Forrás: NOL

Népszabadság * Ónody Tamás * 2006. március 16.

– Nem szeretném, ha kínos antiszemita vádakkal illetnének, úgyhogy előtte azért tisztázzuk: nem vagy te zsidó véletlenül? Kép: Marabu Az ítélőképesség: a különbségek meglátása a különbözők között, és az azonos felismerése az azonosak között. Mert a látszat szintjén sokszor azonosnak tűnik, ami különböző, és különbözőnek mutatják magukat a hasonlók. S bár a politikai küzdelmek egyik legfontosabb kelléke a látszat, a kritikai gondolkodás mégiscsak arra a feltevésre épít – a régi görögök teremtette hagyomány szerint -, hogy a látszatok mögött felismerhető az igazság.

az SZDSZ OT tagja

A „díszzsidózás” ügyében minden szereplő azt nyújtotta, amit vártunk tőle. A Fidesz émelyítően képmutató, az MSZP bizonytalan, a független nyilvánosság hangadó többségének pedig fontosabb a középre állás póza, mint az ítélőképesség és a tárgyilagosság.

Bármily szánalmas és idétlen ez az apropó, ha a közbeszéd témájává az antiszemitizmus válik, nem kerülhető meg a józan állásfoglalás, mert a társadalom védekezőképességét karban kell tartani. Az immunrendszer kétféleképpen lehet beteg. Úgy, hogy nem veszi észre a kórokozót, s úgy, hogy annak véli azt is, ami ártalmatlan. Az is veszélyes, ha egy társadalom érzéketlen a rasszizmusra, de az is, ha ott is rasszizmust lát, ahol nincs.

Most éppen ez utóbbival van dolgunk. A szocialista önkormányzati képviselő „díszzsidónak” nevezi a magát néhány nappal korábban egy primitív rágalmazás kedvéért (miszerint náci jelszavakat használ a miniszterelnök) zsidónak valló fideszes frontembert, aztán a folyamatos balhék miatt nyomás alatt álló ellenzéki párt kampányfőnöke, a nyilvánosság kiegyensúlyozó hajlamát jól ismerve, drámai bejelentést tesz arról, hogy az adott képviselő antiszemita. És a nyilvánosság úgyszólván ellenállás nélkül elfogadja ezt a meghatározást. Úgy látszik, nincs az a baromság, ami egy kampányban ne lenne napokig téma, ha egy nagy párt mondja. Az MSZP acélos idegzetű vezérkara lemondatja képviselőjét, hozzájárulva ahhoz, hogy az antiszemitizmus fogalma fokozatosan kiürüljön és súlyát veszítse. Ne örüljön senki, ennek a következménye nem az lesz, hogy a nyilvános beszéd normái szigorodnak, a társadalmi érzékenység még finomabbra hangolódik, hanem éppen ellenkezőleg, elmosódnak a tényleges különbségek, és a normáknak ott sem lehet érvényt szerezni, ahol indokolt.

Értelmetlen szabályokat nem lehet betartatni. A zsidó szó önmagában nem tabu. Persze az a legjobb, ha politikai megnyilatkozásokban elő sem kerül, mert az esetek nagy részében valóban sötét szándékkal használják, más esetekben pedig félreérthetően, de ha valaki csak annyit mond, hogy a jeruzsálemi főrabbi zsidó vagy Bródy Sándor zsidó volt, akkor nem zsidózott. Persze, ha hozzáteszi, hogy büdös, akkor már igen. Vagy ha azt mondja, hogy a bőre alatt is pénz van, hiszen zsidó. Vagy azt, hogy a magyarokon az idegenszívűek uralkodnak. Akkor a zsidót már ki se kell mondania. Az emberi elmét az is megkülönbözteti a számítógéptől, hogy egy szónak nemcsak a szótári definícióját érti, hanem az áthallásokat is. A rasszista vagy antiszemita beszédnek vannak jellemzői, amelyek közé mindenképpen odatartozik az előítéletes általánosítás, a felsőbbrendűség hirdetése és a kirekesztő szándék. Aki józan ítélőképességét nem vesztette el, hol talál a botrányt kiváltó mondatban ilyeneket?

Hiába nyilatkozza az ismert szociológusnő, hogy ez rasszizmus, nem az. Hiába mondják sokan (középre állás!), hogy ha ezt egy fideszes írta volna, akkor bezzeg már tüntetnénk. Nem tüntetnénk. Ahogy nem tüntettünk azért sem, mert a volt miniszterelnök „díszcigánynak” nevezett néhány ellenoldali politikust. Pedig a két eset hasonló. Sokan követelik, hogy akkor mondjon le jelöltségéről a volt miniszterelnök is. Én meg azt mondom, hogy a szocialista képviselőnek sem kellett volna és nem kell a volt miniszterelnöknek sem (ezért nem; annál inkább a nemzetére támadó baloldal genetikai vonatkozásainak említése miatt). A volt miniszterelnök nem cigányozott, hanem feltehetőleg arra gondolt, hogy a szocialisták valójában nem foglalkoznak a romákkal, de hogy ezt leplezzék, néhány roma politikust bevisznek a parlamentbe. Ők lennének a „díszcigányok”, akik saját maghatározásuk szerint tényleg cigányok. A szocialista képviselő nem zsidózott, hanem antiszemitázott. Arról beszélt, hogy a Fidesz folyamatosan gesztusokat tesz a szélsőjobboldal felé, de hogy középen is eladható legyen és az antiszemitizmus vádjától védje magát, egy zsidó politikust szerepeltet. Ő lenne a „díszzsidó”, aki saját meghatározása szerint tényleg zsidó származású.

Egyik sem rasszista vád, bár nyilván mindkettőt lehet vitatni. A „dísz” jelző a pártot támadja, nem a személyt (legfeljebb annyiban, hogy elfogadja ezt a státust), és legkevésbé sem a származást.

Mindebből persze nem következik, hogy a fenti kijelentésekkel azonosulni kell. A szocialista képviselő szövege leginkább ízléstelen és nyegle, s ami roszszabb, nem is pontos, mert az általa megcélzott politikusnak szerintem nincs ilyen szerepe. Ennél nagyobb hiba, ahogyan később védekezett: ő nem lehet antiszemita, hiszen ő is zsidó. Természetesen cigány is lehet cigánygyűlölő, zsidó is lehet antiszemita. Hogy messzebbre ne menjünk, a jobboldal vezérpublicistái között is van olyan sztár, aki antiszemita cikkeket ír, pedig ő is zsidónak vallotta magát. (Rogán kampányfőnök készülhet a soron következő rendkívüli sajtótájékoztatóra: az egyszerű emberek rettegnek, mert az antiszemitizmus már a liberálisok között is tombol. Egyikük épp lezsidózza az Orbán Viktor által melegen ajánlott Magyar Nemzet és Demokrata újságíróját.)

De a legnagyobb hiba mégis az volt, hogy a szocialista politikus – az egyébként helyénvaló elnézéskérésen túl, miszerint sajnálja, ha az illetőt megbántotta – lemondott országgyűlési képviselő-jelöltségéről. A kapitulációval megadták a lehetőséget arra, hogy Rogán kampányfőnök, minden idők egyik legígéretesebb Tartuffe-je, a belvárosi képviselő-testület ülésén, ahol egyébként a szélsőjobboldali képviselőkkel koalíciót alkotva politizál, bejelentse, hogy antiszemita kijelentéseket tevő politikussal, aki be is ismerte tettét (!), nem hajlandó egy levegőt szívni. Ez majdnem olyan abszurd, mintha lenne olyan párt, mely Pozsgay Imrével a vállán kommunistázna. És lám, így már nem is az a botrány, hogy a Fidesz, ahol szükséges, szimbiózisban működik a Miép- Jobbikkal. Az ő rendkívüli érzékenységüket ez ugyanis nem zavarja. Nem hivatkoznak rettegő emberekre, amikor az egyik polgári körük tüntetésén izraeli zászlót égetnek és a szónok arról beszél, hogy „sok ország van a világon, ahol a többség elnyomja a kisebbséget, de csak egy, ahol a kisebbség nyomja el a többséget, és ez Magyarország (…) Ha nem akarjuk, hogy gyerekeink nácinak titulálva rezervátumokban éljenek, akkor ugyanúgy, mint New York rendőreinek, nekünk is meg kell hirdetni a nulla tolerancia elvét minden magyar- és kereszténygyűlölő kisebbséggel szemben.” (Lovas István) Kedvenc műsoruk a Vasárnapi Újság, ahol olyanokat beszélnek, hogy „a magyarországi zsidóság nem éppen a nyájas honszerető népréteg szerepében tűnik fel” (Döbrentei Kornél), de ez sem félelmetes, nyilván azért, mert hiányzik a „dísz” szócska, az tehet mindenről. Szerintük ugyanis „a radikális, egyenes, szókimondó tónusnak van helye a közéletben” (Pokorni Zoltán a Magyar Demokrata 10 éves születésnapján), egyébiránt pedig „szükség van az összefogásra, s a legfőbb parancs a kitartás!” (szintén Pokorni). Az olyan parancs, mint a kitartás, nyilván senkiben nem hív elő rossz élményeket Magyarországon, és senkinek a megfélemlítésére nem alkalmas. A Pokorni által ünnepelt lap holokauszt-relativista cikke is elfogadható: „Az egész vita története az emberirtó gázkamrák létezéséről vagy nem létezéséről kísértetiesen emlékeztet az inkvizíció idejére. David Irving bebörtönzése, lehetséges húszéves büntetéssel való fenyegetése kegyetlen eljárás, még a középkori inkvizíció mércéjével mérve is. Galileo Galilei-nek nem kellett börtönbe mennie, miután frontális támadást intézett az uralkodó egyház egyik központi dogmája ellen.” Sokaknak talán ez a párhuzam kicsit erős, hiszen abban a vitában Galileinek volt igaza. Orbán kedvenc lapja szerint a holokauszt megtörténte is csak egy központi dogma. Van ezzel baj? Nem mondták, hogy díszholokauszt.

Comments are closed.