Forrás: NOL

Beszélgetés az izraeli hírszerző szolgálat, a Moszad egykori főnökével, aki könyvet írt

Népszabadság * Bőhm Ágnes * 2006. február 25.

Izraelnek egyelőre várnia kell, hogy kiderüljön, a Hamasz milyen politikát választ Kép: Bőhm Ágnes „Ember az árnyékban: A közel-keleti válság belülről – ahogyan azt a volt Moszad-főnök látja”. A napokban ezzel a címmel jelenik meg Efraim Halevy első könyvének angol nyelvű kiadása. Halevy az izraeli titkosszolgálat, a Moszad főnöke volt 1998-2002 között. Előtte több mint harminc éven át titkosügynök, majd 1990-1995 között a Moszad helyettes vezetője. Nyugdíjba vonulása előtt egy éven át (2002-2003) a Sharon-kormány nemzetbiztonsági tanácsadója lett. A 72 esztendős Halevy jelenleg a jeruzsálemi Héber Egyetemen, a Stratégiai és Politikai Központ vezetőjeként „a hírszerzés stratégiáját” tanítja.

Hajszálpontosan érkezik, udvariasan üdvözöl, de mégis várni kell jó néhány percet, amíg a beszélgetést elkezdhetjük. A jeruzsálemi King David szálloda halljában előbb néhány – fontosnak tűnő – emberrel beszél, sietve „intézkedik”, és válaszol a mobilokra is. Sokan felismerik, legalábbis nem úgy tűnik, hogy inkognitóban lenne. A patinás hotel halljának szűrt fényű homályából a sokkal világosabb teraszra invitál: „Itt jó lesz, ugye? A háttérben az Óvárossal, a Dávid-toronnyal szép a kilátás!” A beszélgetést találkozásunk apropójával, az angolul megjelenő művével kezdjük:

„Ez az első könyvem, amelyben az életem „árnyékban töltött” éveiről, az 1990-2003 közötti időszakról írok. Nem kizárólag önéletrajz, amelybe csak 2003-ban, nyugdíjba vonulásomkor kezdtem bele. Noha a nevem publikálását a Moszad már 1996-ban engedélyezte, a szabályok azóta sem változtak. Az árnyéklét, a sötétség máig a hírszerzői munka létalapja.”

A könyv alcíme: A közel-keleti válság belülről, ahogyan azt a volt Moszad-főnök látja. Halevy 1961 óta a Moszadnál, az izraeli hírszerző szolgálatnál teljesített szolgálatot, mégis „csak” az elmúlt évtizedről ír? Halevy szerint a két Öböl-háború közötti időszak alatt a világ teljesen megváltozott: „Lényegében a harmadik világháború vette kezdetét, amikor 1998-ban két amerikai nagykövetséget Nairobiban és Dar esz Szalamban egyszerre ért bombatámadás. Ekkor az al-Kaida Egyesült Államok elleni támadásainak új fázisa kezdődött el, amely 2001-ben, a New York-i szeptember 11-i terrortámadással érte el a csúcspontját.”

„Az iszlámnak sokféle arca és jelentése is van” – mondja Halevy. „Ma gyűjtőnévként az iszlám szót használjuk a Hamaszra, az al-Kaidára, a Hezbollahra, a délkelet-ázsiai terrorszervezetekre, de az iszlámhoz tartozónak mondjuk a csecsen szélsőségeseket, sőt az európai muzulmán közösségeket is. Holott óriási különbség van például a Hamasz és az al-Kaida között.” „A Hamasz, amelynek tevékenységét – közli Halevy – már jó néhány éve követem és a könyvemben is külön fejezetben foglalkozom vele, az al-Kaidával ellentétben egy bizonyos területhez kötött szervezet. Az al-Kaida viszont az egész világra szóló társadalmi, politikai és kulturális változást akar elérni. A Hamasz a Közel-Keleten kívül soha nem hajtott végre akciót, célpontjai kizárólag az általa Palesztinának tartott területekre korlátozódnak. A Hamasznak a Közel-Keleten igen nagy a befolyása. Szoros kapcsolatban áll egyes arab országok hasonlóan radikális, fundamentalista mozgalmaival, mint például Egyiptomban és Szíriában a Muzulmán Testvériséggel, Jordániában a Muzulmán Testvérek szervezetével. A Hamasz kevésbé veszélyes, mint az al-Kaida, amely az egész világra nézve veszélyt jelent.”

„A hírszerzés szerepe a Közel-Keleten nagyobb, mint a világ más konfliktusaiban. Ennek megfelelően az izraeli titkosszolgálat élén álló személyek szerepe is fontosabb”, és példaként az Egyiptommal, majd Jordániával kötött békeszerződéseket említi Halevy, amikor – mondja – „a titkosszolgálatok nélkül a békekötésekre nem került volna sor”. Azért azt is elismeri, hogy hibáztak: „1973-ban, amikor Izraelt váratlanul érte az arab támadás, a Jom Kipur-i háború előestéjén rosszul mérték fel az egyiptomi és szíriai szándékokat”.

Halevy személyes szerepe vitathatatlan abban, hogy 1998-ban az ő közbenjárására sikerült kiszabadítani négy Moszad-ügynököt a jordániai fővárosból. Az elhibázott Moszad-akció miatt az izraeli-jordániai kapcsolatok igen feszültté váltak, és ezért Halevyt hívta segítségül Netanjahu, az akkori izraeli kormányfő. „Sikerült megoldani a problémát, amit elsősorban annak köszönhettem, hogy az ügyben érintett felek bizalmát élveztem”, közölte Halevy. Elismeri – mondja -, hogy éppen ezt az úgynevezett Amman-ügyet ma igen ironikusnak érzi: Khaled Masal, aki ellen a Moszad Ammanban a „technikai hibák miatt” meghiúsult merényletet tervezte, ma a Hamasz megválasztott vezetője lett. „Ez igen érdekes fordulat”, mondja, hozzáfűzve, hogy paradox módon annak idején „éppen a Moszad volt az, amely el akarta tenni a palesztin vezetőt láb alól, ugyanakkor megmentette Masal életét azzal, hogy az ammani kórház rendelkezésére bocsátotta az orvosságot (ellenmérget), amit aztán Masal vérébe injekcióztak.”

Az azóta is damaszkuszi száműzetésben élő Masalt a rejtélyes történet ellenére ma mégsem tartja igazán fontos figurának Halevy: „Izraelnek szerintem nem a külföldön élő, hanem a helyi, a gázai és a ciszjordániai palesztin vezetőkkel kellene tárgyalnia. Izrael nagyot hibázott akkor is, amikor Arafatot Tuniszból engedte bejönni a „területekre”. Nem a külső, hanem a belső palesztin vezetőkkel kell tárgyalnunk.”

Vajon hibának tartja azt is, hogy – állítólag – Izrael kezdetben a Hamaszt segítette a Fatahhal szemben? „Ez nem felel meg a valóságnak. A híresztelések errefelé könnyen lábra kapnak, de ez az állítás teljesen hamis. Kezdetben a Fatah is, a Hamaszhoz hasonlóan, terrorakciókat követett el. 1973 márciusában a Fatah rabolt el és ölt meg Khartumban két amerikai és egy belga diplomatát. 1972-ben a Fatah akciója volt a müncheni olimpián a Fekete Szeptember által az izraeli sportolók ellen végrehajtott gyilkos merénylet. Én ma – mondja Halevy – semmi különbséget nem látok a 72-es müncheni és a Hamasz által elkövetett későbbi terrorakciók – ilyen volt például a tel-avivi Delfináriumnál végrehajtott, sok civil halálos áldozatot követelő merénylet – között.

Spielberg filmjét Izraelben nem szeretik. A müncheni akció filmváltozatáról professzionális szempontból mi Halevy véleménye? „Szakmai szempontból Spielberg filmje nem hiteles. Teljesen abszurd, ahogy a filmben a Moszadot leírja. Sohasem fordulhatott elő, mondjuk, hogy a Moszad ugyanazokkal terveztette és hajtatta végre az akcióit. Szakmai okokból nem történhetett meg az, hogy az információt ugyanaz a személy szerezze meg, mint az, aki a feladatot végrehajtja. Az sem fordulhatott elő, hogy zsoldosok legyenek a megbízottjaink. A filmben a megbízatást nem izraeliek, hanem angol, francia és más külföldi személyek kapták, s ez lehetetlenség. Teljesen kizárt az is, hogy Golda Meir kormányfőként személyesen tárgyalt volna bevetés előtt a Moszad ügynökeivel. Nevetséges, hogy Golda Meir tanácsot adott volna. A főhős alakja is fiktív, ő sem valóságos figura. Egyébként is – a szakmai hibákon kívül – úgy tudom, hogy Spielberg alkotása, mint film sem túl sikeres.”

Arra a kérdésre, hogy szerinte hogyan lehetséges, hogy a Hamasz ilyen nagymértékű győzelme az egész világot, de még magukat a palesztinokat is meglepte, Halevy ezt felelte: „A hírszerzés nem hibázott, mivel mindenki tudta már előre, hogy a Hamasznak a választások után jelentős szerepe lesz. Izraelnek egyelőre várnia kell, hogy kiderüljön, a Hamasz milyen politikát választ. Elismeri-e Izraelt, abbahagyja-e a terrorcselekményeket, nem törekszik-e Izrael elpusztítására? A palesztinok a Hamaszt nem azért választották, hogy Izrael ellen háborút indítson. Ha ennek ellenére háborút indítanak, akkor ők maguk, a palesztinok lesznek a szenvedő alanyok. A mély társadalmi változásokhoz időre van szükség, ezért szerintem csak néhány éven belül lehet majd látni, hogy milyen irányt vesznek a dolgok.”

Halevy szerint „a Hamasz nem képes fennmaradni külső segítség nélkül. A palesztinok gazdasága külső segítség híján összeomlik. Az arab államok segítségére pedig – a látszat ellenére – nem igazán számíthatnak. Az arab országok eleinte valószínűleg támogatják majd a palesztin kormányt, de sem Egyiptom, sem az Öböl menti monarchiák nem érdekeltek abban, hogy a Hamaszhoz hasonló radikális mozgalom a saját országaikban is népszerű legyen. Szíria, amely megengedte, hogy a Hamasz annak idején Damaszkuszból irányítsa az akcióit, gazdaságilag a mozgalmat soha nem támogatta. Irán azonban ma képes arra, hogy gazdaságilag is támogassa a palesztinokat.”

„A hírszerzési adatok szerint Izrael számára Irán jelenti jelenleg a legnagyobb veszélyt”, közölte Halevy. „Irán képes elérni ballisztikus rakétáival Izraelt, és Teherán közismerten a nukleáris kapacitása kifejlesztésére törekszik.”

„Mivel Izraelnek nem áll szándékában Irán elpusztítása, ezért – mondja Halevy – ma sokkal veszélyesebb, ha Irán, amely nyíltan Izrael elpusztítására tör, nukleáris erővel rendelkezik. Izrael az al-Kaida listáján a harmadik, Irán listáján viszont az első helyen van. Nem csupán szójáték, közölte Halevy, hogy Teherán elnöke többször nyilvánosan kijelentette, hogy Izraelt meg akarja semmisíteni. Ezt nem lehet nem meghallani, ezt komolyan kell venni.”

A beszélgetés végén megkérdezem, járt-e Magyarországon. „Igen, háromszor voltam Budapesten a 90-es évek végén.” Titkos küldetésben? „Természetesen” – válaszolja Halevy.

Jeruzsálem, 2006. február