Személyeskedéssel tarkított kampányrajt Izraelben
Kósa András 2006. március 12. 15:58
Alig több mint kéthetes hivatalos kampány előzi meg a március 28-i izraeli választásokat, de ezt annak hangneme miatt bizonyára nem sajnálják a szavazók. Az esélyes még mindig a kómában fekvő Ariel Saron alapította Kadima. A párt miniszterelnök-jelöltje egyik nyilatkozatát a Hamász „hadüzenetként” értelmezi.
Minden este egy órányi kampányígéretet zúdítanak az izraeli választókra az ország tévécsatornái, a rengeteg rádióadó pedig még ennél is jobban kitesz magáért: ők reggel és este is „meglepik” hallgatóikat egy-egy óra politikai hirdetéssel. Izraelben március 28-án tartják a parlamenti választásokat, és azt ezt megelőző kampány rövid, de annál intenzívebb.
A biztonság a legfőbb kampánytéma: a sokat vitatott fal Jeruzsálem külvárosában (fotó: msbnc.com)
A közel-keleti demokráciában ugyanis ‘ mint azt a BBC elemzője, Jeremy Bowen megjegyezte – nem olyan „vajaskenyér-témák” körül forog a közbeszéd (oktatás, egészségügy, szociális rendszer, ÁFA-csökkentés), mint a nyugati demokráciákban általában. Izraelben mindig „élet és halál” a választások tétje – a kampányban résztvevő pártok szerint mindenképpen. A közel-keleti konfliktus, az adott időszakban elkövetett merényletek száma, a palesztin intifáda állandó témái a közbeszédnek, és a pártok gyakran a lakosság biztonságérzetére vagy éppen annak hiányára apellálva próbálják maguk mellé állítani a szavazókat.
Akik elszivarozzák a minimálbért
Perec a leghátrányosabb helyzetűeket képviseli (fotó: lemonde.fr) A másik – már jóval ismerősebb – motívum a személyeskedés, a karaktergyilkosság, amellyel szintén előszeretettel élnek a szembenálló felek. Amir Perec ‘ aki szakszervezeti vezetőből vált a Munkapárt elnökévé ‘ reklámjában például fő ellenfelei szivarozási szenvedélyét emlegeti fel. Marokkói zsidó származásával Perec az ország egyik leghátrányosabb helyzetű csoportját képviseli, és személyével egyébként is balra tolódott a Munkapárt politikája. Ágy nem lehet csodálkozni rajta, hogy a szociálisan érzékeny Perec azt veti Ehud Olmert ügyvezető kormányfő és Benjamin Netanjahu Likud-elnök szemére, hogy csak kubai szivarra többet költenek egy hónapban, mint a minimálbér összege.
A választásokon esélyes Kadima vezetője bizonnyal megbocsátja majd Perecnek ezt a fricskát, a párt ugyanis még győzelem esetén sem valószínű, hogy egyedül képes lesz kormányt alakítani, így az izraeli politikai elemzők inkább egy Kadima-Munkapárt koalícióra számítanak.
Ki lesz Ariel Saron politikai örököse?
Olmert lecsípne a palesztin területekből (fotó: usnews.com) Maga Olmert ettől függetlenül mindent megtesz, hogy a választók szemében felnőjön az „Ariel Saron politikai örököse” szerephez. (A volt kormányfő, aki január 4-én kapott súlyos agyvérzést, még mindig kómában fekszik, felépülésére szinte semmi esély nincs már.) Olmert ezért az utóbbi időben érezhetően keményebb hangvételre váltott a palesztin-kérdésben.
A hét közepén a Jerusalem Postnak adott interjújában először beszélt határidőről a végleges izraeli-palesztin határok kijelölésével kapcsolatban: leszögezte, hogy ennek 2010-ig meg kell történnie. Olmert határozottan kijelentette, hogy Kelet-Jeruzsálem Izrael része marad majd, és új telepek létesítésének lehetőségéről is beszélt, hozzátéve, hogy a határt Izrael akár egyedül is kijelöli, ha a Hamász nem lesz hajlandó a nemzetközi szabályok szerint tárgyalni. Azt is megjegyezte ugyanakkor, hogy a négy év a palesztin választásokon nyertes radikális szervezetnek is elég lehet „a szükséges belső reformok” véghezvitelére és a megfelelő békeegyezmények megkötésére.
A Hamász szerint hadat üzentek nekik (fotó: rp-online.de)
Mire elég négy év?
A Hamászt ez utóbbi megjegyzés nem hatotta meg, olyannyira, hogy a szervezet egyik – egyébként mérsékeltnek mondott – vezetője, a máig emigrációban élő Haled Mesal egyenesen „hadüzenetnek” nyilvánította azt. Mesal szerint Olmert szavai világossá teszik, hogy Izrael el akar venni a palesztin területekből, és a száműzetésben élők hazatéréséhez sem járul hozzá, ez pedig elfogadhatatlan.
„Bibi” Netanjahu a kemény kéz híve (fotó: time.com) Ha a Hamász esetleg bekeményít, az még jól is jöhet az egyébként a győzelemre esélytelennek tartott jobboldali Likudnak, amely mindig is a kemény fellépés híve volt a palesztinokkal szemben. A párt egyik reklámjában Benjamin Netanjahu édesapjával sakkozik, a játszma állásával szimbolizálva, hogy milyen veszélyes is, ha valaki területhez juttatja ellenfelét.
„Bibi” (ez Netanjahu beceneve) gyakran nevezi egyébként „Smolmertnek” Olmert ‘ a szó héberül „balt” jelent ‘, ezzel is hangsúlyozva, hol is áll a kormányfő igazából a centrumhoz képest.
Egy izraeli választó mostantól a szavazás napjáig összesen akár harminc órát is eltölthet politikai hirdetések nézésével, hallgatásával. Ágy még bőven lesz alkalma az ország lakóinak kapkodni a fejüket a szlogenek, nyilatkozatok hallatán, hiszen ahogy egy izraeli publicista megjegyezte: „összevissza száll a sár a levegőben”.
