. évfolyam . szám,
Mi lesz itt? – kérdezte egy réges-régi SZDSZ plakát talán az 1994-es választási kampányban. Amire a vicces kedvű, a betűk görbüléséből ítélve erősen ittas ellen-pártaktivista az éj leple alatt filctollal adta meg a választ: Hát nem Izrael!
Ez a spontán kampánykompozíció jár egyre a fejemben, két okból is. Egyrészt az elmúlt hetekben óránként tettem föl magamnak a kérdést, hogy mi lesz itt, ha így folytatódik a Fidesz kampánya. Hát nem győzelem, mert ennyi negatívummal – plusz kisebb-nagyobb botrányok – lehetetlen választást nyerni, mivel addig olvasgatja a polgár, hogy ő most rosszabbul él, amíg csak egy depressziós vállvonással el nem intézi az egész szavazósdit, hiszen úgy is minden mindegy. Ám szerencsére csak amolyan píártrükk volt az egész, a jó zsaru, rossz zsaru plakátban megfogalmazott esete. S a sok nyavalygás után kivirultak az óriásplakát-hadjárat szereplői, és teljes optimizmussal a tavasziasra hangolt díszletek között a Fideszre történő szavazásra buzdítanak.
Ügyes, profi munka, amelynek pozitív töltését kiemeli, hogy az MSZP meg épp most csapott bele a negatív véleményformálásba. És jó látni, hogy a szocialisták a 2002-ben egyszer már eljátszott forgatókönyvet vették elő, és porolták le – tulajdonképpen csak a főhösök nevét aktualizálták – mert ugyanaz a tréfa kétszer még Magyarországon sem tud elsülni.
Az MSZP köztársaságvédő nagygyűlése ugyanis a köteles műhisztéria egyenes ágú leszármazottja. Természetesen nincs veszélyben a köztársaság, a demokrácia pláne, de tulajdonképpen olyan fárasztó ezt sokadszorra is leírni, és fölösleges is, hiszen a baloldalon négyévente két hétig a rettegés a sláger, meg az összepakolt bőrönd. Majd túl leszünk rajta sértetlenül, ahogy eddig is. (Orbán Viktor engem békává változtatott, de már elmúlt.)
No, de visszakanyarodva az évtizedes liberális hirdetményhez, pontosabban a zsidózó bővítményhez: meg van ám a köztársaságra veszélyt jelentő társaság! Csak hát mivel nem a Fidesz környékéről szalajtották őket, így nem is annyira érdekes a jogos önvédelem, pedig most aztán tényleg elő lehetne kapni az anitszemita kártyát.
A Fidesznek semmi köze azokhoz a csoportokhoz, amelyek megzavarják a szocialisták rendezvényeit – jelentette ki a Fidesz alelnöke a Nap-kelte című műsorban, hozzátéve, hogy meg is kéri az említett társaság tagjait, ugyan felejtsék már el ezt a csúnya szokásukat. Hú, de kellett már ez! Schmitt Pál szavaira vártunk ki tudja már mióta, hogy végre előálljon egy fideszes politikus, és bejelentse: nem szép dolog az utcai randalírozás. Ugyanis már nem csak a Gyurcsány Ferencbe szerelmes nyugdíjas nénik érzik úgy, hogy a síppal, dobbal, nádi hegedűvel politizáló, úgynevezett jobboldali akcionisták zavarják a közéletet.
Persze sokféle politikus-kifütyülés létezik. Van a jogos verzió, amikor például Medgyessy Péter kiáll a tömeg elé, és közli, hogy ő mindig is hitt a köztársaság eszméjében. Ilyenkor nem hogy illendő, de egyenesen kötelező hangosan zavarogni, mert nem volt olyan régen a szocializmus, hogy ne lenne nyilvánvaló a kormányfői füllentés. De ez a ritkább eset, mostanában sajnos az a változat dívik, hogy teljesen mindegy, ki mit mond, fütyülni kell, és kész. Nagy kár ezért. Lejáratják a fütty fontos intézményét.
S a Gyurcsány Ferenc március 15-i szónoklatát kutyaugatás imitálásával megzavaró választópolgárokat figyelve érdekes fölfedezést tettem; miszerint ezek az urak szoktak mindenféle, később a nagyobbik ellenzéki párt nyakába varrt, leginkább a Lelkiismeret 88 nevével fémjelzett, hőbörgős botrányban vitézkedni. Egyiküket a rendőrség el is szokta vezetni, ilyenkor aztán sokáig arról írnak a publicisták, hogy veszélyben a szólásszabadság. Pedig dehogy, hiszen erősen átverésszagú az egész, vagy provokáció-gyanús, ízlés szerint. Mert az ne feledjük, hogy amikor az akció-ősmagyarok belebalhéznak a kereskedelmi televíziók kameráiba, az kizárólag a Fidesznek rossz. (A beleugatók egyébként a cirkusz után átfáradtak MIÉP-Jobbik Harmadik Út rendezvényére méltón ünnepelni.)
Pláne, ha a hajcihő dulakodásba torkollik, ahol még egy nyakleves is elcsattan, és idős, ám annál idegesebb öregurak a Nemzeti Múzeum járdáján landolnak arccal a beton felé, míg végül a nemzeti ünnep ordas zsidózásba torkollik, és a világhálón megjelenik egy felhívás, amely nyilvánosan bűncselekményre sarkall, sőt, vérdíjat tűz ki egyik polgártársunk fejére. Mert kérem ide jutottunk: a miniszterelnök beszédjébe beleugat egy tizenéves leányka, akit az épp arra ünneplő, nyakában Dávid-csillagot viselő fiatalember ezért nyakon vág, persze a kamerák rögzítik a csetepatét, így órákon belül olvashatjuk a közleményt a világhálón, hogy egyesek 100 ezer forintot adnak annak, aki a pofozkodót tálcán kínálja föl nekik. Mert hogy szeretnék az illetőt egy kicsit összeverni.
Összefoglalva: a botrányt kirobbantó ősmagyar hordához a Fidesznek nincs köze. A Gyurcsány Ferenc nyugalmáért aggódó, kislányokat fölpofozó kommandós fejű fickóhoz sem. A vérdíjat kitűző internetes bajkeverőkhöz szintén. De akkor tulajdonképpen ki csinálja itt a balhét? Könyörgök: Mi lett itt?
