Stépán Balázs 2006. április 16. 11:03
A szesztilalomnál kényelmesebb a korteskuss. Elmarad a hétvégi Hajrá Viktor, meg a Húzzunk bele-buli. Szabad a pálya, szünetel az egészpályás hazaárulózás.
A hetvenes évek vége felé, már a kötelező két-jelöltes népfrontszavazás idején, Szegeden a Kárász utcában sétálva Tőzsér Bandival törtük a fejünket, hogyan tudnánk kijátszani a kormány éppen aktuális szesztilalmát. A rutinos alkoholisták szombaton készleteztek, vasárnap már kora reggel tele volt részegekkel a korzó. Mi a Kárász utcai éjjel-nappalos gyógyszertárba tértünk be, sósborszeszt rendeltünk, s a matériát ott helyben elfogyasztottuk. A diktatórikus szesztilalom tulajdonképpen a demokratikus kampánykuss aszcendense.
A kampánycsend jogfosztó törvény. A pártok most rátettek egy lapáttal, önkéntességi alapon, szájkosarat erősítettek magukra, álságos igyekezettel. Ugyan kinek jutna eszébe a vallási ünnepen szemen köpni a másikat, tisztán pártalapon?
A pártok viszont kellemes ünnepeket kívántak nekünk, köszönik, jól elvannak, mindjárt visszajönnek, de most egy cseppet visszavesznek magukból. A háromnapos, kettős vallási ünnepen (húsvét, peszah; igaz ez utóbbi hétnapos, de ennél kínosabb teológiai bakikkal dúsították beszédeiket a pártprédikátorok), plusz holokauszt emléknapján, szünetelnek a pártrendezvények, majd kedden, ki másnapos fejjel, ki kifényesedett lélekkel folytatja ott, ahol abbahagyta, ha el nem felejti közben, hol tartott.
Anyakönyvileg katolikus, időnként gyakorló evangélikus, alapvetően panteista vagyok, de helyes, hogy komolyan veszik a politikusok mások vallási érzékenységét. Deutsch Für Tamás dobta be a témát, Szili Katalin az MSZP részéről az alkalomhoz méltó, bár enyhén materialista szabású „boldogságos hétvégét” kívánt nekünk, az FMPSZ-es Selmeczi Gabriella „áldott, békés húsvéti ünnepekkel” örvendeztetett meg.
A szesztilalomnál kényelmesebb a korteskuss. Elmarad a hétvégi Hajrá Viktor, meg a Húzzunk bele-buli. Szabad a pálya, szünetel az egészpályás hazaárulózás. A háromnapos moratórium azonban az öröm helyett a frászt hozta a pártfüggő sajtó alkalmazottaira. Hiányzik a tiszta direktíva, a pártközpontban pihennek az emberek, a szóvivők kikapcsolták mobilt, independent üzemmódra kapcsolták a szerkesztő urat, boldoguljon ki hogy tud, ami örvendetes lenne, de a gyárilag beépített öncenzor gyormorgörcsöt okozott. Normális esetben a balra zárt hírlapíró kezéből kipottyan a töltőtoll, lefagy a számítógép Gyurcsány említésére, a jobbrazárót ugyanez a név lendületbe hozza, felturbózza. Most viszont tényleg szabad a pálya, rajta.
Sehol egy gyújtó hangú programbeszéd, vagy hibahatáros közvéleménykutatás, csak kiherélt hírek, álhírek és helyreigazítások keringenek a neten, a munkáslevelezők a körmenetre készülnek, a hivatalos agitátorok spekulálnak helyre tétre, befutóra játszanak: minden adva van, akár olvasóbarát lapszám is szerkesztődhetne most a fű alatt, de nem.
Unalmas hétvégi felhozatal. A Nemzet Ossziánja „ködös, homályos” énekében csütörtökön, a nagyhétre tekintettel pártsemlegesen A magyar gyümölcsről értekezik, nehogy vallási érzületet sértsen. Nagypénteken azonban erőre kap. Kioktatja a gyermeki tisztelet és a politikai kívánalmak
korrelációjáról a néhai miniszterelnök György fiát, lerántja leplet a ercember Gyurcsányról, oszt egy erőtlen maflást Tamás Gáspár Miklósnak, a legvégén pedig, Kókát kénytelen molesztálni, mert korábbi dolgozatában éppen ő maga keverte össze a bencés oktatókat a ferences rendiekkel.
A 16 órában Lengyel László a koalíciós előnyt értelmezi, rutinosan, ki tudja hányadszor a héten, Stumpf István Orbán kétheti vita-taktikáját dicséri, hiszen sikerült előcsalogatnia Gyurcsány szunnyadozó agresszivitását, egyben elismeri, hogy a szingliző Mikola többet ártott mint használt, végül gondterhelten kiböki a remény hal meg utoljára. Vagy ezt egy másik műsorban mondta volna?
A kiegyensúlyozottság forgatókönyve szerint Kéri László következik. Összezavarodhatott kicsit, mert újólag a „Fidesz hibát vétett” kezdetű lemezt nyomja. Szóba kerül még a 110 billegő körzetekben folyó voks-vadászat: Orbán Viktor kedden 3100 kilométeres, előre meghatározott útvonalon haladva próbálkozik. Balról dicsérettel illetik a voks-nyelő Ibolyát, jobbról érkezik a varsói gyors effektus.
Sehol egy virulens ötlet, izgalmas leleplezés, helyreigazításra késztető tényfeltáró riport. Az alkalmi kortescsend a népfrontos szesztilalomnál is unalmasabb.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
