„Magyar vagyok, nem MSZP-s” Időpont: 2006-03-02 09:37:13
Az emberarcú miniszterelnök Cegléd és Monor között száguldozott – persze csak Putyin távozása után – remekbeszabottaudijával, és ugyancsak remekbe szabott öltönyében. Gyurcsány Ferenc utat, vasutat, gyógyturizmust, a hatalmas orosz gazdaság (v.ö.: Orosz Medve) befektetéseit ígérte. Találkozott boldog pékekkel is. Maroknyi tüntető tizenéves hungaristával viszont nem, mert az egyik helyen alternatív útvonalon távozott, míg a másikon már be sem jutottak a narancssárga bomberdzsekiben pózoló, egyébként szolid srácok.
Internetre? – kérdezték Monoron, a művház előtt feszítő bomberdzsekisek. Igen. Zsír – hangzott a boldog válasz. Pózoljunk? Persze, bár ez kimerült a tornasorban. Egyébként szerettek volna bejutni a kormányfő fórumára, de nem sikerült. A közlés egyoldalú, így a valósággal való – esetleges – mindennemű megnemegyezése nem a véletlen műve.
Csak a hazám és a jogaim
Be akartatok menni? Igen. Miért nem engedtek be? Mert hungaristák vagyunk. De mit mondtak? Vannak más pártok is. Például a Vér és Becsület. Ez nem a ti rendezvényetek. A riasztó martenszt és a vadító narancssárga bombert leszámítva egyébként egész békésnek látszottak. Szakközépbe, szakiskolába jártak. Az egyiknek még némi művészhajlama is volt: ólomüvegöntést és -festést tanult.
Korábban már Cegléden is legalább tíz hasonló fiatal igyekezett Gyurcsány „nemzetegyesítő” Ferenc fórumát megzavarni. Zászló kettő. Életkor hasonló, csak – talán – egy tízes volt előtte. Létszám is legfeljebb egy tucat. Egy közlékeny kormányőr annyit mondott: látták őket, zónán kívül voltak, a helyi erők felelőssége. Sok dolguk nem volt velük. Két fiatal a tizenkettőből békésen csókolódzott. Igaz, a fiún lévő póló akár izgatásnak is számíthatott: Hitler európai turné, magyar vagyok, nem MSZP-s. Ennyi.
A borízű hangon bekiabálótól viszont megtudhattuk: most tette le a kibaszott szakmunkást (sic!), nincs munkája, nem fideszes, nem érdekli egyik párt sem, csak a hazája, meg a jogai. Gyurcsány helyett igazi politikusra vágyik, aki tesz is valamit, és nem csak beszél. A fórumról távozó szoci-szimpatizánsok akkor szóltak be neki, amikor azt kiabálta: vannak még magyarok. De te nem vagy az – így a csöndes nyugdíjas válasz. Szem villant, de egy uszkve 13 éves lányka lehiggasztotta a szószólót: mit vársz az agymosottaktól? Ennyi.
Kutya, gyerek: biztos siker
A Délibáb Cukrászdában még csak a jól bevált hollivúdi receptekkel operált Gyurcsány „szavazzrám” Ferenc: kutyákal és gyerekekkel. Ez utóbbi azonban már kimerítette a politikai pedofília minősített esetét. Karon ülő gyermek, színes lapokból álló könyvvel, a színesztétikához is meglehetősen jól értő kormányfő pedig rázendített. „Na nézzük: kék: az az SZDSZ, piros: a buli színe. Narancssárga?” Hatásszünet, és jól végszavazó anyuka: „Azt mi nem ismerjük.” Persze volt kutya is: Putyint, az orosz kormányfőt az utóbbi idők legnagyobb miniszterelnök-importőrének kutyája harapdálta Dobrev Klára villájában.
A Kossuth-szobor tövében Putyin már nem a zabolátlan jószág játékszere volt, hanem a hatalmas orosz gazdaság kvázi exportőre. Ha választani kell Szlovákia és Magyarország között, hogy hol létesüljön az orosz ipar csatlakozási pontja Európa felé, akkor legyen Magyarországon – tolmácsolta Putyin szavait Gyurcsány. S hogy miért? Az ország jövőjét unokákig váteszként felvázoló jelölt szerint: mert látja az Új Magyarország programot. S ha jön az orosz központ, akkor ezreknek és tízezreknek lesz munkája. Gyors csapás Orbán Viktornak: nem a múltból kell levezetni az Oroszországhoz fűződő viszonyokat, nem lezárni kell a keleti határokat, hanem ellenkezőleg.
Egy, csak egy párt van talpon!
És persze csupán ennek van programja. Valószínűleg még az ötezer forintos kérdés szintjét sem érné el, hogy melyik ez. Persze, hogy az MSZP. S ez a program csupa jót rejt Ceglédnek. Van termálvíz, van kórház. Miért ne legyen gyógyturizmus? Ennek a régiónak Cegléd lesz a legerősebb egészségipari központja. Bók a helyi jelöltnek, Czinege Imrének: könnyű lesz, ha ilyen orvosok szolgálják a célt. Ja és persze mivel a legdrágább kincset, az egészségüket bízzák rá a helyiek, akkor miért ne bíznák rá 1/386-od részben az országot is?
Oktatásban is erős lesz a város, hiszen integrált szakképzési központot is ígért nekik Gyurcsány. Egyet a harmincháromból. Utat is. Az M4-est is fejlesztené, hogy a térség kitörjön az évtizedes, sőt évszázados elzártságból. Apropó útfejlesztés: erről mindenki beszélt már, a mostani kormány megtette. Előjön a kedvenc fordulat: még ha ezért vita is volt Brüsszellel, a jegybankkal, az ellenzékkel. S ha van út, legyen vasút! S lőn vasút. 1000 milliárd forint értékben fejleszteni és fejleszteni. V.ö. putyini ígéret.
És még sorjázza az iparágakat Gyurcsány: gyógyszeripar, gépipar, informatika. És a hagyományok: zöldség-gyümölcs, bor. És tudja, tényleg tudja, hogy mi kell a népnek: nyugdíj- és családipótlék-emelés. Nyugdíjreformra van program, mert adott már. Öt évre szólót. Lesz, akinek 20 százalékkal emelkedik majd, ez háromheti emelés, míg másnak egyhetivel nő a járandósága. Mint ahogy van, akinek 30 ezer, míg másnak 160 ezer forint a nyugdíja. Tőlük sem sajnálja Gyurcsány, de mégis. A szocialista kormány feladata a különbségek csökkentése. S ez a logikája a családi pótléknak, meg a lakástámogatásnak is. Családi adó? No nem, nem kell a nagyságos asszonyok adója.
Látod, Zoli?
Monoron bebizonyította Gyurcsány: fontos neki a magyar ipar. Legalábbis az édes. Hiszen Gál Zoltán társaságában egy helyi üzletben almát, Túró Rudit és Boci Csokit vett. Ez utóbbinál sokáig hezitált a határozott kormányfő: fehéret vagy hagyományosat? A választást fedje jótékony homály. Egy jókedvű blogger viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a vasalást maga végző kormányfő kissé bizonytalanul közlekedett a bevásárlókocsival. A pénzzel viszont nem volt bizonytalan: 1383 forinttal gazdagította a helyi egységet. Át a pékségbe. Szép volt az épület, és főleg finom volt a termék. Kis csevely, visszafogott díszletek és szereplők között. Gyurcsány kérdez: mennyi idő alatt kötötték be az internetet? Válasz: két hét. „Látod, Zoli, ha nem csinálunk semmit, minden rendben van.” Ez volt a nap vicce.
Ezt követte még a lakossági fórum, de szaturáltunk. Jó lett volna a sajtkrémes és füstölt sajtos aprósütitől, de nem így volt. Ráadásul visszarettentünk a tömött sorokban hömpölygő tömeget kisgömböc módjára elnyelő művháztól is. Reméljük: nem pukkadt ki.
kj
