Forrás: Erec

Ariel Saront, Izrael miniszterelnökét lapzártánkkor is a jeruzsálemi Hadassza kórházban kezelik.

A világ elektronikus és nyomtatott médiája szinte élőben közvetítette az életéért folyó harcot. A több agyvérzésen átesett miniszterelnököt még nem sikerült a kómából felébreszteni, állapota a kórház közleménye szerint stabil, de válságos. Szakértők szerint a 17. Knesszet választásokon Saron nem tud részt venni. Az alábbiakban közöljük életútjának fontos állomásait.

Ariel Saron izraeli kormányfő élete fordulatokkal teli: előbb farmerból katona lett, majd katonából politikus. Pályafutását nagy bukások és még fényesebb sikerek jellemzik. Ellentmondásos, öntörvényű tevékenysége sokáig végletesen megosztotta az izraeli társadalmat: míg ellenfelei szenvedélyesen gyűlölték, hívei ugyanígy rajongtak érte. 2005 végére azonban az ország kiemelkedően legnépszerűbb politikusává vált.

Saron 1928. február 26-án született a Tel-Aviv melletti Kfar Malal kibucban Oroszországból bevándorolt szülők gyermekeként. Tizenévesként a brit fennhatóság ellen harcoló zsidó milícia tagja lett, majd 1948-ban, Izrael függetlenségi háborújában a hadsereg katonájaként tüntette ki magát. Jeruzsálem ostrománál súlyosan megsebesült, egyik szemére csaknem teljesen megvakult.

1953 októberében egysége élén megtorló akciót indított egy izraeli nő és két gyermekének meggyilkolása után jordániai területen.

1956-ban összeütközésbe került parancsnokaival, miután harcba bocsátkozott a Sinai-félszigeten az egyiptomi haderőkkel. Elöljárói az akciót feleslegesnek és előkészítetlennek tartották.

1967-ben, a hatnapos háború idején viszont széles körű elismerést vívott ki magának egy páncélos hadosztály élén. Ebben a háborúban Izrael elfoglalta a Golán-fennsíkot, Ciszjordániát, a Gázai övezetet és a Sinai-félszigetet.

1971-ben őt bízták meg, hogy letörje a terrorizmust a Gázai övezetben. Több mint 100 feltételezett palesztin terroristát likvidáltak, több száz embert őrizetbe vettek.

1973-ban, a jom kippuri háborúban ő vezette az izraeli csapatok átkelését a Szuezi-csatornán Egyiptom területére. A merész akcióval Izrael bekerítette az egyiptomi 3. hadsereget, és ez megfordította a háború menetét. Saron sokak szemében ismét háborús hős lett. Kisebb fejsérülést szerzett egy őt súroló lövedéktől.

Még 1973 decemberében beválasztották az izraeli parlamentbe a Likud párt képviseletében, a következő évben azonban lemondott mandátumáról.

1975-ben Jichák Rabin különleges biztonsági tanácsadónak nevezte ki, egy évre rá azonban lemondott erről a tisztségéről is, hogy megalakítsa a Slomcion pártot. Mivel azonban az 1977. májusi választásokon csak két mandátumot szerzett a párt a Kneszetben, Saron és formációja beolvadt a győztes Likud-tömbbe.

1977-1981 között mezőgazdasági miniszter volt Menahem Begin kormányában. A következő évtizedekben ő lett a ciszjordániai és gázai övezetbeli zsidó települések létrehozásának fő irányítója.

1982-ben védelmi miniszterként Saron készítette elő Izraeli libanoni akcióját, amikor Beirutban bekerítették a szíriai hadsereget, majd védelmi övezetet hoztak létre Libanon déli részén. Az övezetből 2000. májusában Ehud Barak kormányfő egyoldalúan visszavonta az izraeli csapatokat.

A libanoni keresztény milíciák által a Sabra és Satila palesztin menekülttáborokban elkövetett vérengzésben megállapított közvetett felelőssége miatt 1983-ban Saronnak le kellett mondania tisztségéről.

2000. szeptember 28-án Saron látogatást tett a jeruzsálemi Templomhegyen, amely az iszlám egyik szent helye is. A palesztinok ezt a látogatást használták ürügyül a második intifáda kirobbantásához.

2001. február 6-án Saron földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a Likud élén a parlamenti választásokon és miniszterelnök lett.

2003-ban újra megnyerte az előre hozott választásokat és ő maradt Izrael kormányfője. Az év folyamán megkezdte a ciszjordániai biztonsági kerítés építését.

2005. február 8-án a sarm-es-sejki csúcson Saron és Mahmúd Abbász palesztin elnök bejelentették az izraeli-palesztin tűzszünetet. Augusztus 17-én Izrael megkezdte az egyoldalú kivonulást a Gázai övezetből és néhány ciszjordániai zsidó településről.

2005 novemberében, miután egyre nagyobb ellenállásba ütközött a Likud pártban a gázai kivonulás miatt, Saron kilépett a pártból, és megalakította a Kadima (Előre) pártot. A parlamenti választásokat 2006. március 28-ra tűzték ki.

2005. december 18-án Saron enyhébb agyvérzést kapott, de már két nap múlva elhagyhatta a kórházat.

2006. január 4-én újabb, ezúttal súlyos agyvérzés érte.