Forrás: NOL

2002. február

Népszabadság * Révész Sándor * 2006. február 25.

Oláh János, a „bolsevik terror” áldozata Kép: Kovács Bence Február 20-án szerdán megnyitották Budaörsön az első Electro World műszaki áruházat – olyan akciós árakkal, amilyenekkel a magyar vásárló addig még nem találkozott. Sokan a parkolóban töltötték az éjszakát, a nyitás napján pedig hatalmas dugók alakultak ki Budaörs környékén. Órákig tartott, amíg a vásárlók egyáltalán megközelíthették az áruházat.

Harminc rendőr segítségével sikerült csak kinyitni a kapukat, azután pedig „a betódult emberek egymás kezéből tépték ki a porszívós-, hűtőgépes-, televíziósdobozokat. Eközben odakint bedőlt az áruház ajtaja, a megvadult tömeget a rendőröknek kellett visszanyomniuk.” Amikor az áruház előtt pizzát kezdtek osztani, „az emberek egymást taposva vetették rá magukat a kínálatra”. (Horváth Ildikó: Drámai áruháznyitás Budaörsön – Tömegpszichózishoz vezetett a fogyasztói éhség, Népszava, 2002. február 21.)

Electro World – Budörs. Tapossa laposra Kép: Teknős Miklós Selmeczi Gabriella képviselőnő is járt Budaörsön néhány héttel azelőtt, de neki csak kifli jutott. A Tescóban tukmálta rá egy ismerőse, s elfogyott, mire a pénztárhoz értek. A Tesco munkatársai emiatt órákig föltartották a képviselőnőt. Selmeczi Gabriella sajtóbeszélgetésen nehezményezte ezt az eljárást, és jogszabály-módosítást kezdeményezett, hogy ilyesmi a jövőben ne fordulhasson elő. Ha a kedves olvasó kíváncsi rá, hogy a fideszes képviselőhölgy sikerrel járt-e, látogasson el a legközelebbi szupermarketbe, fogyasszon egy kis péksüteményt, aztán fáradjon a pénztárhoz. Ha nem történik semmi, akkor igen. Megvolt a reggeli.

– „Reggelizni reggeliztek ugye?

(A gyerekek helyett az asszony válaszol:)

– Mikor hogy, de ebéd van az iskolában.

– Mit vacsoráztok?

(A gyerekek az anyjukra néznek.) – Hát azt még nem tudom, nem sok minden van itthon. (Sosterics János Tiborné hatgyermekes anya – r.s.)”

„A szegények még szegényebbek lettek, a többgyermekesek helyzete a családi pótlék 25 százalékos reálérték-csökkenése miatt tragikus.” (narrátor – r.s.)

„- Mennyiből élnek?

Liberális buzdító Kép: Szabó Bernadett

– Mindent beleszámítva heten 80 ezer forintból. (…) Megkapjuk a családi pótlékot, a gyest, a férjem fizetését, és élünk belőle öt napot, kifizetjük az albérletet, villanyszámlát, gázszámlát, és utána semmi. Esszük a zsíros kenyeret, krumplit héjában, ha egyáltalán tudunk venni… Megy az ember a boltba hitelbe vagy kölcsönkérni. Még jó, hogy a gyerekek az óvodában, iskolában kapnak ebédet. Sokszor mi a a kislánnyal itthon nem is eszünk egész nap semmit, bizony van úgy. (…) Valamilyen Ibolya. Fehér ruhában van mindig, Ibolya. Ezt nyilatkozta felháborodva egy újságban, hogy nincsenek Magyarországon éhező gyerekek. Cserélnék én vele, csak egy hétig, megtudná ő azt, hogy mi az, reggel zsíros kenyérre kelni, este lehet, hogy vacsora nélkül feküdni, meg egész éjszaka azon gondolkodni, hogy ugyan úristen, mit adok a gyerekeknek holnap enni.” (Túri Attiláné, ötgyermekes anya – r.s.)

Részletek Böjte József és Terebess Mária dokumentumfilmjéből, melyet 2001 decemberében forgattak Battonyán. A film szövegét a Népszabadság közölte (Megette az élet az embert, 2002. február 9.).

„Nagy várakozással tekintek a fenti közös érdekű kérdések, valamint jövőbeni együttműködésünk 2002. február 11. és 12. napján az Egyesült Államokban teendő látogatásom során történő megvitatása elé” – írta Orbán Viktor Bush elnöknek december 17-én. A várakozás nem vált kölcsönössé, a program lerövidült. Orbán éppen csak beugrott a Harvardra, átvette a tiszteletbeli jogi doktori címet a Tufts Egyetemen, s már indult is haza. Hivatalban lévő politikussal nem találkozott. Az útra 15 személyes különgépet béreltek 32 millió forintért egy svájci társaságtól. A gépen négytagú hivatalos küldöttség, két testőr és hat újságíró utazott. A hivatalos magyarázat szerint azért kellett különgépet bérelni, mert menetrendszerű járattal nem lehetett volna a hivatalos programot lebonyolítani úgy, hogy a miniszterelnök hazaérjen a keddi kormányülésre. Kiderült, hogy Concorde-dal lehetett volna, csak akkor a repülőgépen kellett volna éjszakázni. Ebben az esetben az utiköltségnek több mint a felét (l. Népszabadság, 2002. február 12.) és a szállásköltséget is megtakaríthatták volna, még akkor is, ha a miniszterelnök ragaszkodik hozzá, hogy (az Ezüsthajó Kft. előre küldött forgatócsoportján kívül) ugyanannyi újságírót utaztasson állampénzen, ahányan a hivatalos küldöttség tagjai és a testőrök vannak összesen.

A harminckétmilliós bérlemény Az MSZP a hónap eleje óta nyüstölte a kormányt, hogy rosszul képviseli nemzeti érdekeinket a csatlakozási tárgyalásokon, azért kaptunk olyan szűkmarkú ajánlatot az EU-tól – amilyet mindenki más. Medgyessy Péter szerint egy rendes kormány elérhette volna, hogy Magyarországot egyéni elbánásban részesítsék. A Magyar Narancs editoriális paródiával szólt hozzá a vitához: „Kormány (bárkihez): Aggyá pénzt! EU: Hm. Kormány: Pénzt agygyá! EU: Hm. Kormány: Aggyá má”! Ellenzék: Hülye vagy, még asse” tudod rendesen mondani, hogy aggyá pénzt! Kormány: Ne mongyad ezt, mer” akkor lefagyok tisztára, begörcsölök, és tényleg nem fogom tudni rendesen mondani, hogy aggyá pénzt! Ellenzék: Adnának pénzt, de neked nem adnak, te olyan hülye vagy! Inkább ne is kérted volna, úgy többet adnak. Kormány: Miattad nem adnak, az anyád ne sirasson, hátba támadsz, semmibe veszed a magyar népet, és nem is érted azt a mondatot, hogy a magyar búzának szokatlanul magas a sikértartalma