Bevallom, nem vagyok boldog attól, hogy Gyurcsány Ferenc is gyakran beadja a derekát. Tudja és mondja is, persze, hogy a Fidesz elképesztő ígéretei irreálisak, tarthatatlanok, hiszen egyfelől alkalmatlanok arra, hogy meghozzák a kívánt eredményt, másfelől pedig szinte azonnal a csőd szélére vinnék az országot, de – nyilván azt érzékelve, hogy az emberek jelentős része elégedetten hallja a 14-ik havi nyugdíjról, a vállalkozók ingyen tőkejuttatásáról, a rendőri fizetésemelésről és a hasonlókról naponta elszórt orbáni ígéreteket – maga is rátesz még egy-két ígérettel.
Például a nyugdíjasok ingyen utazásáról vagy a kilencven év fölöttiek születésnapi ajándékáról. Apróságok ezek, kétségtelen, nem rengetik meg az államháztartást, csak éppen az üzenetük szerencsétlen. Azt a képzetet keltik, mintha csakis azon múlna a társadalom jóléte, hogy az országot mennyire jó emberek irányítják. Ezen az alapon bizony Orbán Viktor hatszor olyan jó ember, mint Gyurcsány Ferenc, hiszen már legalább háromezer milliárd forintnyit ígért össze az ő szeretett népének, mint a miniszterelnök, aki csak ötszázvalahány milliárdot. Nem csoda, hogy Gyurcsány úgy érzi, valamit neki is mondania, csinálnia kell, mert az ellenfél abszolút gátlástalanul ígér és azzal vá-dolja őt, hogy meg akarja vonni az emberek szájától a falatot.
A plakátkampányt mindenki ismeri már az országban, ezért nem is ezt hozom fel példának, hanem Pokorni Zoltán minapi tévényilatkozatát, amely ismételten azt mutatta, hogy a Fidesz köpi magából a bombasztikus adatokat, és állításokat, még akkor is, ha azoknak csak minimális közük van a valósághoz. A Fidesz alelnöke képes volt visszatérni az egyébként mindvégig a Fidesznek kínos Financial Times-ügyre, gúnyosan megjegyezve, hogy a brit lap Gyurcsány Ferenctől idézte a következőket: a magyarok soha nem éltek olyan jól, mint most (márpedig Pokorni szerint a magyarok 80-90 százaléka ezzel nem ért egyet). Csakhogy ez nem Gyurcsány, hanem a Financial Times saját megállapítása volt, ráadásul a Központi Statisztikai Hivatalon kívül épp a napokban a Fidesztől nem is olyan távoli Tárki felmérése és jelentése támasztotta alá, méghozzá egyértelműen. Úgy beállítani tehát a független elemzők által is igazolt tényeket, mintha azok a miniszterelnök öntömjénező dicshimnuszai volnának, legalábbis nem méltóak egy demokratikus politikus-hoz.
Mint ahogy az sem, ahogy az alelnök diadalmasan ütötte le a mellesleg valóban magas (az egyetlen igazán magas) labdát a kormánnyal szemben: a nagyra nőtt államadósság ügyében. Arra emlékeztetett, hogy Németh Miklós annak idején megrendülten vallotta be: a Kádár-korszak devizaadóssága jóval több, mint amit korábban állítottak, 20 milliárd dollár, ezzel szemben a mostani kormány 23 milliárdot vett föl. Hát igen, rosszabbak ezek, mint a régi komcsik, és még ügyetlenebbek is, mert lám, ennyi rengeteg hitelből még rosszabbul is élünk, mint négy éve. Ami ugyebár már maga volna a totális katasztrófa, csakhogy nem elég, hogy az életszínvonal példátlan ütemben nőtt az előző négy évben (lásd a Tárki-elnök nyilatkozatát felmérésükről), hanem ráadásul még az adósságadat sem stimmel. A központi költségvetés bruttó adóssága ugyanis 2002 végén 9224 milliárd forint volt (azért logikus ezzel az időponttal összehasonlítani, mert az ötven százalékos béremelést kivéve az összes gazdasági-pénzügyi folyamat még az Orbán-kormány által meghatározott keretekben zajlott), 2005 végén pedig 12, 744 milliárd, a különbség tehát 3520 milliárd forint. Ami 10,7 milliárd dollárnak felel meg, és nem 23-nak. Ez is sok, félreértés ne essék, de ekkorát tévedni nem illik. És akkor még hozzá sem számítottuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank devizatartaléka (mondom, a tartaléka) ma 20 milliárd dollár fölött van, ami jóval nagyobb, mint négy éve volt.
A „tévedések” ezzel nem értek véget. Pokorni Zoltán szerint (ezzel persze főnöke szavait igyekezett alátámasztani a nem létező közbiztonságról) az országban jelentősen nőtt a bűncselekmények száma. Igen? A tévénézőknek talán mindent be lehet mesélni, de az adatok szerint 2001-ben 30 ezerrel több volt a bűncselekmény, mint 2005-ben. Úgyhogy kérdem én: miért nem tetszenek igazat mondani? Úgy is lehet bírálni, hibákat találni, jobb megoldásokat kínálni, eredményes választási kampányt folytatni. Nem értem. Valamit csinálni kell, mondta gondterhelten az alelnök, mert rossz a közbiztonság, de én a magam részéről egyelőre megelégednék azzal, hogy a felelős politikusok mondjanak igazat. Ja igen, és ne mérjenek kirívóan különböző kettős mércével. Mert Pokorni – egyébként helyesen – azt is mondta, hogy „nem zsidózunk. Ez ilyen egyszerű. És aki ezt teszi, annak nincs helye se frakcióvezetőként, se képviselő-jelöltként, se képviselőként, semmilyen formában a politika hétköznapjaiban.” Jó. Más kérdés, hogy rasszista-e az, aki díszzsidónak nevez egy politikust, vagy csupán ízléstelen, ám ha valóban nincs helye a politikai életben (és az MSZP vissza is léptette az önkormányzati képviselőt), akkor vajon nem ugyanennyire elítélendő-e Orbán Viktor MSZP-s díszcigányokra vonatkozó kijelentése is, amelyet még 2003-ban tett, de most valaki előkotorta. Úgy látszik, nem, mert a Fidesz nemhogy nem lépteti vissza Orbánt, nyugodtan úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Igaza van Pokorni Zoltánnak: valamit csinálni kell! Például tisztességesnek és korrektnek kell lenni.
Bolgár György
