Forrás: Magyar Rádió

Elhangzott: 2006. január 22.
2006. január 23., hétfő 14:45

A hazai zsidóság tagjai közül sokan vallják magukat elsősorban magyarnak, és csak utána zsidónak. Ezek a honfitársaink velünk együtt igyekeznek tenni a magyar nemzet békés, határokon átívelő újraegyesítéséért.

– „Ha az esőben testvérünk az ajtón kopogtat, nem kérdezünk tőle semmit, egyszerűen beengedjük. Ezt kell tenni a határon túli testvéreinkkel is. Ön bő egy évvel ezelőtt, a december ötödikei kettős népszavazás előtti napokban mondta ezeket. De vajon ma is úgy gondolja-e, hogy hiba volt ellökni magunktól az országtól elszakadt testvéreinket?

Halmos Sándor, a debreceni zsidó hitközség igazgatója: – Ma is így gondolom, hisz minket, magyar zsidókat, elsősorban a magyarság köt össze. Mindig a magyar nemzet részének tartottuk magunkat, és másodsorban zsidó vallásúaknak. A határon túli tizennyolc hitközséggel való kapcsolatunk alapján teljesen egyértelmű, hogy a határon túli magyarokat szeretni és tisztelni kell, és be kell fogadni a nemzet szívébe. Ez a gondolat 2005-ben megerősödött bennem, amikor meghívott az aradi Vasile Goldis Egyetem tanárnak, ugyanis létrehoztak ott egy judaisztikai kutatóközpontot, ahol szintén fontosnak tartják az egykor ott élt magyar zsidóság életének történeti kutatását.

– Olyan természetességgel mondja azt, hogy a zsidóság és a magyarság összefonódik, pedig ezt nagyon sokan szeretik egymástól elválasztani.

– Ez a történelem kezdetétől így van, a magyar és a zsidó történelem összekapcsolódik egymással. Amikor kimegyek Debrecenben a Monostorpálya úti temetőnkbe, akkor is látom az 1848-49-es mártírjaink sírjait, zsinagógánk falán az I. világháború zsidó hőseit, és sajnos látjuk a holocaust áldozatait is.

– Hát igen, éppen ezért is kerestük most önt: az ENSZ a Holocaust Emléknapjává nyilvánította január 27-ét, amikor Magyarországon is nagyszabású eseményeket rendeznek majd. 1945-ben ezen a napon szabadították fel az auschwitzi haláltábort. Van-e a családja vagy a rokonai révén emléke erről az időszakról?

– Sajnos apai és anyai ágon a családban negyvenheten lettek a holocaust áldozatai. Itt, Debrecenben úgy gondoljuk, hogy nem csak egy nap, hanem az egész évben kell emlékezni erre. Debrecen városának, Kósa Lajos polgármester úrral együtt, számos terve van a holocaust megörökítésére. Tervezünk egy holocaust emlékművet a debreceni közel hatezer áldozat emlékére. Tervezzük egy múzeum kialakítását a Pásti utcai műemléki zsinagógánkból, amely múzeum bemutatná nemcsak a holocaustot, hanem a Hajdú-Bihar megyei zsidóság letelepedését és életét, egészen a holocaustig és a holocaust után is. És január 27-én túlmenően tervezünk az év második felében a Debreceni Filharmonikus zenekarral együtt egy közös hangversenyt, amelyen egy zongoradarab csendülne fel, a dallam egy olyan hölgytől maradt meg, aki Auschwitzban pusztult el. Gyerekeim megőrizték a dallamot, és írattak belőle Melbourn-ben egy zongoraművet, amelynek Debrecenben lenne a bemutatója.

– Éppen az Orbán-kormány volt az, amelyik még 2000-ben fogadta el, hogy a magyarországi gettók felállításának évfordulóján Holocaust Emléknap legyen a parlamentben és az iskolákban. Akkor ezt hogy fogadta a magyarországi zsidóság és a zsidó hitközségek?

– Mi ezt pozitívan fogadtuk itt, Debrecenben, és mi voltunk az első hitközség vidéken az országban, amely összehívta a megyében lévő valamennyi történelemtanárt, és kétnapos felkészítőt tartottunk számukra, hogy hogyan kellene a holocaustot a diákoknak oktatni. Adtunk filmajánlást, könyvajánlást, és biztosítottunk olyan személyeket, akik megélték a holocaustot, azok mondták el a fiataloknak, milyen borzalom volt.

– A minap épp egy átigazolt szabad demokrata politikus beszélt arról, hogy nem kell annyit foglalkozni a múlttal, túl kellene már végre lépni a sérelmeken, és a jövőbe kellene tekinteni. Nos, neki és a vele hasonlóan vélekedőknek mit üzen ez az újabb Holocaust Emléknap?

– Én úgy gondolom, hogy mindenki ismeri A kis herceget. Azt mondja, hogy jól csak a szívével lát az ember. Csak a múlt alapján lehet a jelenben a jövőről beszélni. Szerintem minden ember magában hordja a múltját, éli a jelenét, és a jövőbe tekint. Én bízom abban, hogy ez a jövő szebb lesz és boldogabb lesz, és bízom abban, hogy ez év május 26-án, amikor Debrecenben újból tizennyolc határon túli magyar ajkú hitközség jön össze az immár nyolcadik konferenciánkra, erről a jövőről tudunk ismételten beszélni.

Szilvai Balázs

Hallgassa meg az interjút!