Iszmail Hanije, a Hamász gázai vezetője február 19-én hivatalosan is a szélsőséges palesztin szervezet miniszterelnök-jelöltje lett. Hanije vezette az Iszlám Ellenállási Mozgalom, vagyis a Hamász listáját a januári palesztin parlamenti választásokon. Az iszlám fundamentalista csoport elsöprő győzelmet aratott az eddig kormányzó Fatah felett, így a kormányalakítás fő esélyese lett. Mahmúd Abbász, a Fatah és a Palesztin Hatóság elnöke február 20-án Iszmail Hanijét meg is bízta a kabinet megalakításával.
Iszmail Hanijéről többen úgy vélik, hogy a Hamász mérsékeltebb vezetői közé tartozik. Mindezt arra alapozzák, hogy eddig nem hívott fel Izrael elpusztítására. A politikus azonban nincs könnyű helyzetben. Nemcsak Nyugatról és Izraelből nehezedik nyomás rá, és a leendő palesztin kormányra, hanem a Palesztin Hatóság részéről is. Mahmúd Abbász ugyanis azzal fenyegetőzött, lemond, ha a szélsőséges iszlamista szervezet nem mond le az erőszakról, s nem ismeri el Izrael létezéshez való jogát, mielőtt megalakulna az új, Hamász vezette kormány.
Iszmail Hanije 1962-ben (más források szerint 1955-ben) született a Gázaváros melletti Sati menekülttáborban. Szülei még az 1948-49-es, első arab-izraeli háborúban menekültek el Askelon városából. Askelon ma már Izrael része. A család tagjai, ahogy a gázai palesztinok közel hetven százaléka, abból a havi illetményből éltek, melyet az ENSZ palesztin menekültekkel foglalkozó hivatala, az UNRWA folyósított számukra. Hanije tanulmányainak egy részét azokban az iskolákban végezte, melyeket az UNRWA finanszírozott. A későbbi Hamász vezető 1983-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait az 1978-ban alapított gázai Iszlám Egyetemen. Ekkor már létezett az Ahmed Jaszín sejk, A Hamász szellemi vezetője által létrehozott Iszlám Központ, mely az 1970-es évek végére óriási befolyást szerzett a vallási intézményekben. Érdekesség, hogy Jaszín is abban az Askelon városában született, ahonnan Hanije szülei is származtak.
A fiatal egyetemista hamarosan csatlakozott az iszlamista tanulók tömörüléséhez, mely a Muzulmán Testvériség diákszervezete volt. E csoportosulást tekintik az 1987-ben alapított Hamász magjának. Csakúgy, mint a kuvaiti egyetemen, ahol Haled Mesaal volt hasonló szervezet vezetője, itt is gyakoriak voltak az iszlám fundamentalista fiatalok és a Fatah Fiatalok Szövetsége közötti összetűzések. A szópárbajokat gyakran ökölharc követte. A Fatah fiataljait tömörítő szervezet egyik alapítója és vezére az a Mohammed Dahlán volt, aki tagja a távozó kormánynak. Iszmail Hanije 1987-ben – abban az évben, mikor kitört az első intifáda (felkelés) – diplomázott arab irodalomból, melyből doktorátust is szerzett.
Hanije, mint az iszlamista diákok egykori vezetője, részt vett a Hamász megalapításában. Az izraeli hatóságok az első intifáda idején háromszor börtönözték be. A felkelés első évében csak rövid időre, mindössze 18 napra vették őrizetbe, mert részt vett az izraeli megszállás elleni demonstrációkban. Nem sokkal később, 1988-ban ismét letartóztatták. Ezúttal már fél éves börtönbüntetést kapott. A következő évben már három évre ítélték az intifádában játszott szerepéért. Szabadulásának évében az izraeli megszállás alatt lévő dél-libanoni Mardzs al-Zuhur táborba toloncolták négyszáz muzulmán aktivistával együtt. Útitársai között volt a 2004-ben megölt Abdel Aziz ar-Rantisszi és a Hamász jelenlegi prominensei közül Mahmúd Zahhar is. A mardzsi táborban az iszlamista csoport a média figyelmének középpontjába került, s az egész világ megismerte a Hamászt. Nem kis mértékben ennek volt köszönhető, hogy az izraeliek engedélyezték hazatértüket 1993-ban. Még ebben az évben Iszmail Hanijét, az arab irodalom professzorát kinevezték a gázai Iszlám Egyetem dékánjává. Ezzel azonban nem értek véget a tanár-politikus viszontagságai. A Palesztin Hatóság felállítása után a palesztin biztonsági szervek tartóztatták le, más Hamász vezetőkkel együtt. Az indok a következő volt: a Hamász azzal, hogy gyakran erőszakos eszközökkel fejezi ki ellenérzését az Oslo-i megállapodásokkal szemben, aláássa a nemzeti érdekeket.
Miután 1997-ben Jaszín sejket, kilenc éves börtönbüntetés után, szabadon bocsájtották az izraeliek, Iszmail Hanije kapta megbízást: vezesse a Hamász szellemi atyjának hivatalát. Hanije és Jaszín sejk között nem egyszerűen csak munkakapcsolat jött létre. A jelenlegi miniszterelnök-jelölt hamarosan segítője és bizalmasa lett Jaszínnak. Egyes elemzők szerint szoros barátság kötötte össze a két politikust. Nem sokkal Ariel Saron volt izraeli kormányfő a Templonhegyen történt látogatása után, 2000-ben kitört a második (al-Aksza) intifáda. Néhány hónappal az első összecsapások után 2001-ben Hanije megszilárdította pozícióját a Hamászon belül. Ő lett a szélsőséges szervezet harmadik számú vezetője Ahmed Jaszín, és Abdel Aziz ar-Rantisszi mögött.
Iszmail Hanijét többen nyugodt emberként, pragmatikus és mérsékelt politikusként ismerik. Pedig többször élvezte az izraeli hatóságok „vendégszeretetét”, életét menekülttáborban élte és éli le, ezen felül 2003 szeptemberében csaknem egy izraeli célzott likvidáció áldozata lett. A célpont valójában nem is ő volt, hanem Ahmed Jaszín. Hanije és a Hamász szellemi vezetője éppen Hamász-beli társuk, Mahmúd Zahar gázai házban vacsoráztak, mikor meghallották az izraeli harci gépek közeledését. Épp hogy sikerült kimenekülniük az épületből. Másodpercek teltek csak el, s a bombák lerombolták a házat. Az akcióban mindketten könnyebben megsérültek. Zahar fia azonban életét vesztette. Nem telt egy év és az izraeli helikopterek rakétái már célba találtak: meghalt Jaszín sejk. A Hamász első emberévé Rantisszi lépett elő, ám még 2004-ben egy célzott likvidációs akcióban őt is megölték. Az Iszlám Ellenállási Mozgalom ezek után úgy döntött nem hozza nyilvánosságra vezetője nevét. A Hamász elhatározta, úgynevezett „kollektív vezetőséget” hoz létre. Ennek a tagja lett Mahmúd Zahar, a damaszkuszi száműzetésben élő Haled Mesaal, és Iszmail Hanije, akire többen úgy tekintenek, mint a meggyilkolt Jaszín sejk utódjára.
Hanije az elmúlt időszakban többször is kiállt a palesztin nemzeti egység mellett. A Fatah frakcióját fel is kérte, csatlakozzon a Hamász vezette koalíciós kormányhoz. Főszerepe volt abban, hogy sikerült megakadályoznia egy kvázi polgárháborús állapot kialakulását 2005-ben, amikor a Fatah és a Hamász közötti viszony igencsak elmérgesedett. Bár Hanije nem szólított fel Izrael elpusztítására, s többször nyilatkozta, hogy megállapodásra törekszik a zsidó állammal, ha az is elismeri a palesztin államot. A Hamász miniszterelnök-jelöltje állítólag még Izrael elismerését is fontolóra vette, ha az hozzájárul a palesztin állam létrehozásához az 1967-es határokon belül. Izrael esetleges elismeréséről tett nyilatkozatát azonban szinte azonnal cáfolta.
Rózsahegyi Péter
