Forrás: NOL

George Jonas: Megtorlás

Népszabadság * Horeczky Krisztina * 2006. február 11.

George Jonas – Jónás György – magyar származású kanadai író-újságírót, színházi szerzőt, dokumentumfilmest 1981-ben kereste meg egy három kiadóból álló konzorcium, hogy némi izgalmat lopva életébe összehozza egy a hazájából dezertált („bejött a hidegről”) izraeli titkos ügynökkel.

Az akkor harmincnégy éves Yuval Aviv azt vallotta, annak az öttagú csapatnak volt a parancsnoka, amely – Golda Meir miniszterelnök személyes kérésére, a Moszad szervezésében – hajtóvadászatot indított az 1972-es müncheni olimpián végrehajtott palesztin terroristamerénylet kitervelésének gyanúsítottjai ellen. A szélsőséges Fekete Szeptember csoport fedajinjai („önfeláldozó férfi”) tizenegy izraeli atlétát, sportvezetőt, sportdiplomatát végeztek ki az olimpiai faluban, majd, a német hatóságok elhibázott túszmentési akciója közben, a fürsenfeldbrucki reptéren.

A „dokumentumregény” az Avner névre keresztelt, „meg nem nevezhető személy” beszámolója a több mint két évig tartó eredményes küldetésről; tényfeltáró anyag a hetvenes évek palesztin-izraeli konfliktusáról, a terrorizmus és az ellenterror támogatásáról-működéséről, az ügynökök kiképzéséről. Jonas emellett – a politikai korrektség úttörőjeként – elismerően ír a női terroristák fölkészültségéről, bár a férfiaknál rosszabbul céloznak, néha fölrobbannak saját bombájuktól, és reménytelen helyzetben gyakran adják meg magukat.

Az 1984-ben publikált, leginkább Európa nagyvárosaiban játszódó kvázi kémtörténet, melyet John Le Carré és Robert Ludlum bestsellereihez hasonlítanak, még ma is izgalmasnak hat. (A Megtorlás az 1990-ben, a Budapest Kiadónál megjelent regény újrakiadása Szántó Péter fordításában.) A sikerkönyv utolsó, IV. része („Bejönni a hidegről”) szépírói remeklés, egy számkivetett, kifosztott ember fölkavaró portréja. A furfangos Jonas mindvégig kétségek között tartja olvasóját, akárcsak a nemzetközi közvéleményt: műve – kitűnő dramaturgiájú, feszültséggel teli – fikció vagy egy létező, elit kommandósból lett titkos ügynök hiteles elbeszélése? Hajlok rá, töke van a menyasszonynak. Ám ennél lélektani szempontból is érdekfeszítőbb, hogy mi történik, amikor egy fiatalember – hadakozzék ellene bármennyire – „lemásolja” apja sorsát, bukását, kudarcos karrierjét.

Köztudomású, a legnagyobbrészt Budapest belvárosában forgatott München direktora, Steven Spielberg tagadja mind a vérpadig, hogy alkotása a Megtorlás adaptációja. Ugyanakkor Jonas neve szerepel a főcímlistán, és a produkció a „Legjobb adaptált forgatókönyv” Oscar-díjáért verseng. Ami egyértelmű: a forgatókönyvet jegyző Tony Kushner-Eric Roth páros „alázatosan” követte a regény történetszövését. Számtalan jelenetet – légyen az egy bérgyilkosnő-femme fatale nyervogó macskája vagy a párizsi látványkonyha kirakata előtt toporgó Avner – mintha szóról szóra írtak volna ki a könyvből. Oktalan, gyermeki álca, hogy Avner nőtípusát, a szőke hajú, porcelánkék szemű fehérnépet (az ügynök neje és a végzet asszonya) filmjükben sötétbarnára „festették”.

George Jonas műve – a kémregény zsánerétől szokatlanul – leszámol a James Bond-szériából ismert „szuperügynök” mítoszával, és erősen deheroizál. A szerző kiváló epilógusában a következőket állítja: „…a titkosszolgálatok… legtöbb alkalmazottja teljesen átlagos ember… noha hűségesnek és bátornak kell lenniük, … mégis kiemelkedő tulajdonságaik hiánya juttatja őket a feladathoz… A kivételes emberek rendszerint más módon szolgálják hazájukat… Ágy a Beretták elsütésére nem marad más, mint az átlagember.”

Eljött az idő, hogy George Jonast – aki szerint „nem ellenállni a terrornak haszontalan és erkölcstelen” – szakmai kirándulásra hazánkba invitáljuk. (Partvonal, 454 oldal, 2499 forint)