Parlamenti választást tartanak ma a zsidó államban
Megnövekedett a bizonytalanok száma közvetlenül a mai izraeli parlamenti választás előtt. A Kadima és a Munkapárt is abban bízik, hogy a maga oldalára tudja állítani őket, s így vezető szerephez jut a majdani koalícióban.
A mai izraeli parlamenti választás előtt nyilvánosságra hozott utolsó közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy megnőtt a bizonytalanok száma. A megkérdezettek 22 százaléka nem tudta megmondani, kire szavaz majd.
Ez pedig alaposan felboríthatja a mindeddig változatlannak hitt erősorrendet. A legfrissebb felmérések szerint továbbra is az Ariel Saron által négy hónapja alapított és most Ehud Olmert ügyvezető izraeli kormányfő vezette Kadima a legerősebb: a párt 36 mandátumra számíthat a 120 tagú knesszetben. A Munkapárt magasan második 18, a Likud a harmadik 14 várható hellyel. Ha a választások eredménye megegyezne a felmérésekével, az azt jelentené, hogy a Kadima-Munkapárt-Merec koalíciónak (a baloldali tömörülés hat helyre számíthat) elég lenne egy kis pártot megnyernie ahhoz, hogy működőképes kormányt alakítson. Van azonban olyan felmérés is – a Maariv című napilapé -, amely szerint a jobboldal együttesen elérheti az 54-59 mandátumot is, és akár összeállhat a „blokkoló többség”, amely megakadályozza a hármak koalícióját.
Borulhat a papírforma
A két nagy párt a Haarec tudósítása szerint kihasználta a kampány utolsó pillanatait is, hogy maga mellé állítsa a szavazókat – és arra, hogy rábírják őket majdani „természetes szövetségesük” elhagyására. Amir Perec, a Munkapárt ősszel megválasztott vezetője például a Bejt Semesben rendezett vasárnapi kampánygyűlésen beszéde jelentős részében a Kadimát támadta. „Olmert nem Saron. Saront nagyra becsüljük, de Olmertet nem akarjuk” – mondta.
De Olmert még mindig jobban járt, mint Simon Peresz, aki éppen amiatt állt át a Kadimához, mert Pereccel szemben elveszítette a pártbeli elnökválasztást. Őt a Munkapárt vezetője azzal vádolta meg, hogy – a néhai Jichak Rabin legszorosabb munkatársaként – azoknak szolgál fügefalevélként, akiknek a tevékenysége az egykori kormányfő meggyilkolásához vezetett 1995-ben. Ezzel arra a jobboldali kampányra utalt, amelyet a Likud folytatott Rabin ellen az oslói békeszerződés aláírása miatt. A vádaskodás persze túlzó, és akik maguktól nem érzik ezt, azokat talán meggyőzi Rabin fia. A Washingtonban élő Juval Rabin vasárnap este indult haza, és a legnagyobb példányszámú izraeli napilapnak, a Jediot Ahronotnak nyilatkozva nem is tagadta, kire fog szavazni: „Ehud Olmertet és a Kadimát támogatom” – jelentette ki.
Új határokat húznának
Olmertet aggasztja az is, hogy pártja ilyen jól áll a felmérések szerint. Ez azzal a veszéllyel járhat, hogy támogatói megnyugodva dőlnek hátra: nincs is szükség a szavazatukra, a Kadima anélkül is nyer. Márpedig Olmertnek biztos többség kell, hogy megvalósíthassa „konszolidációs tervét”: Izrael elválasztását a palesztinoktól. Az ügyvezető kormányfő azt ígéri, ha nyer a választáson, folytatja Saron politikáját, és „drámai egyoldalú lépéseket” tesz annak érdekében, hogy biztosítsa a zsidók stabil többségét Izrael területén.
A „konszolidációs terv” lényege, hogy a ciszjordániai zsidó telepeket nagyobb egységbe tömörítik. Ezeket a tömböket Izrael megtartja, míg a u
u különálló, kisebb telepeket felszámolja. Ez a Reuters szerint a 204 ezres ciszjordániai zsidó népesség negyedét érintené – vagyis sokkal többet, mint a gázai kivonulás, hiszen az övezetből mindössze 8500 embert kellett kitelepíteni – és ez sem ment fájdalommentesen. A Jordán folyó völgyét Olmert megerősített biztonsági határként jelölte meg, a hadseregnek – Gázához hasonlóan – Ciszjordániában is szabad kezet adna, ha a helyzet úgy kívánja. „Ha valaki (a választást) népszavazásnak tekinti (a konszolidációs tervről), akkor igaza van; az is” – hangsúlyozta Olmert. Bízhat abban, hogy a 2000-ben kirobbant második palesztin intifáda és különösen a Hamasznak a januári palesztin választáson aratott sikere meggyőzte az izraeliek többségét, hogy tárgyalásos úton nincs esély a béke megteremtésére. Egy remény maradt: megerősített határok mögött várni a jobb időket. S bár a felmérések szerint a többség valóban az egyoldalú lépések híve, a „konszolidációs terv” éles vitákat is kavart. A jobboldal, így Benjamin Netanjahu, a Likud miniszterelnök-jelöltje is úgy véli, hogy ennek révén még mindig túl sokat kapnának a palesztinok – és nem adnának cserébe semmit, éppen ellenkezőleg: akárcsak a gázai, a ciszjordániai kivonulás is a szélsőségeseket erősítené, az erőszakot növelné.
MH-összeállítás
