Izraeli választások
„Kijelöljük Izrael állam végleges határait, amelyen belül az izraeliek vannak többségben. Megpróbáljuk ezt a palesztinokkal való megállapodással elérni” – mondta Ehud Olmert.
Az izraeli választásokon győztes Kadima Párt vezetője – háttérben az alapító és kómában lévő Ariel Saron gigászi portréjával – lényegében azt adta a palesztinok tudtára, hogy csináljanak, amit akarnak, Izrael járja a maga útját. Az MTI idézte Slomo Avineri izraeli elemző véleményét: a korábbi két nagy párt – a Likud és a Munkapárt – valamilyen formában a palesztinokkal való megállapodásra törekedett. Ennek híján azonban nem kínáltak alternatívát: erre „találta ki” Ariel Saron a Kadimát.
Mahmud Abbasz palesztin elnök rögtön tiltakozott: felszólította Ehud Olmert ügyvezető kormányfőt, a Kadima vezetőjét, hogy mondjon le a Ciszjordánia egyoldalú leválasztását célzó tervéről. Abbasz tárgyalni akar, de éppen az izraeli választások napján hagyta jóvá a palesztin parlament azt a Hamasz-kormányt, amely Izrael megsemmisítését tekinti hivatalos céljának.
THE GUARDIAN 03.29
Nyugdíjasok
„Az izraeliek azt mondják… a cionisták úgy gondolják…” – amit az izraeliek mondanak és gondolnak, az nem valami egyszerű, homogén elmeszülemény, ahogyan azt sokan elképzelik. Éppen a választási eredmények demonstrálják az ország meghökkentő sokszínűségét: Izrael az elmúlt két évtized alatt mindinkább olyan társadalommá alakult, amelyben egyre kevesebbet számít az ideológia. Az ember azt hitte volna, hogy Amir Perec, a marokkói származású Munkapárt-vezér tömegesen elhódítja a keleti bevándorlókat. Nem így történt. A telepesek is elveszítették egyetlen igazi bajnokukat a Likudot.
Sokkot okozott viszont az oroszok pártja, az Izrael Bejtenu. Vezérének, Avigdor Libermannak „karizmája” van – ő a Vezér, a szélsőjobbos populista, akitől minden kitelik. Az igazi meglepetést azonban a nyugdíjasok okozták – az öregek, az első izraeliek, akiknek pártja minden előrejelzés ellenére bekerült a knesszetbe. Nekik elegük van a fanatikusokból, a telepesekből, a palesztinokból, a többiekből, akiket egy cseppet sem érdekel Izrael földje. Ha Izrael – a Kadima – nem tárgyal a palesztinokkal, akkor a palesztinok a nemzetközi színtéren ellehetetlenülnek, és magukra maradnak az elfogadhatatlannak ítélt Hamasz-kormányukkal.
Feltéve, ha a Kadimának sikerül stabil koalíciót alakítania. A párt ugyanis az előzetes várakozásokkal ellentétben a 36-40 helyett csak 28 parlamenti képviselőt tudott bejuttatni a 120 fős knesszetbe minden idők legalacsonyabb részvételi arányú (63,2 százalék) választásain. A második helyen az Amir Perec vezette Munkapártnak húsz, a harmadik a Sasz vallási párt 13 hellyel. Nyert az „orosz adu” is Avigdor Lieberman és pártja, az Izrael Bejtenu által: 12 képviselője lesz. Katasztrofális vereséget szenvedett a történelmi Likud: vezetője, Benjamin Netanjahu ennek ellenére fogadkozott, hogy marad a helyén. Vezeti a 11 fős frakciót, és minden felelősséget a kómában fekvő volt Likud-vezérre, Saronra hárított, aki „romokban hagyta a pártot” maga után.
A 120 tagú knesszetben legalább tíz frakció lesz. Remekül szerepelt a Nyugdíjas Párt (hét hely) a Nemzeti Unió-Nemzeti Vallási Párt (kilenc), bejött az Egyesült Tóra Judaizmus (hat) és a baloldali Merec (négy). Az izraeli araboknak tíz képviselőjük lesz – a liberális világi Sinuj viszont egyszerűen „eltűnt”.
Ha hinni lehet a jóslatoknak, három héten belül lesz kormánykoalíció. A Kadima (Ehud Olmert) és a Munkapárt (Amir Perec) képezi a kemény magot, csatlakozik hozzájuk a Sasz, a Jahad (a volt Merec), a Nyugdíjas Párt és a Tóra. Így összesen ez kényelmes, 74 fős többséget is jelenthet – csakhogy Izraelben a többség másként működik.
A Kadima győzelmével Izraelben merőben új helyzet alakult ki, amellyel maguk az izraeliek is most kezdenek barátkozni, a palesztinok egyelőre nem tudnak vele mit kezdeni. „Mi készek vagyunk a kompromisszumra, fájdalommal bár, de lemondunk Izrael szeretett földjének egy részéről, a Nagy-Izrael álmáról, kivonulunk… Ideje, hogy ti palesztinok is megbékéljetek velünk” – mondta a Kadima vezetője. (mh)
