Ehud Olmert izraeli ügyvezető kormányfő szerint Izrael 2010-ig rögzíti végleges határait. Olmert a Jerusalem Post című napilapnak adott interjút. Az ideiglenes kormányfő kijelentette: amennyiben a március 28-i parlamenti választások után ő kerül a kabinet élére, Izrael négy éven belül olyan állandó határokat teremt magának, amelynek révén „leválik a palesztin lakosság nagy részéről és megőrzi a jelentős és stabil zsidó többséget”.
Bár Olmert nem árult el részleteket a szóban forgó határvonalakról, közölte, hogy a határon belül kerülne a ciszjordániai Gus Eción településblokk, Jeruzsálem körzete, Ariel és Maale Adumim koloniák, valamint egy biztonsági övezet a Jordán folyó völgyében.
Kevesebb, mint három héttel az izraeli parlamenti választások előtt a felmérések továbbra is az Ariel Saron miniszterelnök által alapított Kadima („Előre”) párt fölényét mutatják: a 120 tagú kneszetben (parlamentben) a Kadima 37-40 képviselőre, a Munkapárt 19-21, a jobboldali Likud 14-16 képviselőre számíthat. A kampány alakulása arról tanuskodik, hogy valószínűleg a Kadima és a Munkapárt fogja alkotni a jövendő koalíció gerincét. Míg a Munkapártból a Kadimába átpártolt volt kotmányfő, Simon Peresz úgy véli, e két párt között „nincs lényeges különbség”, addig a Kadima és a Munkapárt élesen támadja a Likudot és személyesen Benjamin Netanjahu volt miniszterelnököt. Netanjahu keményvonalas nézeteivel szemben a Kadima és a Munkapárt vezetői egyre hangsúlyosobban a palesztinokkal való megegyezés híveinek mutatkoznak.
Ehud Olmert ügyvezető miniszterelnök például kijelentette: „magától értetődik, hogy a következő négy évben megszűnnek a beruházások (a megszállt) Ciszjordániában” és az így felszabadult összegeket az ország északi (galileai) és déli (negevi) részei, valamint Jeruzsálem fejlesztésére fogják fordítani. A Munkapárt vezetője, Amir Perec ígéretet tett, hogy kormányra kerülése esetén egy éven belül felszámolja mind a 105 illegális települést a megszállt területeken, harmincat közülük már az első három hónapban, és azonnal tárgyalásokat kezdeményez a telepesekkel a nekik adandó kárpótlásról, ha önszántukból hagyják el településeiket. Az eddig mindig „héja”-álláspontot képviselő Saul Mofaz védelmi miniszter kijelentette, hogy ha a Hamász folytatja terrortevékenységét, drága árat fog fizetni érte, „de ha betartja a korábban kötött megegyezéseket és lemond a fegyveres harcról, partner lehet a békefolyamatban”. A választási kampányba közvetve beleszólt Mahmúd Abbász palesztin elnök is, amikor egy olasz lapnak adott interjújában kijelentette, hogy Olmert győzelmét kívánja. Izraeli közegben ez persze „rossz pont” volt Olmertnek, akit a jobboldali pártok azonnal „Abbász kegyeltjének” kezdték szólítani. Abbász sietve helyreigazított: szóvivője, Nabil Abu Rudejna szerint az elnök csak annyit mondott, hogy „úgy érzi, Olmerttel szót lehet érteni, de a palesztinok hajlandók együttműködni minden, az izraeliek által megválasztott miniszterelnökkel”.
Tegnap újra megnyílt a Karni határátkelő, amelyen az áruforgalmat bonyolítják le Gáza és Izrael között. Az átkelőt több mint két hete zárták el, állítólagos merényletveszély kockázata miatt. Az elzárás idején katasztrofális helyzet alakult ki Gázában: teljesen elfogytak a tejtermékek, csak három napra elégséges liszt és két napra elegendő cukor maradt a raktárakban. Másrészről több száz tonna, Gázából exportált gyümölcs és zöldség rothadt meg, mert nem volt lehetőség a termékeket az izraeli kikötőkbe szállítani.
Népszava online
