Az UNESCO a természeti és kulturális értékekért
1960. március 8-án az UNESCO felhívást tett közzé – az asszuáni gát megépítése miatt – az egyiptomi Nílus menti emlékművek megmentésére. 12 évvel később az ENSZ-szervezet elhatározta a világ természeti és kulturális kincseinek tudatos megmentését.
A kulturális örökség gondolatát először Henri-Baptiste Grégoire blois-i püspök vetette fel, ötlete csak jó kétszáz év múlva realizálódott. Az UNESCO 1960. március 8-án felhívást tett közzé – az asszuáni gát megépítése miatt – az egyiptomi Nílus menti emlékművek megmentésére. Tizenkét évvel később a szervezet elhatározta a világ természeti és kulturális kincseinek tudatos megmentését.
A világ kulturális és természeti értékeinek megmentését megcélzó UNESCO konvenció 1975-ben lépett életbe. A listára csak azok az örökségek kerülhetnek fel, melyek a következő leegyszerűsített kitételeknek megfelelnek: egyedülálló művészeti értéket képvisel, erős kulturális befolyással bírt az adott régióra és korszakra, meghatározó művészi fejlődést prezentál és ritkaságszámba megy. A „Világ Kulturális Öröksége Bizottság” dönti el minden évben, hogy mely kincsek kerülhetnek fel a listára.
A 2005-ös adatok alapján 137 ország 812 kincse képezi a világörökség részét. Ebből 628 kulturális emlék, 160 pedig természeti. További 24 mindkét kategóriában képviselteti magát. Az egyiptomi gízai piramisok, a brügge-i óváros, a kínai nagy fal, az aacheni dóm, a versailles-i kastély és park, a görögországi Meteorák, az angliai Bath városa, az indiai Tadzs Mahal, az iráni Perszepolisz romjai, az iraki Asszur, az izraeli Akko óvárosa és az olaszországi Velence a lagunáival együtt csak aprócska szeletet képeznek a világörökség gyűjteményében.
Az UNESCO kulturális örökségi listájára a tavalyi év nyarán vették fel többek között az albániai Gjirokastra történelmi városát, a belgiumi Plantin-Moretus Múzeumot, a boszniai Mosztár óvárosát és hídját, a franciaországi Le Havre, a kubai Cienfuegos, valamint az oroszországi Jaroszlav óvárosát.
Magyarország kulturális és természeti értékei szintén megtalálhatóak a listán. 1987-ben a budapesti Duna-part, a budai vár és Hollókő kerültek fel elsőként. Később lett listás az Aggteleki-karszt, a
pannonhalmi bencés apátság, a Hortobágyi Nemzeti Park, a pécsi korakeresztény temető, a Fertő-tó és 2002-ben a Tokaji-borvidék.
Kun Enikő
2006. március
