Forrás: Népszava

Tisztelt Lazarovits Ernő!

Sokakra megvilágító erővel hathat nagy léptékű összefoglalója, mellyel végigpásztázza népünk történetének ígéretes pályaívét … Mert népről van szó, kétségtelenül, leszármazás szerint, éppen az Ágéret értelmében.

Nem lehetséges, bárki döntene is így, hogy a magyar zsidóság az univerzalista keresztény vallások híveinek értelmében kizárólag vallási közösségként értelmeződjék.Árásaink és hagyományaink ugyanis pontosan tisztázzák azt, némelyek szerint talán túlságosan szigorú szűkkeblűséggel, hogy leszármazása szerint ki számít zsidónak és ki nem. Örök viták hálás témájaképpen keresik is bennünket fürkésző, hogy ki a zsidó és ki nem, és nép, illetve nemzet-e, vagy vallás, vagy mindkettő, szükség szerint. A zsidó vallás nem univerzalista, hanem népéhez kötődik. Ha létezik Izrael népe, és létezik, népként, korábban, mint hite szerinti kiválasztottsága, akkor e nép, ahol kisebbségben van, ott népi, illetve nemzeti kisebbség. Mivel pedig származásunk változhatatlan tulajdonság, míg vallásos buzgalmunk jelenidejű s a jövőben változni képes jellemzőnk, nyilvánvaló, hogy a vallás elhagyásával nem vész el a leszármazás és az attól elválaszthatatlan kulturális meghatározottság: a nemzetiség. Az értelmes vita tehát nem arról folyik, hogy „hogy legyen-e a magyarországi zsidóság nemzetiség vagy mint eddig a történelem során, vallás”, hanem arról, hogy azok, akik a zsidó nemzethez tartozónak és így Magyarországon zsidó nemzetiségűnek tekintik magukat, éljenek-e és élhetnek-e az őket kétségtelenül megillető jogukkal és nemzeti kisebbségként felmutathatják-e önmagukat.Beszéljünk őszintén. Arról van szó, és én úgy érzem, írása erre összpontosít, hogy a vallási meghatározottságú ernyőszervezet, a Mazsihisz fönntarthatja-e képviseleti monopóliumát.Ezt írja: „Mint ismert, a MAZSIHISZ /…/ képviselte a magyarországi zsidóságot a kormány és más különböző szervek felé, és nemcsak a vallásos zsidók, de az egész ország zsidóságának érdekeit is képviseli ma is.” Ez a modell jellegzetesen állampárti és így antidemokratikus: a közösség egészét képviseli egy szervezet, amely valamely eszmei alapon erre jogot formál, és „síkraszáll” azokért is, akik nem tagjai, nem osztják eszméit és nem vesznek részt vezetőségének megválasztásában. Az effajta „síkraszállás” gyakorta nem idegen az elosztási monopólium birtoklásának szándékától.Minél többen találnak vissza a zsidósághoz, bármilyen úton, doktrinális és halachikus kötöttségek nélkül, annál nagyobb az esélye annak, hogy a következő generációk megmaradnak a zsidóság, esetleg éppen a Mazsihisz számára.

S hogy a Mazsihisz a rászoruló zsidókat „támogatásban részesíti, nem kérdezve meg, hogy vallásos, vagy nem, csupán a zsidó származását kell igazolni”…? Ha a zsidóság „megmarad” vallásnak, akkor miért kellene vagy lehetne bárkinek is a származását firtatnia? Ha Magyarország zsidósága kizárólag vallásában és nem nemzetében azonosítja önmagát, akkor Izraelhez sem fűzhetik különlegesebb viszonyok, mint a Föld bármely más országához. Ha a magyar zsidóság nem nemzetiség, akkor nem lehet tagja annak a nemzetnek sem, amelyet Izrael újra egybegyűjtött. És ekkor már csak két eshetőség marad: vagy speciálisan a magyar zsidóság zárja ki magát a zsidó nemzetből (de akkor miért imádkozik a Mazsihisz Saron miniszterelnökért ?), vagy pedig a zsidó nép nem létezik. De akkor kiket gyűjtött újra egybe Izrael?Tudjuk, hogy kezdeményezésünk nyomán régi tisztázatlanságok fakadnak fel, régi elhallgatások és félelmek. Merjük mégis vagy talán éppen ezért legalább feltenni a kérdéseket, merjük engedni, hogy elhangozzanak.

Benkő Balázs,Budapest