Forrás: NOL

Népszabadság * Bikácsy Gergely * 2006. január 26.

Majd” mindig Budapest a helyszín

München. Rendezte: Steven Spielberg. Forgalmazza: UIP Dunafilm

Spielberg nagy várakozás és titkolódzás övezte Münchenét a világ nagy részén a magyar premierrel egy napon mutatják be, visszhangja csak az előzményeknek, a forgatásnak van. A film a magyar származású kanadai George Jonas 1984-ben megjelent Bosszú című könyve nyomán készült, melyből Gedeon kardja címmel húsz éve már készült egy produkció. Spielberg nagyon rég szerette volna feldolgozni az 1972-es müncheni olimpián történt mészárlást meg ennek következményeit. Nagy becsvágygyal, elmélyültséggel készítette elő és forgatta (nagyrészt Budapesten) produkcióját.

A München sajnos jelentéktelen, unalmas, érdektelen film lett: újdonság, valódi mozgóképes és gondolati érték alig fedezhető fel benne. Mi történt a merénylet után? Megtudjuk, Golda Meir miniszterelnök utasítására azonnal titkos antiterrorista bosszúkülönítményt hoztak létre a gyilkosság szervezőinek megsemmisítésére. A csoport vezetője, a fiatal Avner (Eric Bana) a film főalakja: az ő portréja, családi háttere, fokozódó erkölcsi kétségei, kiábrándulása, belső küzdelme lenne a film igazi tárgya. Nem képes az lenni: a München illusztratív, mérsékelten érdekes kaland-, kém- és akciófilm marad. A többletnek szánt „lélektani szál”, a vívódás, a kémtörténetet kitágító, annak távlatot adó emberi tartalom ábrázolása elképesztően közhelyes és lapos.

Bosszúmerényletek: Párizs, Róma, Athén, Amszterdam. Majd” mindig Budapest a helyszín, és mind Rómának, mind Párizsnak meglepően hiteles a Dalszínház utca-Andrássy út sarok, a balettintézet szép épületét is felfedezzük a háttérben. (A Margit híd alatti Margit-sziget csücskéből a Parlament felé kitekintő látvány viszont nem épp Amszterdamhoz illő.) Bocsánat, érdekességet keresek a képsorokban… Bevallom, Spielberg sokat fanyalgott, felnőtteknek is fogyasztható utópia-mesefilmjeit minden érzelgősségük ellenére jobban szeretem, mint talán illik, még a Mesterséges értelem könnyömlengését is. A Schindler listáján sohasem tudtam fölényesen gúnyolódni, kiváló színészek bújtak a félmúlt ijesztő bőrébe: profi hatáselemek mesteri ötvözetének, hasznosan felzaklató jó iparosmunkának tartom.

A München menthetetlenül semmitmondó. Még akkor is az, ha Amerikában, Izraelben máris vitát keltett, ha a Moszad volt ügynöke elégedetlen vele, és hamisnak mondja. Rosszallása, hibáztatása egyáltalán nem érinti a film mozgóképi tulajdonságát, csupán a film politikai sugallatának szól – hogy ugyanis Spielberg meg akarja érteni a palesztin terroristák motivációit. (Egy röpke és enyhén komikus, teljesen irreális jeleneten kívül még törekvést sem láttam ilyesmire.) A München úgynevezett „műfaji filmnek” sem jó, akár kalandfilmnek, akár politikai kriminek nézem, elképesztően üres és feszültségmentes, hiába kúsznak, robbantanak és merényelnek Pest-Rómában, Pest-Párizsban és Pest-Amszterdamban.

A bosszúkülönítmény vezetőjének lelkiismereti drámája sápadtan és elemi iskolásan közhelyes, amire nyilatkozata szerint a rendező oly büszke – hogy fontossá tette a női figurákat, hogy „világot teremtett” a nőknek -, gyermeteg. Bánatosan erőtlen – mint ahogy a robbantások megszervezésének érdektelen huzavonája is untató. Az a nagy baj talán, hogy Spielberg most aztán „hiteles” és „realista” akart lenni. Ezért aztán nagyrészt lemondott a giccses hatásvadászatról (így is belefért egy majdnem felrobbantott kislány szívszorító epizódja). Arról mondott le – az érzelmes túlcsordultságról -, amihez szépen ért, és olyasmit akart megvalósítani („tényfeltárás”), amihez egyáltalán nincs adottsága. A film befejező képsorában a bosszúmészárlásoktól nagy válságba jutott főhős szeretkezik feleségével, s hagymázos monomániával közben sem tud szabadulni a müncheni merénylet képsoraitól. Vizionál valami furcsát a német elhárítást kijátszó (vagy tudatosan odaengedett?) arab terroristákról is… – e másodpercekről jól vitatkozhat majd a német sajtó és közvélemény. Érdekes politikai vitájuknak nem lesz köze filmhez, mozihoz, mozgóképhez.

De hát a Münchennek sincs.