Forrás: Népszava

Mahmúd Abbász palesztin elnök a Hamász első számú képviselőjét, Iszmail Haniját bízza meg a kormányalakítás feladatával, mert – mint mondta – „természetes, hogy a győztes mozgalom képviselője alakítson kormányt”. Az alkotmány nem kötelezi erre: az elnök bárkit megbízhatott volna a kormányalakítással és a dolog még csak időponthoz sincs kötve – akár az izraeli választásokig, vagyis március végéig is várhatott volna. Ezzel szemben a megbízott jelöltnek legkésőbb egy hónappal megbizatása után be kell mutatnia kormányát – vagy a megbizatás másra száll át.

A Hamász koalíciós „nemzeti egységkormányt” szeretne alakítani, az eddig kormányzó Fatah részvételével, mert nem akar egyedül maradni a nyomasztó belső és külső problémákkal szemben. A Fatah azonban nem akar csatlakozni a Hamász-vezette kormányhoz ,és ha kitart álláspontja mellett, különös kettős hatalom alakulhat ki: a Fatah-hoz tartozó elnök, Hamász kormány és Hamász többségű parlament. Ez súlyos ellentétek, sőt, összetűzések forrása lehet, hiszen a palesztin hatalmi struktúra elnökközpontú: az elnök és nem a kormány vagy a kormányfő ellenőrzi a biztonsági szerveket, az elnöknek joga van elutasítani a kormány vagy a parlament bármely döntését.

A belső ellentéteket növelik a külvilággal való feszültségek. Az izraeli kormány tegnap elhatározta, hogy átutal a Palesztin Hatóságnak mintegy 200 millió dollárt, melyeket adók és vámok révén szed be a határátkelőkön. Ez lehetővé teszi a palesztin állami alkalmazottak havi bérének kifizetését. Nem biztos, hogy egy Hamász-kormány megalakulása után is folytatni fogja-e Izrael ezt a gyakorlatot; elmaradhat a nemzetközi segély is. Ehud Olmert izraeli ügyvezető miniszterelnök kijelentette, hogy egy terroristák vezette palesztin kormány nem lehet Izrael tárgyalópartnere. Hasonló Bush amerikai elnök álláspontja is. A Hamász vezetői ismételten kijelentették, hogy hajlandók ugyan egy hosszabb tűzszünetre, de nem mondanak le ideológiájukról. Az érvényes Hamasz alapító okirat hetedik pontja szerint „az ítélet napja akkor jön el, amikor a muszlimok harcolni kezdenek a zsidók ellen és ölni kezdik őket. A zsidók ekkor kövek és fák mögé fognak bújni. És a kövek meg a fák így kiáltanak majd: Ó muszlimok, egy zsidó bujkál mögöttem. Gyertek és öljétek meg”. Ennek az ideológiának a nevében Hamász öngyilkos merénylői 2000. októbere óta 269 izraeli civilt és 27 katonát öltek meg, több mint 1700 embert megsebesítettek. Amíg ez az ideológia érvényben marad, Izrael nem tud kapcsolatot tartani a Hamásszal. De talán igaza van Farsz Kadora Fatah vezetőnek: „A Fatahnak is 30 évig tartott, amíg eljutott Izrael létének elismeréséig. A Hamász is megteszi ezt az utat, talán tíz év alatt”. Ezért helyesnek látszik Ehud Olmert felhívása: „Nem kell elhamarkodni a reagálást. Ki kell várni a helyzet alakulását”.

Yehuda Lahav (Tel-Aviv)

Szabadság és béke a Közel-Keleten

Az Iránban megrendezett félszabad, majd az Irakban és most a palesztin területeken megrendezett szabad választások fél éven belül immár harmadszor ejtik zavarba a Nyugatot. Mind az Egyesült Államokban, mind Európában, mind pedig Izraelben abból indultak ki, hogy ha muzulmán népek szabadon választhatják meg vezetőiket, akkor azok békeszerető, más népekkel együttműködő, népeiknek szabadságot biztosító vezetők lesznek. Nos, ehhez képest tavaly Iránban Mahmúd Ahmadinezsád személyében egy fanatikus síita iszlamistát választottak elnöknek, olyan politikust, aki a legsötétebb arab terroristákhoz hasonlóan el akarná törölni Izraelt a föld színéről, és aki a nyugati neonácikhoz hasonlóan tagadja a Holokauszt tényét. Irakban Iránhoz közelálló konzervatív síita pártoké lett a többség, annak pedig, ami a palesztin területeken történt, a napokban lehettünk tanui.

Valamikor Németországban, a Weimari Köztársaság idején született a kifejezés: demokrácia demokraták nélkül. A kifejezés azt az állapotot jelöli, melyben a nép az „erős emberek” uralmára vágyik, s így a szabadság ellenségei lehetőséget kapnak a szabadság felszámolására. A három közel-keleti választásból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a nyugati stílusú demokrácia bevezetéséhez meg kell érniük a viszonyokak. Nem véletlen, hogy Európának is évszázadokra volt szüksége e kormányzati forma meghonosításához.

A Hamász választási győzelme a borulátást erősítette a világban. Hogyan köthetne békét Izrael egy olyan palesztin kormányzattal, melyet egy, a zsidó állam elpusztítására felesküdött párt vezet? – volt a kérdések lényege. Ám ha a másik oldalt, az izraeli politikát nézzük, akkor azt látjuk, hogy lényegi előrehaladást a béke felé mindeddig inkább csak a jobboldali, a palesztinokkal és más arabokkal szemben egyébként engesztelhetetlen politikusok értek el. Menachem Begin adta fel a Sinai-félszigetet és Ariel Saron ürítette ki a Gázai-övezetet. Az ok roppant egyszerű: ha ezek a politikusok rászánták magukat valamely, a béke irányába mutató lépésre, akkor már nem volt erő, amely azt megakadályozhatta volna. Ha baloldali politikusok próbálkoztak volna ilyesmivel, akkor szembetalálták volna magukat a teljes jobboldallal.

Lehet, hogy palesztin oldalon is ez lesz a helyzet? A Fatah nem haladt következetesen a béke felé, de amikor ezt tette, a Hamász mindig „keresztbe tett” neki: felszította az Izrael-ellenes terrort, ellencsapásokat provokálva ki a zsidó államból. Mert a barbár Hamász-terror nem csak Izrael irányult, hanem a Fatah vezette Palesztin Hatóság ellen is. A Hamász ezzel jelezte: nem engedi át Arafatnak, illetve később Abbásznak a palesztin történelem alakítását.

Ha viszont a Hamász hatalomra jut, akkor érdekelt lesz a rendezett viszonyok megteremtésében. Vagyis ha folytatja a terrort, önmaga hatalmát ássa alá. Ha viszont egyszer rászánja magát Izrael elismerésére és a rendezésre, akkor jobbak lesznek az esélyei, mint voltak a Fatahnak. Kérdés, rászánja-e magát erre valaha is.

A hatalom várományosa

A Hamász arab betüszó, az Iszlám Ellenállási Mozgalom rövidítése, amelynek azonban önálló jelentése is van: „buzgalom”. 1987-ben alapította Ahmed Jaszin sejk, akit az izraeliek néhány éve, a második intifáda során likvidáltak. A szervezet eleinte nem volt más, mint minden iszlamista szervezetek ősének, az egyiptomi Iszlám Testvériségnek palesztinai fiókszervezete. Hamarosan azonban önálló életre kelt. Ebben eleinete az izraeli hatóságok is segítették, abban reménykedve, hogy ezzel megszületeik az akkor még első számú ellenség, a PFSZ ellensúlya. Nem mérték fel, mit szabadítottak ezzel saját magukra.

A Hamászra a kilencvenes évek elején figyelt fel a világ, elsősorban öngyilkos merényletei révén. Ennek a barbár és csak nehezen kivédhető fegyvernek segítségével a szervezet mintegy háromszáz izraelit gyilkolt meg – főként teljesen védtelen civileket. Izrael egy darabig nem igen tudott mit kezdeni ezzel a terrorista módszerrel. A Hamásznak döntő szerepe volt abban, hogy a zsidó államban két, békére vágyó baloldali kormány is megbukott és keménykezű jobboldali politikusok – előbb Benjamin Netanjahu, majd Ariel Saron – jutottak hatalomra. Saron a tőle megszokott keménységgel válaszolt a terrorra: sorra likvidáltatta azt azt gerjesztő, illetve irányító Hamász-vezéreket, köztük Jaszin sejket.

Ez azonban nem ártott a szervezetnek. Éppen ellenkezőleg: a mártiriumot becsülő palesztin közegben ez csak hasznára vált. Ahogy hasznára vált legfőbb belső vetélytársának, a Fatahnak korruptsága és tehetetlensége is. A szerdai választás eredményei ebből a helyzetből következtek.

A rendíthetetlen terrorszervezet

A Hamásztól eltérően az Iszlám Dzsihád nem vett részt a választásokon. Nem kíván politikai eszközökel élni, programja lényegében egy pontból áll: az Izrael elleni harcból, amelyet – terrorista eszközökkel – még a Hamásznál is kérlelhetetlenebbül folytatott és folytat.

Az Iszlám Dzsihád is a Iszlám Testvériség leágazásának tekinthető: három, Egyiptomban tanuló palesztin diák alapította még a hetvenes évek végén. Míg a Hamásznak kiterjedt szociális hálózata is van, az Iszlám Dzsihád tisztán terrorcsoportnak tekinthető. Az évek folyamán egyre inkább támogatóinak, Iránnak és Szíriának az eszközévé vált. Különösen Iránnak áll érdekében, hogy a közel-keleti tűzfészek sohasem aludjon ki. Ezt leginkább azzal érheti el, ha terrorista akciókat finanszíroz és az izraeli ellencsapásokat kiváltva csírájában fojt el minden békekezdeményezést. E politika fő eszköze nemrégiben még a Hamász volt. Ez a szervezet azonban már csaknem egy éve lényegében tartja magát az egyiptomiak által közvetített tűzszünethez. A legszélsőségesebb palesztinok zászlóvivőjévé és Irán akaratának legfőbb végrehajtójává a jelek szerint az Iszlám Dzsihád vált. Amely kicsiny és nem is túlságosan befolyásos szervezet, állítólag mindössze négyszáz tagja van. Létrehozni nem is igen tud semmit, de terrorakcióival még sok mindent megakadályozhat.

Ágy látja a világ

Jaszin sejk (a Hamász alapítója) biztosan mosolyog a túlvilágon. Két izraeli lépés az elmúlt két évben – a Hamász-vezetők elleni sorozatos merényletek és a gázai kivonulás – hozta meg mozgalma számára a rendkívül nagy sikert” – így összegezte véleményét a Haarec egyik vezető publicistája, Amosz Harel. „Az izraeli politikai és biztonsági szervek óriási zavarban vannak. A figyelmeztetések ellenére, teljesen megbíztak a palesztin közvéleménykutatások előrejelzéseiben”.

Az izraeli hírszerzés csődje a témája Alex Fisman cikkének is a Jediót Ahronótban: „Most mindenki okos: mindenki tudta, mindenki előrelátta, az írás a falon volt. Ostobaság. Kiderült, hogy azok a szervek, amelyek nem látták előre a Szovjetúnió összeomlását, nem értelmezték helyesen az iraki és líbiai eseményeket, akkor is rövidlátóak, amikor az események az orruk előtt játszódnak le”. Amir Oren a Haarecben a Hamász győzelmének messzemenő következményeiről ír: „Ez a Közel Kelet történelmének legfontosabb eseménye az 1967-es hatnapos háború óta. Nem csak a képet változtatja meg: új, más, zöld keretbe állítja a képet. A Hamász-vezette Palesztina megörökíti a konfliktust, újraötvözi, az izraeli-palesztin viszályból zsidó-arab viszállyá alakítja át. Az ilyen viszálynak nincs megoldása és nincs vége sem”. Ezzel szemben ugyanebben a lapban Juval Alon a baloldali Merec Párt elnökét, Joszi Bejlint idézi egyetértően: „Ha a Hamász idővel elismeri Izraelt és lemond a terorról, nincs okunk rá, hogy ne tárgyaljunk vele. Nemzetközi nyomást kellene gyakorolni a Hamászra, hogy határolódjon el a terrorizmustól és ismerje el Izraelt, mint a palesztinoknak nyújtott nemzetközi segély folytatásának feltételét. Mi régen mondjuk, hogy ha nem beszélünk a Fatahhal, akkor a Hamászt kapjuk helyette. Izrael gúnyt űzött Mahmúd Abbászból, és íme az eredmény”.

Nahum Barnea, a Jediót Ahronót vezető publicistája szerint „az azonnali következtetés az elszakadás. Az izraeli kormányok szerelem/gyűlölet játékot űztek a Fatahhal. Veszekedtek a Fatah vezetőivel, lenézték őket, együttműködtek velük, üzleteket kötöttek, közös emlékeket gyűjtöttek, ugyanazokon a tréfákon nevettek. Mindennek most vége. Izrael és a Hamász között az egyetlen összekötő kapocs a vér. Izrael most igazi határvonalat vonhat maga és a palesztinok között, az 1967-es demarkációs vonalak és az elválasztó fal alapján. Sokszor idézik: békét kötni az ellenséggel kell. Az igazság az, hogy békét társakkal szokás kötni. Ellenséggel tűzszünetet lehet elérni. Ez az, amit a Hamasszal tenni lehet”.

Az erőszak alkalmazásáról való lemondásra és Izrael állam létjogosultságának elismerésére hívta fel a közel-keleti béketeremtésben közvetítő közel-keleti kvartett – az ENSZ, az EU, az Egyesült Államok és Oroszország – a Hamász radikális palesztin szervezetet.

Német szakértői vélemény szerint a palesztin választásokon győztes Hamász radikális iszlám szervezetnek meg kell szabadulnia katonai szárnyától. Volker Pethers, a berlini Tudomány és Politika Alapítvány igazgatója elmondta: a következő napokban és hetekben eldől, hogy sikerül-e a Hamásznak tevékenységét politikai és szociális területekre korlátoznia. Amennyiben újabb öngyilkos merényleteket fognak végrehajtani izraeli célpontok ellen, Izrael minden fenntartás nélkül fog a lehető legkeményebben lecsapni a palesztin területekre – fűzte hozzá.

Brit lapvélemények szerint a Fatah megérdemelte a bukást a palesztin választásokon, és a külvilágnak meg kell próbálnia az együttműködést a Hamásszal. A pénteki The Times elemzése szerint kevés olyan politikai párt létezik, amely jobban megérdemelte volna a választási vereséget, mint „a korrupt, düledező” Fatah. A The Daily Telegraph étékelése szerint a Hamász győzelme valószínűleg komoly mértékben befolyásolja a márciusban esedékes izraeli parlamenti választásokat, életet lehelve a már halódó jobboldali Likud pártba.

A francia lapok pénteki kommentárjai a Hamász radikális mozgalom győzelmében egyértelműen a Palesztin Hatóság vezetőinek korrupcióért való megbüntetését látják, s az európai tanulságokat is elemezve úgy vélik, hogy a demokrácia nem elégséges eszköz a Közel-Keleten a nyugati világ értékeinek hirdetésére és a terrorizmus visszaszorítására.

A palesztinok szabadon és demokratikus módon választottak, így a felelősséget is nekik kell viselniük a döntésekért – írja pénteken a palesztin választás eredményét kommentálva a Hospodárské Noviny című cseh gazdasági és politikai napilap.

Pozsony üdvözölné, ha a palesztin választások győztese, a Hamász hivatalosan is elismerné, hogy Izrael államnak joga van a békés létezéshez – áll a szlovák külügyminisztérium nyilatkozatában.

Egy orosz szakértő szerint a Hamász győzelme távlatilag éppenséggel elősegítheti a palesztin-izraeli normalizálást. Izrael közvetlen politikai kapcsolatba kerülhet azokkal, akikkel eddig ténylegesen harcolt, a fő ellenségeivel. Először valamiféle hátrasiklás lesz a kapcsolatokban, de aztán előrelépés következik – latolgatta Alekszej Malasenko, az amerikai Carnegie alapítvány moszkvai központjának vezető kutatója.

Orosz lapok egyhangúlag sarkalatos változásokat várnak az iszlám radikális palesztin Hamász választási győzelmétől az egész Közel-Keleten, s hangzatos címeket adtak pénteki tudósításaiknak: Terroristák jutottak hatalomra Palesztinában (Izvesztyija), A békefolyamat meghalt (Gazeta), Közel-keleti földrengés (Nyezaviszimaja Gazeta), A háború pártja győzött a választásokon (Kommerszant).

A Hamász választási győzelme után Izraelnek át kell értékelnie e szervezettel szembeni eddigi álláspontját, a Palesztin Hatóság területén új időszámítás kezdődik – ez az alapgondolat jut kifejezésre a romániai magyar sajtó kommentárjaiban.

Budapesti vélemény

Magyar értékelés szerint a palesztin törvényhozási választások nyomán új, a közel-keleti konfliktus valamennyi szereplője és a nemzetközi közösség számára egyaránt komoly kihívásokat jelentő helyzet jött létre – közölte Polgár Viktor külügyi szóvivő. Alapvető fontosságúnak tartjuk – mondta – hogy az új palesztin kormány, bármilyen összetételű legyen is, továbbra is vesse el az erőszak minden formáját. Elengedhetetlen, hogy az új összetételű palesztin parlament és a kormány erősítse meg elkötelezettségét a nemzetközi közösség által is támogatott útiterv következetes végrehajtása, a közel-keleti konfliktus békés megoldása mellett – emlékeztetett a szóvivő. Az Európai Unió által kiküldött 186 választási megfigyelő között hat magyar szakértő felügyelte a választások tisztaságát.

Képalák:

1. A Hamász hívei a Koránt felmutatva nyugodtan ünneplik győzelmüket Fotók: Reuters

2. A Fatahhoz tartozó fiatalok a vereség fölötti elkeseredettségükben vezetőik lemondását követelik