Halász Csilla, [email protected]
A kormányt terheli a felelősség, hogy az országot csődközeli helyzetbe juttató személyek kaptak kitüntetést – indokolja az elmaradt kézfogást Szabad György.
A kormányt terheli a felelősség, hogy az országot csődközelbe juttató személyek kaptak kitüntetést – nyilatkozta lapunknak Szabad György történészprofesszor, aki a Széchenyi-díj átvételekor nem fogott kezet a kormányfővel.
Mikor határozta el, hogy nem fog kezet Gyurcsány Ferenccel?
A teremben. Ott bizonyosodott be számomra, hogy a kormányzat végleg lesöpörte Sólyom László köztársasági elnök módosító javaslatát, mely szerint a diktatúra idején fontos szerepet játszó egyes személyeknek a kitüntetése meggondolást kíván.
Megfordult a fejében, hogy nem veszi át a Széchenyi-díjat?
Sólyom Lászlótól kaptam értesítést a megtisztelő szándékról, és személyesen tőle vettem át a díjat is. Ha Gyurcsány Ferenc hív meg, nem megyek el. De így lehetőségem nyílt a néma figyelmeztetésre, hogy a kormányfő felszólalásában emlegetett magyarázat ellentétben van a történtekkel, hiszen a kormány által kinevezett személyek, illetve intézmények döntése érvényesült a kitüntetésekben. Így az országot a csőd közelébe juttató egykori miniszterelnök-helyettes, illetve a pénzügyekért felelősséget viselő személy újrajutalmazásáért a kormányhatalmat terheli a felelősség.
Ki mindenkivel fogott kezet életében?
Már 16 évesen Bajcsy-Zsilinszky Endrével, 17 éves koromban Móricz Zsigmonddal, később Illyés Gyulával, és azóta II. János Pál pápától Teller Edéig nagyon sok mindenki fogott velem kezet. A családom számos kiváló emberrel állt kapcsolatban. Magyarként Aradon születtem a városnak a királyi Romániához csatolása után, századok óta hazai gyökerekkel bíró zsidó vallású családban az antiszemitizmus felívelése idején, és polgárnak a polgári létforma két tűz közé kerülése korában. Tehát többszörösen hátrányos helyzetű voltam, de kiváló emberek ellensúlyt jelentettek számomra. Nem estem abba a hibába, hogy azt gondoljam, mert engem üldöznek, mindenki üldöző lenne. De illúzióim sem voltak. A munkaszolgálatból való 1944. október 15-i szökésem után sokak segítségét vehettem igénybe. Ezt követően beléptem a Pesten alakult kisgazdapártba, majd szovjet katonák rövid időre malenkij robotra hurcoltak, ahonnét március 14-ére virradó éjjel becsületes emberek segítségével sikerült megszöknöm.
A polgárfiú mit keresett a kisgazdáknál?
Bajcsy-Zsilinszky Endrétől Nagy Ferencen át Varga Béláig sok kiváló személyiségét ismertem a pártnak. Nekem a negyvenes évek elejétől járt a parasztújság. Egyik hódmezővásárhelyi nagybátyámtól pedig, aki személyes kapcsolatban állt a falukutatókkal, szinte valamennyiük harmincas évekbeli kötetét megkaptam, elolvastam, máig birtokolom. Lelkileg is kapaszkodtam a patrióta demokraták egykorú és hajdani, mindenekelőtt Kossuth megnyilatkozásaiba.
Ez vitte a történelemhez?
Ez is, amellett, hogy az első sír, amelyhez édesapám ötéves kisfiúként elvezetett, az aradi vértanúké volt. Családom öt honvédet állított 1848-49-ben, egyikük hősi halált halt, nagyapám lakásának falán 48-as metszetek voltak. Édesanyám pedig modern szellemben, de a leghatározottabban elnyomásellenesnek nevelt. A zsarnokság, a diktatúra, az abszolutizmus fogalma és rendszere számomra nagyon korán ismeretes lett. Szilárd meggyőződésem, hogy nem azok reprezentálják jól Magyarországot, akik a diktatúrák befolyásoltjai, illetve azok oldalán álltak.
Ezt oktatóként is hangoztatta?
Az egyetemre a XIX. századi magyar történelem oktatójaként kerültem. Számomra nagyon vonzóak voltak azok a korszakok, amelyek diktatúra és abszolutizmus helyett parlamentarizmust, a sovinizmus helyett patriotizmust, a rendi maradványok helyett demokratikus törekvéseket mutattak.
Népszerű tanár volt?
Talán ma is arra a kitüntetésre vagyok a legbüszkébb, amit 1977-ben kaptam, amikor a diákok szavazata alapján lettem a kar kiváló tanára. Noha korábban egyesek támadtak, különösképpen, mert 1956-ban nemcsak két forradalmi bizottság tagja voltam, hanem két dologra mindig figyelmeztettem a hozzám forduló hallgatókat: se könnyelműség, se hazaárulás.
Hogyan emlékezik vissza a kerekasztaltárgyalásokra?
Az MDF küldöttje voltam, előbb Sólyom Lászlóval, majd Antall Józseffel együtt, akik politikailag a legközelebb álltak hozzám. Igazi vitasorozat volt az ellenzéki kerekasztal minden ülése, olyan, amilyet színvonalában és következetességében ma is szeretnék viszontlátni a parlamentben. Aki a tárgyalások jegyzőkönyvét elolvassa, láthatja: nem egyszerűen külföldről csempésztük Magyarországra a demokratizmust. Voltak forrásaink és voltak felismeréseink. A mi közreműködésünkkel sikerült megalapozni a magyar demokrata jogállamot. Azonban – mint ahogy akkor – ma is résen kell lenni. Ha esetleg egy kézfogás mellőzésével is, indokolt jelezni, ha az alkotmányos törekvéseket sérelem éri vagy fenyegeti.
A Fidesz-kongresszuson múlt vasárnap vastaps köszöntötte.
Jólesett a szolidaritás érzékelése. Pártonkívüli vagyok, de nyilvánvalóan ellenzéki. A Fideszhez állok nagyon közel, ami nem jelenti, hogy minden apró lépésével egyetértek. Ha szükségesnek tartom, ezt jelzem is. A legfőbb kérdésekben tőlem telhetően támogatni akarom, amíg tudom.
SZABAD GYÖRGY
1924-ben született Aradon. 1932-ben a család áttelepül Budapestre. 1954-től az ELTE adjunktusa, 1970-től egyetemi tanára, 1994-től professor emeritusa. 1990-94 között az Országgyűlés elnöke, 1990-98-ig parlamenti képviselő. 1982 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
