Ablonczy Bálint, [email protected]
A budapesti agglomeráció egyik legértékesebb területe, az alagi lóversenyegyüttes privatizációja borzolja a kedélyeket Dunakeszin. Van, aki lakóparkot álmodott a területre, az egyik lehetséges befektető mellett pedig Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár is feltűnik.
Batthyány Elemér gróf vélhetően örülne, ha tudná, hogy a dunakeszi-alagi tréningközpont 1890-es alapítása után 116 évvel is képes megmozgatni sokak képzeletét. A mártír miniszterelnök, Batthyány Lajos fia azonban mindjárt kevésbé lelkesedne, ha tudná, hogy az általa megálmodott lósportközpont dobra verése körül zajlanak az események. Márpedig manapság nem az edzéseiket végző lovak patája kelti a legnagyobb zajt Dunakeszin: némi baloldali segédlettel ingatlanfejlesztő mamutok vetélkednek a területért.
A két részből – téli pályából és egy nagyobb, kúriákat is magában foglaló területből – álló, 170 hektáros terület jóval kiterjedtebb, mint Budapest legnagyobb zöldfelülete, a 114 hektáros Népliget. Kezelője a Nemzeti Lóverseny Kft. (NL), melynek száz százalékban tulajdonosa az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. (ÁPV), vagyis az állam. A hosszú évek óta veszteséges NL privatizációjáról időről időre felröppennek hírek. Tavaly decemberben a HVG írta meg, hogy az első számú vevőjelölt az Investor Holding Rt. főtulajdonosa, a brit-izraeli Sir Bernard Schreier lehet. Egyelőre azonban csak a kft. egyes elemeinek eladásáról van szó. Az állam tavaly ősszel hirdette meg a dunakeszi együttes ötven hektárra kiterjedő, külterületnek minősülő téli pályájának eladását (a terület különleges talajának köszönhetően a hideg évszakokban is alkalmas edzésre).
ELŐZ AZ ŐSTERMELŐ
A legkedvezőbb ajánlatot az Egyesült Államokból hazatelepült Schmidek Györgyi ingatlanvállalkozó tette, akinek jól cseng a neve a fővárosi piacot ismerők körében. A 760 milliós ár kifejezetten jó üzletnek tűnt: 1400 forint/négyzetméter összegért olyan terület került (volna) Schmidek asszony kezébe, amelynek szomszédságában a már épülő lakópark beruházói 20 ezer forint/négyzetméter áron jutottak megfelelő telek birtokába. A jogszabályoknak megfelelően az ÁPV Zrt. a kiszemelt Schmidek Györgyivel szerződött – kissé sietve, mondják többen. (A privatizációs vállalat tavaly október 20-án nyilvánította ki: ha nem lesznek elővásárlási joggal élők, Schmidek veheti meg a területet; és október 21-én már le is szerződtek.) Ám a bőriparban és a lósportban egyaránt érdekelt vállalkozó, Winkler Márton őstermelői igazolványának jóvoltából élhetett elővásárlási jogával, és megszerezte a területet – földvásárláskor ugyanis a helyben lakó őstermelőnek elsőbbsége van. Igaz, a jog is Winkler segítségére volt: a törvény a település határától számított tizenöt kilométeren belül lakó földművest tekinti helyben lakónak. Így a Dunakeszitől öt kilométerre lévő fővárosban élő Winkler a jogszabály betűje szerint teljes joggal élt a lehetőséggel. A hoppon maradt Schmidek pert indított az ÁPV Zrt., az NL Kft. és Winkler ellen – de ez már csak eső utáni köpönyegnek bizonyult.
„Mindenféle híresztelésekkel próbálnak lejáratni. Mondták már, hogy közeli viszonyban vagyok Tóth András államtitkárral, a térség országgyűlési képviselőjével, de az az igazság, hogy semmiféle kapcsolatom nincs a politikával, nem is érdekel” – hárít minden közéleti sandaságot Winkler Márton. Az ötven lovat tartó Winkler a téli pálya eredeti funkcióját megtartva ügetőpályát, szórakoztató-központot tervez – szemben a terület helyére lakóparkmonstrumot álmodó Schmidekkel.
A térség szocialista országgyűlési képviselője, a nemzetbiztonsági államtitkár Tóth András valóban nem játszik Winklerrel egy csapatban. Sokaknak feltűnt azonban, hogy tavaly ősszel egy ingatlanbefektetőt ajánlott Kecskeméthy Géza, a város polgármestere figyelmébe. Nem is akárkit: Alföldy Tádét, a már említett ingatlanmogul, az izraeli gyökerű Leumi Bank elnökhelyettesként megismert Bernard Schreier által tulajdonolt Investor Holding egyik hazai képviselőjét kísérte el a település első emberéhez.
AZ INVESTOR INFORMÁLÓDIK
„Valóban bemutattam Alföldy Tádét a polgármester úrnak, de nem a téli pálya privatizációjával kapcsolatban. Kecskeméthy úr ugyanis megkért, ha találkozom lehetséges beruházókkal, hozzam őket össze. Alföldy Tádé egy területfejlesztési projekt megvalósításának lehetősége iránt érdeklődött. Ebből a tervből azonban semmi nem lett” – fogalmaz a randevú okát firtató kérdésünkre Tóth András, aki hangsúlyozza: ő is utólag értesült a téli pálya privatizációjáról. Amikor a még értékesebb falat, a továbbra is állami kézben lévő, 120 hektáros, ősfás, kúriás, főleg lovászok által lakott rész további sorsával kapcsolatos álláspontjáról faggatjuk, Tóth András határozott: bármilyen privatizációs elképzelésnél meg kell kérdezni a helybelieket, és nem támogatná, hogy lakópark épüljön a területen.
Többen ugyanis épp ettől tartanak. Erdész Zoltán alpolgármester, fideszes országgyűlési képviselő aláírásgyűjtést indított, hogy ne privatizálják a terület közkézen maradt, 120 hektáros részét. A helyi tévében folytatott vitájukban is arra kérte az államtitkárt, csatlakozzon kezdeményezéséhez, amit a politikus meg is ígért. Nemrég országos feltűnést keltve a sport szerelmesei lóháton vonultak a település utcáin, hogy a terület állami tulajdonban tartásáért és lovashagyományokra építő hasznosításáért tüntessenek. Az NL Kft., vagyis a 120 hektáros terület későbbi megszerzésére is esélyes Schreier egyébként más, vihart keltő beruházások kapcsán is feltűnt: mint megírtuk, a Plaza Centersszel közösen tervezi beépíteni a Hajógyáriszigetet (Heti Válasz, 2006. március 23.).
Bernard Schreier magyarországi bizalmi emberéről, Alföldy Tádéról annyit illik tudni, hogy egykor a (nép)köztársaság szolgálatát cserélte a cégképviseletre, a 2002-es választások idején pedig Orbán Viktort oktatta ki a 168 Óra hasábjain arról, hogy a „magyar kormány nem ignorálhatja a külföldi tőkét”. A közgazdászként végzett üzletember a KISZ budapesti központjának oktatójaként szerzett tapasztalatát 1972-től a KISZ Központi Bizottságának külügyi osztályán kamatoztatta. Innen egyenes út vezetett a Kádár-rendszer külügyminisztériumába, melynek kötelékében Alföldy többek között a kuvaiti magyar nagykövetség másodtitkáraként szolgálta a hazát. Itthon aztán 1985-től a brit ügyek referense lett, majd a rendszer bukása már területi főosztályvezetőként érte. Igaz, nem váratlanul: a külügyi szakember az MSZMP-reformkörök mozgalmának tagjaként szeretett volna tenni az emberarcúbb szocializmusért.
ELVI LEHETŐSÉG
Karrierje ezután sem tört meg: egy évig az Antall-kormány helyettes államtitkáraként szolgált, majd athéni nagykövet lett. A Horn-kormány idején még feljebb lépett: 1994 és 1997 között a londoni külképviselet élén állt. Végül az üzlet világa ejtette rabul Alföldyt, s hazatérése után már nem állt vissza a köz szolgálatába: a Schreier-érdekeltségek honi kapitányaként vezényeli a raktározásban, logisztikában érdekelt ÁTI Depo Zrt.-t.
Az előzmények ismeretében a legilletékesebb szervezetnél, az ÁPV-nél érdeklődünk az állami kézben maradt terület jövője felől. Oravecz Péter, a részvénytársaság szóvivője hangsúlyozza, hogy az ÁPV Zrt. idei üzleti terve nem számol a fennmaradó dunakeszi komplexum értékesítésével. Igaz, az egész NL Kft. – s így a még megmaradó ingatlanvagyon – értékesítése már más tészta. „A társaság jövőbeni értékesítése elvileg lehetséges, mivel a privatizációs törvény szerint a cég nem tartozik a tartósan állami tulajdonban tartandó vagyonelemek közé. A kiemelt társaságok tervezett tranzakciói esetében az ÁPV egyébként minden alkalommal kormányzati felhatalmazás alapján tud lépéseket tenni, de ilyen döntés az NL Kft.-ről egyelőre nem született” – mondja Oravecz Péter.
A területért aggódók szerint a hangsúly az „egyelőre” szócskán van.
