Forrás: hirszerzo.hu

David Irving és az antináci hatékonyság

Kósa András 2006. február 22. 13:30

Megosztja a holokauszt-tagadó brit történész, David Irving pere az osztrák közvéleményt. Irvinget első fokon három év börtönre ítélték, ami többek szerint csak mártírt csinál belőle. Mások attól tartanak, a Mohamed-karikatúrák körüli botrány fényében Európára könnyen a kettős mérce árnya vetülhet.

Örüljünk-e, hogy egy nemzetközileg ismert holokauszt-tagadót, szélsőjobboldali csoportok szellemi patrónusát, neonáci tüntetések sztár fellépőjét börtönbüntetésre ítélnek? – ez az egyik fő közéleti téma a napokban Ausztriában, miután egy bíróság első fokon három év börtönre ítélte David Irving brit történészt.

Szabad véleménnyilvánítás – tojással (fotó: masada.com) Irving még 1989-ben közölte: Ausztriában nem léteztek gázkamrák, nem öltek meg hatmillió zsidót, és ha el is pusztítottak közülük valamennyit, arról Hitler bizonyosan nem tudhatott. Az osztrák hatóságok emiatt vádat emeltek ellene holokauszt-tagadásért. A professzor ennek ellenére tavaly novemberben Ausztriába ment, ahol Graztól nem messze a rendőrség letartóztatta az autópályán. (Túl sok illúziója nem lehetett a fogadtatást illetően, amikor egy bécsi szélsőjobboldali diákszervezet meghívására Olaszország felől átlépte a határt: 1984-ben egyszer már letartóztatták.) Azóta Bécsben várta ügye tárgyalását.

„Bűnös vagyok!”

A tárgyaláson Irving elismerte bűnösségét, és azt mondta, időközben megváltoztak nézetei annak hatására, hogy 1991-ben elolvashatta Eichmann naplóját, aki a nürnbergi per előtt maga is az „emberiség legnagyobb bűnének” nevezte a zsidók meggyilkolását.

„Szörnyű tragédia történt, emberek milliói haltak meg” – mondta a BBC szerint Irving, aki a gázkamrák létét is elismerte. (Korábban úgy nyilatkozott, ha voltak is ilyenek, azokat legfeljebb ruhák tetvetlenítésére használták.) Az ítélet után azt mondta, „sokkolta” a bíróság döntése, és fellebbezni fog. Irving ügyvédje szerint „kicsit túl szigorú” ítélet született egy „kissé kirakat-jellegű perben”.

Ahol bűn a holokauszt-tagadás:

Ausztria

Belgium

Csehország

Franciaország

Németország

Izrael

Litvánia

Lengyelország

Szlovákia

Svájc

Az eljárás mártírt csinálhat Irvingből, és csak felkelti a rokonszenvet az ordas eszmék iránt – figyelmeztettek a napokban többen is Ausztriában. „Az ilyen elméletek törvényen kívül helyezésével óhatatlanul is a tiltott gyümölcs csábító ízét társítjuk hozzájuk” – állítja Christian Fleck, a grazi egyetem szociológusa. „Ha Ausztria modern demokráciaként szeretne magára tekinteni, el kellene törölnie ezt a törvényt” – vélekedett Fleck, aki szerint „Irving őrült, az őrültekkel pedig egy dolgot lehet tenni, nem venni róluk tudomást”.

Vannak, akik arra figyelmeztetnek, az ítélettel Európa könnyen a kettős mérce vádját vonhatja magára, és emlékeztetnek az Arab Liga vezetője, Amr Musza szavaira, aki még a Mohamed-karikatúrák kapcsán hányta a Nyugat szemére: „Mi van a szólásszabadsággal, ha az antiszemitizmusról van szó? Akkor ez nem ebbe a kategóriába tartozik. Akkor ez bűncselekmény. De ha az iszlámot támadják, akkor nagy erők mozdulnak meg a szólásszabadság védelmében”.

Mások szerint ugyanakkor „Ausztria és Németország egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne bűnként tekintsen a holokauszt-tagadásra még egy jó ideig” – legalábbis Hajo Funke német történész szerint.

Irving nálunk is járt

Magyarországon jelenleg semmilyen jogszabályba nem ütközik a holokauszt-tagadás. A parlament 2003 december 8-án szűk többséggel módosította a Büntető Törvénykönyvet, az úgynevezett gyűlöletbeszéd törvény keretében. De ez is csak azt minősítette volna vétséggé, ha valaki nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy mást, vagy másokat nemzeti, etnikai, faji, vagy vallási hovatartozása miatt becsmérel, vagy megaláz.

Mádl Ferenc köztársasági elnök az Alkotmánybíróságnak továbbította a jogszabályt, és a testület 2004 májusában úgy határozott, hogy az ellentétes az alaptörvénnyel. Az 1956-os forradalmunkat „antiszemita pogromnak” tartó David Irving egyébként 2003-ban Magyarországon is járt, ahol felszólalt a MIÉP naggyűlésén.

Szakértők szerint hasznosabb lenne az angolszász példát követni. Ezekben az országokban nem bűncselekmény a holokauszt-tagadás, az elmúlt években azonban az Egyesült-Államok és Új-Zéland is egyszerűen megtagadta, hogy Irving betegye a lábát területére. Nagy-Britanniában máig emlékezetes Irving-per zajlott 2000 áprilisában.

Mi a helyes taktika a holokauszt-tagadás ellen?

Ekkor maga Irving volt a felperes, aki azzal vádolta Deborah Lipstadt amerikai történészt, hogy „szakmailag tönkre akarja tenni őt, megkérdőjelezi szavahihetőségét”. Mindezt amiatt, hogy Lipstadt 1994-ben megjelent könyvében („Holokauszt-tagadás: erősödő támadások az igazsággal és az emlékezettel szemben”) „a legismertebb holokausz-tagadónak” nevezte Irvinget.

Lipstadt „saját fegyverével” nyert (fotó: facel.rog) A perből (melyen Lipstadt oldalán részt vett Hajo Funke professzor is) Irving valóságos színházi előadást kreált – elismerve végül, hogy „legfeljebb négy millió ember” meghalhatott, de „nem történt szisztematikus elgázosítás”. A tárgyalásokon lejátszották Irving egy nyilatkozatát, amelyben azt mondja: több nő halt meg Edward Kennedy szenátor autójában Chappaquiddickben, mint ahány a gázkamrákban. (Kennedy 1969-ben szenvedett autóbalesetet, az autó hátsó ülésén utazó Mary Jo Kopechne életét vesztette, a máig élő gyanú szerint a szenátor megpróbálta eltussolni az ügyet.)

A bíró akkor ítéletében kimondta, hogy Irving „holokauszt-tagadó, antiszemita, rasszista, aki neonáci csoportokkal áll kapcsolatban”. Érdekes, hogy most Lipstadt sem örült az osztrák bíróság ítéletének. „Soha nem szeretem, ha a cenzúra győz valamilyen kérdésben, és szerintem ezzel az eszközzel nem is lehet megnyerni az ilyen csatákat” – mondta.