Economist: minden magyar politikus hülyeségeket beszél Időpont: 2006-04-07 12:44:40
Az első választási forduló előtti magyar politika röviden úgy jellemezhető, hogy nyilvánosan mindkét oldal képtelenségeket beszél, miközben bizalmasan ésszerűséget ígér – írta a The Economist pénteken utcára került legfrissebb száma.
A tekintélyes londoni gazdasági-politikai hetilap szerint a posztkommunista Európában sehol nem kezelték úgy félre a közfinanszírozást, mint a szocialista-liberális koalíció kormányzása alatt. A folyóirat szerint a költségvetési deficit „hivatalosan” a GDP 8 százaléka, de a költségvetésen kívüli finanszírozási tételek beszámításával inkább a 10 százaléka. Ez hozzájárult a hatalmas folyómérleg-hiány felhalmozásához, és 28 havi mélységbe süllyesztette a forintot – írja az elemzés.
A The Economist szerint a legtöbb kár a kormány első két évében keletkezett, amikor a cél a támogatók megjutalmazása volt. Az egyik szomszédos ország név nélkül idézett pénzügyminisztere azt mondta: érti, hogy „miért tették ezeket az idióta ígéreteket, de azt nem, hogy miért tartották be őket”.
A hetilap szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök támogatói kissé zavartnak tűnnek, ha azt kérik tőlük, hogy sorolják fel a miniszterelnök gyakorlati eredményeit. A nagy vívmány szerintük az, hogy hatalmon maradtak, és készülnek a választások megnyerésére – áll a The Economist elemzésében.
Ez hatalmas csalódás lenne a Fidesznek és vezetőjének, a szókimondó Orbán Viktornak. Orbánnak bátor és hatékony kommunista korszakbeli ellenzékiként makulátlan a hírneve, fiatalkori radikális liberalizmusától azonban éles kanyarral konzervatív, nacionalista és populista irányba távolodott el – írja a The Economist. A lap szerint sok magyarnak a kormánnyal szembeni elégedetlensége „menten elpárolog, amint vet egy pillantást az ellenzékre”.
A cikk Orbán kampányát baklövésekkel kísértnek nevezi, programjáról pedig azt írta, hogy az drága költekezési kötelezettségvállalásokkal van meghintve; ide tartozik például a nagyobb lakástámogatás.
Orbán kikel a „luxusprofit” és a kapzsi idegenek ellen, ugyanakkor kevesebb bürokráciát, üzletbarát kormányt és alacsonyabb adókat is akar. Nyilvános beszédeiben azonban gyakran ejt szót olyan nemzeti kormányról, amely „a világot magyar szemmel nézi, magyar ésszel gondolkodik és szívében magyar dobbanást érez” – idézi a brit lap. Az elemzés szerint ez lehet a hazafias választóknak szánt robusztus, de védhető felhívás. Mások azonban revansizmusra és idegengyűlöletre játszó cinizmust és demagógiát hallanak ki belőle, néhányan pedig kódolt antiszemitizmussal is vádolják Orbánt. „Ő és zsidó kollégái” ezt erősen cáfolják, mégis, „színes” választási taktikája kérdőjelet vet fel hivatali alkalmasságával kapcsolatban – áll a cikkben.
A másik kérdőjelet előélete veti fel. Előző, 2002-ig tartó miniszterelnöki időszakának vegyesek az eredményei: a gazdaságot jól kezelte – egészen az utolsó év szavazatszerző tékozlásáig. Magyarország NATO-tag lett, és gyorsan haladt az EU-tagság felé, a szomszédos országokkal fennálló viszony azonban érdessé vált – írja a The Economist.
A Fidesz most is a szomszédos országokból 1945 után deportált magyaroknak akar igazságot. A párt egyik név nélkül idézett vezető illetékese szerint ezeknek az országoknak „előbb-utóbb fizetniük kell … 200 ezer magyart toloncoltak ki, akik minden vagyonukat elvesztették”. A The Economist szerint ez éles ellentétben áll a mostani kormány mindenkivel baráti viszonyt ápoló, elsimító jellegű külpolitikájával.
A cikk szerint magánbeszélgetésekben mindkét párt nagyjából ugyanazt mondja: rövid távon költségvetési megszorítás kell, utána pedig radikálisan át kell alakítani a közszférát. Főleg az első lesz majd kellemetlen sokk a magyaroknak, akik „hozzászoktak a kölcsönpénzen űzött jó, de veszélyes élethez” – áll a londoni hetilap elemzésében.
MTI
