Forrás: Népszava

Az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs tábor felszabadításának 61. évfordulóját, az Egyesült Nemzetek Szervezete a holokauszt emléknapjává nyilvánította. A Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban délelőtt fél tízkor Kovács Tamás történész idézi fel a 61 évvel ezelőtti eseményeket az Áldozatok Emlékfala előtt. Túlélok és szemtanúk, diákok és idősek gyújtanak mécseseket a meggyilkolt emberekre emlékezve. Az Országház előtt délután fél egykor kezdődik az Élet Menete Alapítvány megemlékezése, amelyen ismert közéleti személyiségek közreműködésével hatszáz léggömböt eresztenek a magasba a vészkorszak hatszázezer magyarországi áldozatára utalva. A léggömbökre előzőleg egyenként felírják egy-egy elpusztított ember nevét. A neveket a Holokauszt Emlékközpont adatbázisából választották ki a szervezők.

Este hét órakor nyílik a Centrális Galériában (V. Budapest, Arany János u. 32.) a „Roma holokauszt és rasszizmus a mai Európában” című kiállítás. Rendezője a heidelbergi Német Roma Dokumentációs és Kultúrközpont és a budapesti Holokauszt Emlékközpont.

Ottjártunkkor a 72 méter hosszú, mintegy 150 négyzetméternyi területet elfoglaló kiállítást még építették a szakemberek. Ám annyi kiderült, hogy a látványos kiállítás nemcsak vizualitásával, hanem információival is hatást fog gyakorolni a látogatókra. Igaz a kísérő szövegek angol nyelvűek, de természetesen lehetőség van magyar nyelvű audioguide-vezetésre is. A kiállítás célja, hogy a látogatót szembesítse a második világháború borzalmainak egy kevés nyilvánosságot kapott fejezetével, a cigányság deportálásának és megsemmisítésének kísérletével. A kiállítás azonban nemcsak a haláltáborokról szól, hanem az oda vezető történelmi előzményekről, és a romák 1945 után is folytatódó, faji alapú hátrányos megkülönböztetéséről is, különös tekintettel Közép- és Kelet-Európa társadalmaira. Az utazó kiállítást január 17-én Strassbourgban, az Európai Parlamentben mutatták be a közönségnek, s útjának első állomása Budapest. Ezt követően a kiállítás következő állomásai Pécs, Prága, Brno, majd Lengyelország és Hollandia kiállítóhelyei. A kiállítás másfél hónapja alatt mind a Holocaust Dokumentációs Központ, mind az OSA Archívum, a Centrális Galéria anyaintézménye számos kapcsolódó kulturális programot szervez, köztük filmvetítéseket és nyilvános vitákat, ezek részletei a www.hdke.hu, illetve a www.archivum.ws honlapokon követhető.

A kiállítás négy fő részre tagolódik. Az első rész azt mutatja be, hogy a nemzetiszocialisták hatalomátvételét követően hogyan zajlik le a romák jogfosztása, és hogyan kezdődik meg deportálásuk. A második rész a nemzetiszocialisták által elkövetett romák elleni tömeggyilkosságokat tárja fel, dokumentálja üldöztetésüket a Németország által megszállt és a szövetséges államokban. A kiállítás harmadik egysége a romák szisztematikus megsemmisítését ábrázolja a haláltáborokban, kiemelve Auschwitz-Birkenaut. A negyedik rész már a második világháború utáni európai antirasszista folyamatot tárgyalja mintegy folytonosságot teremtve a jelenkorral és a roma diszkrimináció ismételt felbukkanását elemzi, különös tekintettel Közép- és Kelet-Európára.

A kiállítás koncepciójának része, hogy a nemzetiszocialisták és kiszolgálóik terrorját szembeállítja a romák hétköznapjaival, az egyéni életsorsok és élethelyzetek dokumentálásával. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy megláthassuk az áldozatok emberi arcát, és a régi előítéletek átgondolására késztet. Egy, a második világháború alatt meggyilkolt romáknak emléket állító kiállítás ugyanakkor nem mulaszthatja el, hogy szót ejtsen az egyes megszállt vagy szövetséges államok apparátusának a tömeggyilkosságokban játszott szerepéről. Hamvay Péter

KERETES

A Centrális Galéria nemrégiben költözött új helyre. A kiállító tér mellett az archívumot is magába foglaló gyönyörűen felújított szecessziós irodaház historiája sem független a holokauszttól. Hiszen az épület a textilgyáros Goldberger Leó tulajdonában volt egykor, akit, bár a kormányzó baráti köréhez tartozott, Magyarország német megszállása után a Gestapo letartóztatott és Mauthausenbe deportált. Hiába érte meg a tábor felszabadítását, az azt követő napon végletesen legyengült szervezete felmondta a szolgálatot.

A szinti (asszimilálódott roma) és roma holokauszt kronológiája

1933-tól Megkezdődik a szintik és romák kirekesztése a közéletből, és polgárjogi és politikai jogaiktól való megfosztásuk.

1935. szeptember 15. A „nürnbergi faji törvények” kihirdetése. A szintik és nem szintik közötti vegyes házasságok megtiltása.

1936. november A Birodalmi Belügyminisztériumban Dr. Robert Ritter vezetésével megalakul a „Faji Higiéniás Kutatóközpont”. Az intézmény 1944 végére 24 000 „faji eredetet vizsgáló jelentést” készített.

1938. június Szintik és romák százait deportálják Dachau, Buchenwald, Mauthausen és Sachsenhausen koncentrációs táboraiba.

1938. december 8. Himmler ” alap rendelete: „eljött a cigánykérdés faji alapon történő rendezésének ideje.” A Birodalmi Biztonsági Főhivatal a cigány faji hovatartozást a Dr. Ritter vezette intézet „faji eredetet vizsgáló jelentései” alapján határozta meg.

1939. márciusától Németországban rendeletet hoznak a szinti és roma lakosság megjelölésére és külön „faji eredetet igazoló iratokat” állítanak ki. A háború kitörése után a meghódított területeken a szintiknek és a romáknak „Z” (Zigeuner) betűvel ellátott karszalagot kellett viselniük.

1939. szeptember 21. Heydrich elnöklésével megbeszélést szerveznek a Birodalmi Titkosszolgálat és a speciális akciócsoportok vezetői számára a birodalom területén élő „maradék 30 000 cigány” Lengyelországba deportálásának előkészületeiről.

1939. október 17. Himmler elkülönítési rendelete. Ennek értelmében úgynevezett 21 „cigányirodát” hoztak létre a birodalom egész területén Königsbergtől kezdve Prágában, Bécsben, Münchenben egészen Hamburgig, hogy a Birodalmi Titkosszolgálat irányításával a koncentrációs táborokhoz hasonló gyűjtőtáborokat szervezzenek meg. Ezek feladata az volt, hogy a már megszállt lengyel területekre irányuló deportálásokat előkészítsék.

1940. április 27. Himmler rendelete értelmében először kezdik meg teljes családok deportálását. A 2800 német szintit és romát deportáló vonatok májusban indulnak Hamburgból, Kölnből és a Stuttgart melletti Hohenaspergből.

1941 nyarától A keleti front mögött a szinti és roma lakosságot szisztematikusan lövik agyon az úgynevezett megsemmisítő csapat (Einsatz-gruppen) tagjai, a Wehrmacht és a csendőrség egységei. Az SS-megsemmisítő csapat vezetője, Otto Ohlendorf a Nürnbergi perben tett vallomásában kijelentette, hogy „nem volt különbség a zsidók és a cigányok között, mindkettőre ugyanaz az eljárás volt érvényes”.

1941. október 10. Heydrich, Frank, Eichmann és más SS-vezetők megbeszélése a „zsidókérdés” megoldásáról és a cseh és moráviai „cigányok evakuálásáról”.

1942. január A lodzi gettóból 5000 szintit és romát gyilkolnak meg Kulmhof megsemmisítő táborának gázkamráiban. A bialystoki koncentrációs táborba majd onnan, 1943-ban Auschwitzba deportálják az összes kelet-porosz szinti és roma családot. Többségük saját földdel és jószággal rendelkező gazdálkodó volt.

1942. augusztus 29. A szerbiai német katonai vezetés megerősítette, hogy a gázkamrák segítségével a „zsidó- és cigánykérdést megoldották”.

1942. szeptember 14. A birodalmi igazságügy-miniszter, Thierack, és Goebbels megbeszéléséről készült jegyzőkönyv szerint: „Dr. Goebbels azon a véleményen van, hogy a zsidókat és a cigányokat elég egyszerűen ki lehet irtani. A legjobb ötlet a munkavégzés során történő megsemmisítés.” Thierack 1942. szeptember 18-án Himlerrel és más SS-vezetőkkel megvitatta a kényszermunkások SS érdekeltségű vállalkozásoknál, a német hadiiparban és a koncentrációs táborokban való alkalmazásának lehetőségeit.

1942. december 16. Himmler „Auschwitz-rendeletében” 22 000 európai szinti és roma Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborba való deportálását rendeli el, ez utóbbit „cigánytábor” névvel illeti.

1944. május 16. Az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokának azon szándéka, hogy a „cigánytáborban” még ott lévő 6000 szintit és romát gázkamrába küldi, az ásókkal, rudakkal, és kövekkel felfegyverkezett táborlakók ellenállásának köszönhetően elbukik.

1944. augusztus 2. Az auschwitz-birkenaui „cigánytábor” megszüntetése. 1944 júliusában az ott tartott 6000 szinti és roma még életben van. 3000 embert más koncentrációs táborokba deportálnak, a másik 3000-et pedig augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel meggyilkolják.

1945. május A háború végére a koncentrációs táborokban és az SS-megsemmisítő csapat által meggyilkolt szintik és romák számát félmillióra becsülik.