Négy éve jó állapotban adtuk át az országot, még megőrizni is képtelenek voltak. Mitől nyújtanának kritikus helyzetben jobb teljesítményt? Semmi sem utal rá. Nem térhetünk ki a feladat elől. Azt érzem, mintha az égiek óvnának bennünket a kormányzás nehéz próbájától. Vitázom velük, nekünk együtt sikerülhet. A vitában egyelőre vesztésre állok. Mégsem adom fel. (Orbán Viktor szavai a Heti Válasznak adott interjúból)
– Egy percre legalább beleélte magát a felkínált szerepbe?
– A frakkot nem rendeltettem meg. (Részlet a Heti Válasz Bod Péter Ákossal készített interjújából)
„(…) a vezér nélküli tábor támogatásának folyamata egy szánalmas kabaré jellegét kezdi ölteni. Amikor sok jeles férfiú mellé, közé kiáll Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, akinek egy véletlenségből jó mondatát az akkor még csöppnyi liberális Fidesz-frakció kivonulással honorálta és akinek a rendszerváltás elmaradása miatti felelőssége vitathatatlan, akkor ebbe a már megint nagyidaivá váló ordibálásba nem lehet bekapcsolódni. Sajnáljuk Makovecz Imre urat is, aki berontva a Nap-tévébe, felszólította a cselédsorból a betontengerbe, a lakótelepekre felkerült népet, hogy térjen végre észhez. Sajnálnunk kell őt, mert bármennyire tudjuk is, milyen szívbéli kötelék fűzi is őt ehhez a néphez, kihagyta a számításból, hogy most viszont a „polgári” kormány nevében tette, amit tett. A polgári kormány és párt viszont mi más lett volna, mint elkülönülés és egy kicsit felülről való kezelése ennek a rétegnek, s ezt most nem lehet kifehéríteni. Magyarország nem polgári ország, még polgári vezér nélkül sem az. (…) Az Európai Unióba beerőszakolt, gyarmatosított, az izraeli tőke és a zsidó betelepedés célországává tett Magyarországon a 2006-os országgyűlés választásokon a legmélyebb, a nemzet összetartó eresztékeinek végső szétrepedésével fenyegető válság alakult ki. A mindkét részről mocskos, lejárató, a sorskérdéseknek hátat fordító kampányok erkölcsileg és kulturálisan is romboló hatásúak voltak.”
(Csurka István a MIÉP elnöksége nevében a Magyar Fórumban)
„Ha most a baloldal győz, akkor gazdaságainkat elveszítve bérmunkássá válunk saját földjeinken. A nagytőkések és külföldi befektetők terjeszkedése átalakítja a vidék birtok- és tulajdonszerkezetét.” (Jakab István, a Magosz elnökének interjúja a Demokratában)
„Mert ha két oldal van, Ibolyán és törpe pártján kívül ezt mindenki érzi és tudja. Akármint próbálunk udvariasabban fogalmazni, itt a Jó és a Rossz, a Múlt és a Jövő csap össze, ha tetszik, az új Élet és a nyomorúságos Halál. A papírszobrok már életre keltek, és most öntik őket vasba, osztályharcba… A kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás megmutatta, hogy nagyon súlyos a helyzet. A magyar nemzet itt, Csonka-Magyarországban kisebbségbe szorult. A Fidesz megkísérelte megszólítani a másik Magyarország minden számottevő rétegét, mindenkit, akit nem vettek meg kilóra, mindenkit, akinek borsódzik a háta, ha az MSZP és az SZDSZ véletlenül Istent, hazát, nemzetet, családot emleget… Még nem tudom, mi lesz a végeredmény. De azt biztosan tudom, mi győztünk, mi fogunk győzni, mint 1956-ban.” (Szentmihályi Szabó Péter: Zsarolási potenciál című cikke a Demokratában)
„És a győzelembe vetett hitnek ma egyetlen igazi és karizmatikus megtestesítője van, Orbán Viktor. Vagyis ő a legnagyobb veszély a nemzetellenes politikát folytató kommunista milliárdosokra és cinikus liberálisokra… Nincs kegyelem! ne lacafacázz, magyar! Ne, mentegess, ne mismásolj, ne hajbókolj a kommunista múlt nagyon is élő kísértetei előtt!” (Szalay Károly: Bűnhődik a magyar című cikke a Demokratában)
