Dávid Ibolya esete a Fidesszel és a mérsékelt jobbközéppel
Népszabadság * Bugyinszki György * 2006. április 13.
Orbán Viktor és Dávid Ibolya 2001. szeptember 3-án – választási együttműködésre szerződtekKép: Sopronyi Gyula Dávid Ibolya a választások kulcsfigurájává lépett elő. Megmentette az MDF-et a parlamenten kívüliségtől, és politikusi hitelét nem hajlandó feláldozni Orbán ismételt kormányra kerülésének oltárán. A jobboldal sikerének sértett kerékkötője ő vagy a szalonképes konzervatív politika záloga? Politikusi életútja segíthet ezt eldönteni.
Dávid Ibolya 1989-ben lépett be az MDF-be, az első szabadon választott parlamentben már képviselő, első komolyabb feladata a házszabály-módosítás levezénylése „93-ban. Az MDF-kormány bukása után Boross Péter exminiszterelnök részben benne látja a megújulás lehetőségét. Boross fél sikerrel lobbizik: a képviselőcsoport frakcióvezetőnek nem, de helyettesnek megválasztja Dávid Ibolyát. Ekkortól datálódik korrupcióellenes imázsa, a Tocsik-ügy habosításából jelentékenyen kiveszi részét, és egyre feljebb jut a párt ranglétráján is, „96-tól már az elnökség tagja.
Ez év őszén folytatódik az MDF „szétaprózódása” a Szabó Iván vezette MDNP kiválásával. Dávid pártfogója, Boross oldalán marad a pártban, ezért hol a függetlenség sírásójaként, hol zászlóvivőjeként beszélnek róla. Ekkoriban a párttagságnak is komoly fejtörést okozott, hogy ki mellé is kell állniuk, ha függetlenséget akarnak. A kérdés akkor dőlt el, amikor Lezsák Sándor akkori MDF-elnök választási szerződést kötött Orbánnal. Az MDF listán nem került be a parlamentbe, de a Fidesszel közös egyéni képviselőknek köszönhetően szerepet vállalhatott a parlamentben, illetve a polgári kormányban. Az igazságügyi tárca vezetője Dávid lett, aki ekkor már a külsőségekben is rájátszott az egyedüli női kormánytag imázsára: hajszínt váltott, avatott kiskosztümviselővé lett, kalapjairól beszélt az ország. Lelkesedése hamar alábbhagyott, amikor kiderült, Orbán dísznek szerződtette; a jogállamiság kereteit feszegető lépésekkel kapcsolatos észrevételeire (csonka médiakuratóriumok, háromhetenkénti parlamenti ülésezés) a miniszterelnök nem kíváncsi. Bár Dávid Ibolya végigasszisztálta az Orbán-Torgyán kabinet működését, egyre ritkábban jelent meg a kormány ülésein (Hende Csabát küldte maga helyett), és inkább kifelé kezdett játszani. Népszerűsködő akcióira a közvélemény is rezonált: a büntető törvénykönyv szigorításával harcot indított a könynyű drogok ellen (az Antall-kormány idején komoly rutint szerzett már a szabadelvűség jegyében szaporodó kisegyházak visszaszorításában), és kreatívan értelmezve saját hatáskörét, megtagadta Göncz Árpád államfő elnöki kegyelmének ellenjegyzését az Agrobank-ügyben.
Népszerűsége „99-ben már ahhoz is elegendő, hogy ő váltsa Lezsákot az MDF élén. Pártelnökként – a „lakva ismerjük meg egymást” helyzetből kiindulva – nem híve a Fidesszel való fúziónak, a jobboldali törmelékpártok újraegyesítésének viszont igen. Meghirdeti a Békejobb 2000 mozgalmat, ám különutas terveivel magára haragítja Orbánt. 2001-ben bebizonyosodik, hogy az igazságügy-miniszter asszonyt hiba volna makulátlan demokrataként szemlélni: előbb „megmagyarázza” Tarlós István Sziget-fesztiválos buzizását, majd a Fradi eladása körül állandósuló zsidózások kapcsán feltett kérdésekre azt válaszolja, hogy nem ért a focihoz. Az MDF önállósodásának ügyében is hitelvesztésre áll, 2002-ben ugyanis nem meri megkockáztatni pártja végleges eltűnését, ezért minden korábbi erősködés ellenére az MDF végül közös listán indul a Fidesszel. A kormány bukik, de az MDF parlamenti párt marad, és immáron egy biztonságosabb pozícióból határolódik el a Fidesztől. Előbb külön frakciót alakít, majd úgy dönt, hogy önállóan indul az EP-választásokon, és a Fidesznek fityiszt mutatva MDF-es delegáltakkal tölti be a médiakuratóriumok jobboldali helyeit. Dávid egyre karakánabb Fidesz-ellenességét látva a Lezsák-féle „kiegyezéspárti” platform még 2003-ban elzavarná, neki azonban sikerül az MDF élén maradnia.
Az öt százalék feletti 2004-es európai parlamenti választási eredmény Dávid Ibolyát a maga igazáról győzi meg, Orbán Viktort viszont arról, hogy a pártelnököt megkerülve kell folytatnia az MDF bedarálását. (Ennek archetípusa, ahogyan 2002-ben Orbán az MDF-es Hende Csabát tette meg a Polgári Körök koordinátorává.) Orbán kettős párttagságot ajánlott minden, az együttműködésre hajlandó fórumosnak. A csábításra fogékony „lázadók” 2004 júniusában Lakitelek Munkacsoport néven szervezték meg magukat – némi fideszes anyagi segítséggel. Erre a tisztségében frissen megerősített Dávid Ibolya kizárta pártbéli ellenzékét a frakcióból, és a szocialista házelnök segítségével végleg leverte a ribilliót. A Dávid Ibolya szövetségesének számító („99-ig egyébként vérmesen lezsákista) Herényi Károly maradt a megfogyatkozott frakció vezetője, az MDF „megélhetési politikusai” (Hende, Demeter, Lezsák, Balsai) pedig a Fideszben kerestek és találtak menedéket. A sokadik pártszakadás láttán Dávid Ibolya nyílt levélben szólította fel Orbánt, hogy szálljon le végre az MDF-ről, mert a végén még úgy jár, mint a mesebeli „kisgömböc”, aki addig falta az útjában állókat, míg végül szétpukkadt. A Fidesz válasza hasonló tónusú: a 2005-ös köztársaságielnök-választás első fordulója után olyan „vakondoknak” nevezi Áder János az együtt maradt MDF-es képviselőket, akiket sikerült kiugrasztani a rejtekhelyről, mivel – szerinte – kiderült, hajlandóak együtt szavazni a szociálliberális koalícióval.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a 2006-os választásoknak Dávid Ibolya és pártja egyedül vágott neki, és Orbánt sem kímélte kampányában. Különösen, mikor kiderült, hogy a Fidesz nyíltan kampányol az MDF ellen, és az MDF kalocsai jelöltjét a helyi fideszes aspiráns megfenyegette arra az esetre, ha nem lép vissza.
A választások első fordulójában az MDF – ha csak hajszállal az öt százalék fölött is – parlamenti bejutó lett. A kampány Dávid Ibolya évek óta építgetett emberi és politikusi imázsán alapult. Előbb korteskedés helyett inkább külföldre utazott a fiát meglátogatni, visszatérvén utcai nagygyűlések helyett idősotthonokat látogatott, kampányzáró helyett pedig adományokat osztott az árvízkárosultaknak. Aztán szigorú költségvetési politikát ígért (az MDF egyedüliként nem szavazta meg a Medgyessy-féle 100 napos programokat), és 2010-re eurót. Az MDF-es siker után Orbán ismét összefogást kért a pártelnöktől, ő azonban újfent világossá tette, „nem kér Orbán halálos öleléséből”.
A közeljövőben derül ki, hogy Dávid Ibolyára egy populista antipopulizmusban utazó, ám örök közpolitikai súlytalanságra kárhoztatott „honi kiadású Lady Dianaként” emlékszik-e majd az utókor, vagy mint a magyarországi konzervativizmus vasjellemű adu ászára, „a magyar Margaret Thatcherre”, aki egy mérsékelt konzervatív párt egyszemélyi garanciája lehet középtávon.
