematikus zsidóüldözés és -irtás részleteinek feltárásában. A német igazságügyi miniszter asszony döntését – mivel nemzetközi szerződést érint – el kell fogadnia az 1955-ös okmányt aláíró országok parlamentjeinek is. Zypries azonban értésre adta, hogy az archívum megnyitásával nem várják meg, amíg mindenütt ratifikálják az ötvenegy évvel ezelőtt kötött megállapodások felülírását.
Kertész Éva, Berlin