Az előrejelzésekkel ellentétben a palesztin választásokon a szélsőséges Hamász aratott győzelmet a palesztin belpolitikát eddig uraló Fatahhal szemben. A Nemzeti Tanácsban, vagyis a parlamentben a 132 képviselői hely közül 75-öt szerzett meg. Ahmed Korej miniszterelnök benyújtotta lemondását, Mahmúd Abbász elnök az alkotmány értelmében a győztes mozgalmat bízta meg az új kabinet megalakításával.
A váratlan eredmény miatt káosz fenyeget a palesztinok körében. Tegnap délután lövöldözés tört ki Ciszjordániában, Rámalláhban a palesztin parlament épülete körül. Az összetűzésben legkevesebb ketten megsérültek. Előzőleg csetepaté tört ki a Hamász szervezet és a vesztes Fatah mozgalom hívei között, a két tábor kövekkel dobálta egymást, és ablakokat tört be.
A Hamász radikális szervezetnek le kell mondania az erőszakról, illetve Izrael lerombolásának szándékáról ahhoz, hogy partner lehessen a békefolyamatban – jelentette ki George W. Bush amerikai elnök. A palesztin választások eredményének közzétételét követő első állásfoglalásában az elnök kijelentette: azt szeretné, ha Mahmúd Abbász palesztin elnök hatalmon maradna. Cipi Livni izraeli ügyvezető külügyminiszter arra kérte az Európai Uniót, ne tárgyaljon „terrorista kormánnyal”.
A Hamász győzelméért az izraeli szélsőjobboldal a (még mindig kómában lévő) Ariel Saron kormányának politikájára hárítja a felelősséget: a gázai kivonulással állítólag megnyitotta az utat a Hamász előtt. A baloldal viszont a gázai kivonulás egyoldalú jellegét hibáztatja. Az Abbász-vezetéssel összehangolt kivonulás megszilárdította volna a palesztin vezetés helyzetét, az egyoldalú kivonulás viszont gyengítette azt és alkalmat adott a Hamásznak, hogy a kivonulás kierőszakolását saját fegyveres harcának tulajdonítsa. A palesztin közvélemény elsősorban a palesztin belső okoknak – mindenekelőtt a vezetés korrumpáltságának – tulajdonítja a kormányzó Fatah mozgalom kudarcát.
Még nagyobb zavart okoz a hozzáállás a lehetséges Hamász-kormányhoz, vagy a Hamász vezette koalíciós kormányhoz. Izrael egyértelműen kijelentette, hogy nem tárgyal egy „terroristák-vezette kormánnyal”; Washington sem akar terroristákkal tárgyalni; az Európai Unió csak akkor, ha a Hamász lemond Izrael-ellenes ideológiájáról. Erről azonban szó sincs, az iszlámista mozgalom vezetői legfeljebb „ideiglenes megegyezéseket és tűzszüneteket” tartanak lehetségeseknek. Zavarban vannak maguk a Hamász-vezetők is: nincs igazi kormányprogramjuk, nincs tapasztalatuk az államapparátus vezetésében, nincsenek pozícióik a biztonsági szervezetekben és ha az amerikaiak valóban leállítják a palesztin hatóságnak folyósított anyagi segélyeket, a Hamasz-kormánynak pénze sem lesz kifizetni az állami alkalmazottak béreit és az egész államapparátus összeomolhat. Nem is csoda, ha most koalíciós „nemzeti egységkormány” kialakítását javasolják; de a többi frakció csak olyan palesztin kormányhoz hajlandó csatlakozni, amely elismeri Izraelt és hajlandó tárgyalni vele – hiszen enélkül a kormánynak nincs létjogosultsága a megszállás körülményei között. Ha a Hamász elfogadja ezeket a feltételeket – megszűnik Hamász lenni.
Yehuda Lahav (Tel-Aviv)

