A választások előtt is megférnek egymással az ellentétes vélemények
Népszabadság * Szőcs László * 2006. március 8.
Ehud OlmertKép: REUTERS – Gil Cohen Magen Volt otthonunkban az adók, a gazdaság áll a választási kampány fókuszában, itt viszont a biztonság – magyarázzák a különbséget az izraeli sajtónak az új bevándorlók.
Mintegy tizenötezren vannak, akik nem (csak) koruk miatt szavaznak három hét múlva először Izraelben. A Budapestről öt éve kivándorolt Róna Aser tapasztaltabb náluk: már az előző alkalommal is voksolhatott.
– Mivel ideológiai alapon jöttem ki, számomra nem kérdés, hogy a nemzeti-vallásos oldalt kell támogatnom – mondja kérdésünkre a 32 éves, háromgyerekes családapa. A Mafdal párt neve, amelyet támogatni fog, ezzel egybecsengő mozaikszó: nemzeti és vallásos.
Éppen zajlik a magyar kampány is. Mi a különbség a két ország között e vonatkozásban? – kérdezem. – Magyarországon az emberek fásultak, kevéssé érdekli őket a politika, itt viszont nagyon is, hiszen a szó szoros értelmében élet-halál kérdése. Mindenkinek van véleménye. De a családokat itt nem bontja szét az erős nézetkülönbség sem: ismerek egymással jól megférő unokatestvéreket, holott egyikük keményen jobbos, a másik kérlelhetetlen balos – feleli Róna Aser, hozzátéve: Izraelben is régóta bevett dolog viszont a negatív kampány.
A korteskedés hivatalosan most kezdődött meg. A felmérések a jelenleg kómában fekvő kormányfő, Ariel Saron alapította Kadima fölényét igazolják: mintegy 37-39 mandátumra számíthat. Ám a rendkívül tagolt izraeli pártrendszerben ez vajmi kevés a győzelemhez, minimálisan 61, de inkább 65-70 mandátummal érdemes többségi kabinet alakításába fogni a 120 fős kneszetben. A Kadima igazi centrumpárt, s egy frappáns hírmagyarázat szerint „galamb-, és héjátlanítani” igyekszik a politika főáramát. Választási spotjai Ehud Olmert ügyvezető miniszterelnököt Saron politikai örököseként állítják be, s élesen támadják az egyaránt 15-19 mandátumra esélyes Likud, valamint a Munkapárt első emberét. A Kadima bemutatásában Benjamin Netanjahu volt kormányfő (Likud) „felelőtlen hőbörgő”, Amír Perec korábbi szakszervezeti főnök (Munkapárt) pedig „puhány”, nincs országos vezetői tapasztalata, képzetlen, az angoltudása pedig – ami egyre fontosabb a nemzetközi porondon – gyengécske.
Miközben a palesztin intifáda lecsengésével az izraeli gazdaság lassan, de talpra állni látszik (11-ről 8,8%-ra csökkent a munkanélküliek aránya, javulnak a kulcsfontosságú idegenforgalmi ágazat eredményei), az iráni atomprogram, illetve a Hamasz győzelme fokozott veszélyt jelent. Éppen tíz évvel ezelőtt a Hamasz-terror megrengette Simon Peresz ügyvezető miniszterelnök helyzetét, közvetve kormányrúdhoz segítve Netanjahut. Ez utóbbi valószínűsége ma csekély, de a köznyelvben csak „Bibi”-ként emlegetett politikus azt állította kampánya fókuszába: a Hamasszal szemben ő az igazi erős ember.
l Iszmail Hanija kijelölt palesztin miniszterelnök sem mentesülhet a célzott izraeli csapásoktól, amennyiben pártja, a Hamasz folytatja támadásait Izrael ellen – jelentette ki kedden Saul Mofaz izraeli védelmi miniszter.
Mofaz – aki egyben az EhudOlmert ideiglenes kormányfő vezette Kadima (Előre) párt egyik vezetője – az izraeli katonai rádióban leszögezte: senki sem élvezhet immunitást, még maga Hanija sem. „Abban a pillanatban, hogy a Hamasz a terror útját választja, nem lesz kérdés, hogy politikai vagy nem politikai vezetésről van-e szó, hanem terroristának tekintjük, és ez alól annak egyetlen tagja sem lehet kivétel” – mondta a védelmi miniszter.
