A CDU külpolitikai szóvivője Fidesz-MDF koalícióban reménykedik
Népszabadság * Inotai Edit * 2006. március 11.
A német diplomácia egyre intenzívebbé válik. Merkel asszony Alpha Oumar Konaret, az Afrikai Unió vezetőjét fogadja Kép: REUTERS – Tobias Schwarz A CDU nem foglalt állást a magyar konzervatív pártok harcában; ha távolságot szeretne tartani a Fidesztől, akkor Angela Merkel nem fogadta volna Orbán Viktort a kancellári hivatalban – mondta lapunknak Eckart von Klaeden. A CDU-CSU-frakció külpolitikai szóvivője – aki mellesleg három éve a német-magyar képviselőcsoportjának elnöke – új Közép-Európa politikát sürget. A világ export-nagyhatalmaként Berlinnek nagyobb aktivitást kell mutatnia a nemzetközi ügyekben is. Iránnal szemben a jelenlegi diplomáciai szakaszban például nem kizárható a katonai erő alkalmazása sem.
A Fidesz és az MDF megítélése
Félreértés azt gondolni, hogy Angela Merkel választott volna a két magyar konzervatív párt között, amikor nemrég levélben üdvözölte Dávid Ibolyát, az MDF elnökét. A Fidesz a CDU-hoz hasonlóan az Európai Néppárt tagja, Orbán Viktor a szervezet egyik elnökhelyettese, akinek újraválasztását a jövőben is támogatjuk. Azt nem szeretném kommentálni, hogy a Fidesz és az MDF miért nem indul közös listán, ez az ő dolguk. Mint a CDU külpolitikai szóvivője, remélem, hogy a Fidesz győz a magyarországi választásokon és Orbán lesz a következő miniszterelnök, mint ahogy azt is kívánom, hogy az MDF jusson be a parlamentbe, és kormányozzon együtt Orbánékkal.
A Fidesz gazdaságpolitikájáról
Részleteiben nem ismerem a magyar gazdasági helyzetet, de attól, hogy Orbán Viktor bírál néhány privatizációs döntést, még nem szükségszerűen piac- vagy magántőke-ellenes. A privatizáció körülményei, jogszerűsége a mi szemünkben is fontos. Érdekes párhuzam a német és a magyar helyzet között, hogy az önök szocialista kormányfőjéhez hasonlóan GerhardSchröder kancellár is jó viszonyt ápolt a nagytőke képviselőivel (a főnökök elvtársának, Genosse der Bosse-nak is nevezték), mi viszont inkább a kis- és középvállalatokat támogatjuk.
A nagykoalíció és a mérséklődő politikai hangnem
A most tapasztalható mérsékelt hangnem a CDU és az SPD között hosszú demokratikus folyamat eredménye. A második világháború után Kurt Schumacher SPD-elnök „a szövetségesek kancellárjának” nevezte KonradAdenauert, ami a német közéletben felért a hazaárulás vádjával. A politikai klíma a „70-80-as években változott csak meg a két nagy párt között. Magyarország még viszonylag fiatal demokrácia, így a polarizáció szerintem érthető. A német nagykoalíció sikere azonban nem a két párt viszonyától függ, hanem hogy sikerül-e beindítani a gazdasági növekedést és csökkenteni a munkanélküliséget.
A CDU új Közép-Európa-politikája
Eckart von Klaeden Kép: Máté Róbert
Az új EU-tagállamokkal az eddiginél szorosabb együttműködésre törekszünk, szeretnénk visszaszerezni a Helmut Kohl idején kivívott „kisállamok ügyvédje” szerepet. Az orosz kapcsolat továbbra is fontos, de mi – a Schröder-kormánnyal ellentétben – nem a kelet-európai országok feje fölött akarunk üzletelni Moszkvával. Vannak persze könnyebb és nehezebb relációk: Lengyelországban például a választások előtt megerősödtek a németellenes hangok, és Prágával is eltérő véleményen vagyunk a Benes-dekrétumok ügyében, de azt szeretnénk, ha kapcsolatainkat nem a múlt határozná meg. Magyarország az új EU-tagállamok közül messze a legnépszerűbb. Ennek több oka is van: az egyik bizonyára a határnyitás, de nem elhanyagolható, hogy Magyarországon a német kisebbség helyzete sokkal jobb volt, mint másutt. Ágy ez nem okozott konfliktusokat a kétoldalú kapcsolatokban, hanem hidat vert a két ország közé.
Angela Merkel és a német külpolitika jövője
Angela Merkel jóval tapasztaltabb a külpolitikában, mint azt a legtöbben hitték: a Kohl-kormány környezetvédelmi minisztereként ő tárgyalta végig a kiotói egyezményt, CDU-pártelnökként bedolgozta magát az Európa-politikába, CDU/CSU-frakcióvezetőként pedig a kül- és biztonságpolitikával is sokat foglalkozott. Bár a német külpolitikát az alapvető kontinuitás jellemzi, a Schröder-kormányhoz képest a nagykoalíció külpolitikájában fontos hangsúlykülönbségek mutatkoznak. A jövőben sem lesz német „különút”, de Berlinnek – a világ legnagyobb exporthatalmaként – több felelősséget, és ha kell, vezető szerepet is vállalnia kell. Franciaország a jövőben is egyik legszorosabb partnerünk marad, de ez nem jelenti azt, hogy mindig azt kell tennünk, amit Párizs diktál. Berlinnek, mint korábban, közvetítő szerepet kell játszania Párizs és Washington között.
Irak, Irán, Közel-Kelet
Kizárt dolog, hogy Németország katonákat küldene az iraki válság rendezésére. Ugyanakkor szívesen részt veszünk nemcsak a rendőrök, hanem az iraki katonai erők kiképzésében is. Iránnal éreztetni kell, hogy a nemzetközi közösség bizalma komolyan megrendült az ország vezetésében, évek óta félrevezetik az ellenőröket. Nem fenyegetőzünk katonai akcióval, de ezt nem is zárjuk ki. Ami a Hamaszt illeti, a palesztin választások eredményét kénytelenek vagyunk elfogadni, de addig nem fogunk együttműködni egy Hamasz vezette kormánnyal, amíg le nem mond az erőszakról, és el nem ismeri Izraelt. De nem szeretnénk, hogy a palesztin nép helyzete tovább romoljon, ezért a humanitárius segélyeket fenntartjuk. A támogatásokat ezentúl nem a kormánynak, hanem a nem kormányzati szervezeteknek fogjuk utalni.
