G. Fehér Péter, [email protected]
Előrehozott parlamenti választásokat tartanak a jövő kedden Izraelben. A jobboldali koalíció a gázai kivonulást követő politikai vitákban esett szét. Ariel Saron miniszterelnök kivált a Likud tömörülésből, és Kadima néven új centrista pártot hozott létre, januárban azonban agyvérzést kapott, kómába esett, és azóta sem tért magához.
Az izraeli parlamenti választásra egy másik választás nyomja rá a bélyegét, a januárban tartott palesztin erőpróba eredménye. A Hamasz alakíthatott kormányt, amely nem ismeri el Izraelt, és amelyet mind Jeruzsálemben, mind pedig Washingtonban terrorista szervezetnek tartanak. Ezzel megszakadni látszik az amerikaiak által útiterv néven ismertté vált békefolyamat. A Fatah, Jasszer Arafat mozgalma, amely sikeresen alkudozott Izraellel az önálló palesztin állam megteremtéséért, kisebbségbe szorult a palesztin parlamentben, és visszautasította a Hamasz nemzeti egységkormányra tett ajánlatát. A Fatah nem kíván részt venni a Hamasz hatalomra kerülésével járó politikai „adok-kapokban”.
BÖRTÖNROMBOLÁS
Ilyen előzmények után nem lehet csodálkozni rajta, hogy az izraeli választások fő kérdése, mint már annyiszor a zsidó állam történetében, a biztonság ügye. Rendszerint az a párt nyerte a választásokat, amely el tudta hitetni magáról, hogy a legnagyobb biztonságot képes garantálni az ország polgárainak. Ezzel függhet össze, hogy Ehud Olmert ügyvezető miniszterelnök engedélyezte a hadseregnek a jerikói palesztin börtön lerombolását, amelyben az Izrael által a legveszélyesebbnek tartott elítélteket őrizték. Igaz, a palesztinok sem hagytak sok választást az izraeli hatóságoknak, attól lehetett tartani, hogy az elítéltek egyszerűen kisétálnak a fegyintézetből.
A kemény katonai fellépés mögött jól megfontolt politikai számítás is meghúzódott. A kormányzat azt kívánta bizonyítani, hogy biztonsági ügyekben nincs engedmény. Ne feledkezzünk meg arról, hogy 1981-ben, három héttel az akkori izraeli választások előtt, a zsidó állam légiereje Menahem Begin miniszterelnök parancsára lebombázta a Bagdad melletti iraki atomreaktort. A választásokat Begin és az általa vezetett jobboldal nyerte meg.
A jelenlegi izraeli jobboldalnak nincs könnyű dolga. Vezetőjüknek, Benjamin Netanjahunak folyamatosan többet kell ígérnie a centrista Kadima biztonsági lépéseinél. Saron korábban éppen azzal nyerte meg az izraeli társadalom többségének támogatását, hogy elhitette: az ország biztonságát nemcsak a klasszikus katonai fellépés garantálja, hanem a Gázai övezetből és Ciszjordániából való kivonulásuk is, lehetőséget adva a palesztinoknak, hogy kikiáltsák önálló államukat. Saron így jobbról, a Likudtól és balról, a Munkapárttól is híveket tudott toborozni.
VÉGLEGES HATÁROK
A kivonulási terv első, tegyük hozzá, könnyebbik részét Saron végre is hajtotta. A nehezebb dolgok csak most következnek, ha egyáltalán sor kerül rájuk. Ciszjordániából ugyanis az izraeliek nem akarnak teljes mértékben kivonulni, nem kívánják feladni a főleg Jeruzsálem környéki nagyobb településeket, sőt a napokban hagyták jóvá ezer új lakás építését.
Miután a Hamasz győzelmével patthelyzet alakult ki a palesztin-izraeli viszonyban, Olmert ügyvezető miniszterelnök bejelentette, hogy ha a Hamasz nem ismeri el Izraelt, nem hajt végre belső reformokat, nem fegyverzi le katonai egységeit, és nem köt békeegyezményt a zsidó állammal, akkor négy éven belül Izrael kialakítja végleges határait. A határok pedig nem máshol húzódnának, mint a most már részben elkészült izraeli biztonsági fal mentén, amely nem esik egybe az 1967-es tűzszüneti vonallal. Majd negyven évvel ezelőtt az izraeli csapatok a hatnapos háborúban foglalták el Kelet-Jeruzsálemet és Ciszjordániát.
HADÜZENET
Erre mondta Khaled Meshal, a Hamasz egyik prominens vezetője: ez nem béketerv, hanem hadüzenet. A palesztin politikus szerint így Izrael jelentős ciszjordániai területekhez jutna, megakadályozná, hogy Jeruzsálem ügyében bármilyen kompromisszumos megoldás szülessen, lehetetlenné tenné a száműzött palesztinok hazatérését. Olmert, akinek pártja, a Kadima a választások előtt vezeti a népszerűségi listát, kijelentette, hogy további településeket építenek a megszállt területeken Jeruzsálem és a legnagyobb zsidó település, Maleh Adumim között. Khaled Meshal úgy reagált, hogy Olmert ugyanazokat a hibákat követi el, mint hivatali elődei.
A Közel-Keleten mintha megállt volna az idő. A jelenlegi, 17. izraeli törvényhozási választások is ugyanarról szólnak, mint az előzőek az elmúlt csaknem hat évtizedben.
