Forrás: Heti Válasz

Veress Kata, eletstilus@hetivalasz.hu

Felvásárolják a külföldiek Budapestet, vagy felújítják a hajdanán szétbombázott belvárost? Ez a két végletes kérdés merült fel azokban, akik figyelték az utóbbi évek külföldi ingatlanbefektetéseit. Valós számokat nehéz mondani, de szakértők szerint a fővárosi lakásépítések és -befektetések kétharmada külföldi érdekeltség.

„Rózsadomb, Hármashatárhegy vagy Etyek? Nem, köszönjük, mi a Belvárosban akarunk építkezni.” Nagyjából így indultak néhány éve azok a tárgyalások, amelyeken a pénzüket magyar ingatlanba befektetni szándékozók és az ingatlanokat felkínáló közvetítők között zajlottak – a magyar fél nagy meglepetésére. Miért egy romos VI. kerületi ingatlan érdekli az íreket, ha luxuslakóparkot építhetnének a városon kívül? Miért a Belváros egyik üres telkét választják a spanyolok, ha az agglomerációban is bőven van lehetőség a befektetésre? Az egyszerű válasz: mert itt van közel a Duna-korzó, itt vannak a kávéházak, az Andrássy út, a Lánchíd, a látnivalók – itt zajlik az élet.

És elkezdődtek a nagy fejlesztések. A Cézár-, majd a Kleopátra-ház, a VI. és VII. kerületben a Dob, a Holló és a Király utcai ingatlanok megvásárlása, a Csepel-sziget északi részének eladása, most van soron az utóbbi idők egyik legnagyobb vállalkozása, a Gozsdu-udvar felújítása, s egyre nagyobb az érdeklődés az I. kerület lakásai iránt. Ár, spanyol, izraeli, osztrák és német befektetők jöttek, akik szép lassan átalakították a budapesti lakásépítés szerkezetét, s változtattak a magyarok sok évtizedes nézetén a tekintetben, hogy mi számít jónak és luxusnak.

Németh Miklós, a Magyar Ingatlangazdálkodók Szövetségének főtitkára – aki a brüsszeli székhelyű, 22 ország 37 ingatlanszövetségét magában foglaló Európai Ingatlantanácsnak is elnökségi tagja – úgy véli, az írek nem tesznek mást, mint igyekeznek elkölteni azt a hatalmas pénztöbbletüket, amelyet EU-csatlakozásuk óta felhalmoztak – egyrészt a közismert ír összetartás adta lehetőségeknek (az USA-ban az íreké a negyedik legnagyobb lobbi), másrészt minden létező uniós pályázat elnyerésének köszönhetően. Míg az írek főként lakásokat vásárolnak, újítanak fel, adnak bérbe, hogy majd idővel el is adják őket, az olaszok inkább fejleszteni szeretnének, vagy kész projekteket akarnak megvásárolni panzió- és szállodaépítés céljából. Németh Miklós szerint egyre több érdeklődő érkezik Hollandiából. A töretlen osztrák és német vásárló- és befektetői kedv mellett Európa egyik legnagyobb lakásfejlesztője, a spanyol Fadesa cég is megjelent Magyarországon. Nálunk szokatlan módon „a pénz nem számít” kijelentéssel kezdtek szétnézni a magyar piacon, s alku nélkül vásárolták meg a Király utca 8. szám alatt már tíz éve üresen álló telket. Eredeti szándékuk szerint a december végére ígért 270 lakást csak hazai piacukon akarták értékesíteni, míg nálunk csak bemutatkozó hirdetésük volt, lakáshirdetés nélkül. A magyar keresletet ismerve őket lepte meg a legjobban, hogy az 500 ezer forintos négyzetméterenkénti áron meghirdetett lakásokért szinte sorba álltak a magyar érdeklődők, így végül ők is vásárolhattak.

Az ingatlangazdálkodók szövetségének főtitkára szerint nem kellene meglepődni a külföldiek lakásépítési „éhségén”, bár tény, hogy nálunk más a lakásszektor összetétele, mint Nyugat-Európában. Míg itt a lakások 92 százaléka van magántulajdonban, s 8 százaléka bérlakás, Ausztriában és Németországban ugyanez az arány 42-58, Belgiumban pedig 60-40 százalék. (Ez a mutató árulja el egy országról, hogy mennyire mobilis a munkaerőpiaca. Európai számítások a 60-40 százalékos arányt tartják ideálisnak.)

Németh Miklós szerint örülni kell neki, hogy külföldi befektetők jelen vannak, hiszen óriási összeg hiányzik a magyar főváros épületeinek rendbehozatalához. Hiszen az érdeklődés ellenére a pár évvel ezelőtti ingatlanboomhoz képest máris esett nálunk a külföldi befektetések száma, szemben Romániával, Bulgáriával és Törökországgal, ahol tavaly 30 százalékkal nőtt az ingatlanok iránti kereslet. A tőke tehát már Kelet felé tart.