Zsuppán András, [email protected]
Civilek a Király utca 40. klasszicista bérházának megmentéséért.
Tüntetéssorozattal próbálta megakadályozni több civil szervezet a Király utca 40. klasszicista bérházának bontását. A K40 fedőnevű akció a budapesti műemlékvédelem Zengő-ügye lehet.
A régi pesti zsidónegyed házait az elmúlt években sorra bontották le az önkormányzatok, illetve a telkeket megvásárló ingatlanbefektetők. A Király utca 40. körüli csetepatéval egy időben két XIX. század közepi ház esett a bontócsákányok áldozatul az Akácfa utcában. A kerületi rendezési tervek értékes épületek tucatjait ítélik halálra, ám kérdés, miért éppen a „K40” váltott ki indulatokat. A kiürített, majd a VI. kerületi önkormányzat által február 15-én bontani kezdett épületről sokan leírták már, hogy nem különösebben szép, sőt egyesek szerint kifejezetten ronda. Az 1844-ből származó házat Hild József tervezte, de vakolatdíszítése egy rövid földszinti szakasz kivételével áldozatul esett a későbbi átalakításoknak. A ház szerkezetében és arányaiban eredeti, külső ruházata azonban kopott és sérült, így szépséget nehéz felfedezni rajta – Hild neve mégis hívószóként működött a küzdelem során.
A kiürített ház bontási engedélyét az erzsébetvárosi önkormányzat állította ki Terézváros számára. A civilek a kezdetektől hangoztatták, hogy az engedély törvénytelen, mivel a műemléki jelentőségű területen kizárólag a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) jóváhagyásával lehet bontást végezni. Az önkormányzat részéről Fürst György alpolgármester többször kilátogatott a tüntetésekre, hogy kijelentse: a bontás törvényes, a kerület nyugdíjasházat kíván a Király utca 40. helyén építeni – e terv azonban furcsának tűnt annak fényében, hogy az összevont telekre egy 8+3 szintes, mélygarázzsal ellátott épületet álmodtak. A kerületi rendőrség a jogszerűtlennek ítélt tüntetéseket feloszlatta.
Február 21-én az ügyészség végre meghozta a civilek által várva várt döntést a bontás leállításáról. Ekkorra a fekete leplek mögé rejtett ház állapota válságossá vált, mivel a törvénytelen bontás során megrongálták tetőszerkezetét, a törmeléket pedig rádobálták az aládúcolt födémre és a gangokra.
A következő napok tragikomikus fordulatot hoztak: a kerület két napig nem volt hajlandó leállítani a bontást, mondván, nem kapták kézhez az ügyészségi határozatot, a sajtóból pedig nem kötelességük tájékozódni. Kiderült, hogy a határozatot előbb a VII. kerületi jegyzőnek kézbesítik, majd ő adja ki a bontást leállító végzést. A huzavona idején a bontást felgyorsították, és a fedélszék még álló részét bedöntötték az udvarba, megsértve a főpárkányt és a körfolyosót. Az események kommentálására felkért ügyészségi szóvivő, Varga Jenő szerint a folytatódó bontás „a jog talaján kívül eső dolog”. A kerületi rendőrség a tüntetéseket ezekben a napokban is feloszlatta, a bontást ellenben nem volt hajlandó leállítani.
Ugyanekkor Demszky Gábor főpolgármester levelet írt Lamperth Mónikának, kérve, hogy az önkormányzatokért felelős belügyminiszterként állítsa le a jogsértést. A politikus március 3-án érkezett levelében minden felelősséget elhárított: „Az ügyészségi óvás érvényre juttatását magának az ügyészségnek kell érvényesíteni” – állította. Mint hozzátette, reméli, hogy „a további eljárások során biztosítják a műemléki értéket képviselő épületek törvényi védelmét, ugyanakkor az életeket és értéket közvetlenül veszélyeztető építményeket jogszerű eljárás alapján elbontják”. A helyzetet figyelembe véve végtelenül cinikus válasz azt jelzi, hogy a belügyminiszter – feltehetőleg a pártszolidaritás jegyében – a jogsértők mellé állt.
Verók István polgármester február 23-án tartott sajtótájékoztatóján a tévedés beismerése és bocsánatkérés helyett közölte, nem történt jogsértés, az épület pedig életveszélyes, ezért elbontják. A törvényességi felügyelet a XIII. kerületi önkormányzatot jelölte ki az ezzel kapcsolatos eljárásra. A polgármester hatásos műsort rögtönzött a kamerák előtt: kezével elmorzsolt egy fadarabot, azt állítva, hogy az épület korhadt mestergerendájáról van szó, majd közölte, hogy Hild József köztudomásúlag a leggyengébb minőségű anyagokból építkezett.
A XIII. kerület felettes hatósággá nyilvánítása a legrosszabbat ígérte a civilek számára, mivel egyértelművé vált, hogy az Angyalföldön régóta jó kapcsolatokkal rendelkező Autóker Holding lesz a nyugdíjasháznak álcázott luxuslakásegyüttes beruházója. A XIII. kerület statikusa azonban kizárólag a törmelék eltávolítására, valamint a szabadon álló kémények és a koronázópárkány elbontására adott engedélyt, ezzel közvetve elismerve, hogy az épületet a törvénytelen bontás tette életveszélyessé.
A civilek február 27-én utcabált tartottak az autódaru árnyékában, az eseményen a főpolgármester is megjelent, sőt „behatolt” a lezárt Vasvári Pál utcába. Érdekes módon a rendőrség ezúttal nem lépett közbe – sokkal keményebben léptek fel viszont az egyik szervező ellen, aki balszerencséjére egyedül találkozott velük a bál kezdete előtt egy órával. A „gyertek, fogtam egyet!” felkiáltással elkapott és közlekedési szabálysértésért előállított lánynak a hatóság emberei magánvéleményüket is kifejtették: „Mi a f…t tüntettek itt? Ha nincs pénzük a lakóknak, hogy fölújítsák a házat, le kell bontani!”
A folytatódó bontás során az önkormányzat ismét túllépett az előírásokon, amennyiben beszakították az emeleti zárófödémeket. A XIII. kerület statikusa azonban március 6-án újabb határozatot hozott: le kell bontani a sérült födémeket és a gangot, de március 9-én 13 órakor a bontóknak végleg el kell hagyniuk a helyszínt. Ezzel bebizonyosodott, hogy a Király utca 40. egyelőre nem életveszélyes.
Az elmúlt hetekben jelképpé vált ház jövője továbbra is bizonytalan. Az újabb bontási kérelemhez kikérték a műemlékesek hozzájárulását, amit a KÖH elutasított, jelezték viszont, hogy megadnak minden szakmai segítséget a felújításhoz. Az önkormányzat az elmúlt hetekben olyan példátlan egyértelműséggel képviselte a befektető érdekeit, hogy bármilyen jogi furfangra fel lehet készülni. Verók István és csapata a közelmúltban nyolc Andrássy úti palotát adott el pályázat nélkül különféle kft.-knek, nem törődve a várhatóan utcára kerülő családok tiltakozásával. Az Autóker által kiszemelt Király utca 40. tető nélkül, romosan várja sorsa jobbra fordulását vagy a végzetes tavaszi esőket.
Izraeliek a zsidónegyedben
A Király utca 40. és a szomszédos ház helyére az Ehud Amir vezette Autóker Holding épít luxuslakóparkot. A cég Magyarország legnagyobb ingatlanbefektetője (Marinapart, Cézár-ház, Gozsdu-udvar, Hajógyári-sziget stb.), mely többszörös áttételeken keresztül a Europe Israel Ltd. nemzetközi mamutvállalathoz kötődik. Az Autóker már 2005. április 6-án létrehozta a Király utca 40. Ingatlanforgalmazó Kft.-t, amelynek az anyavállalaton kívül Amir cége, valamint egy brit Virgin-szigeteki és panamai offshore cég a közvetett tulajdonosa.
Még a bontási botrány idején megjelent a tervezett Király Residence hirdetése, amely tetőteraszos, klimatizált luxuslakásokat, 24 órás recepciót és wellnessközpontot ígér a vásárlóknak, alig 600 ezer forintos négyzetméteráron. A hirdetés szerint a hely fő vonzereje a belvárosi miliő, melyet a Király utca eredeti klasszicista házsorának fényképe illusztrál. A társaság bejelentette, hogy az új házat 2008-ra kívánják felépíteni a Hild-épület helyén. Kiderült, hogy az önkormányzat által végső érvként emlegetett „nyugdíjasház” valójában alig ezer négyzetmétert foglal el az ötször akkora épületből. A hírek szerint a kerület még ezt a részt is drága pénzen fogja visszabérelni az Autókertől, tovább növelve a cég milliárdokra becsülhető hasznát. A nyugdíjasházra azért lehetett szükség, hogy lehetővé tegyék a közelben lévő Vasvári Pál utca 4. szám alatti klubház bedarálását. A hírek szerint a Király Residence-t ugyanaz a Promega Kft. tervezi, amely a szomszédos Autóker-házakat, a Székely Mihály utca sarkán álló Király-udvart és a Léda-házat jegyezte. Külső megjelenésében a megszokott mediterrán stílust követi majd – mintha egyenesen a herzliyai tengerpartról érkezett volna a Király utcába.
