Forrás: HETEKHetek.hu | X. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM | 2006. JANUÁR 20.
Réti Ervin
A Buldózer legendája
A tábornok, aki autóstoppal érkezett a frontra
1973. OKTÓBER 8-ÁT az egyik legkeserűbb napként jegyzik Izrael történetében. Akkor már negyvennyolc órája dúlt a negyedik háború, Egyiptom és Szíria jelentős katonai sikereket ért el, a frontokon kritikus helyzet alakult ki. Az engesztelés böjti napján történt meglepetésszerű támadás sokkhatása szinte megbénította egész Izraelt. Ekkor érkezett meg – autóstoppal – Gonen tábornoknak, a szuezi déli övezet főparancsnokának harcálláspontjára Ariel Saron.
Saron formailag „civil” volt már ekkor, mert augusztusban kivált a hadseregből, amikor nem őt, hanem riválisát, Elazar tábornokot nevezték ki vezérkari főnöknek. Kérte azonnali állományba vételét, de még a hivatalos válasz megérkezte előtt szolgálatba helyezte magát. A helyzet felettébb kényes volt: Saron előzőleg négy éven át volt ennek a szakasznak parancsnoka (Gonen rövid ideig beosztottja volt), s mindent jobban ismert utódjánál.
Azt a parancsot kapja, hogy maradjon védelemben. Saron azonban felmérte a lehetőségeket: régi felderítő tapasztalatával észlelte, hogy a Sínai-félszigeten előrenyomuló 2., illetve 3. egyiptomi hadsereg között jelentős rés alakult ki. A támadók számításba se vették, hogy a Keserű-tavaknál, a csatorna torkolatánál hátuk mögé kerülhet valaki az ingoványos talajon. Saron a négy év alatt erre is kész terveket dolgozott ki: a partszakasz homokjában vörös téglák jelzik a követhető utakat. Az akció során az araboktól zsákmányolt úszó harckocsikon, egyiptomi egyenruhában, arab nyelvű üzeneteket váltva haladt az előőrs, míg Kairóban a vezérkar csak tizenöt órás késéssel értesülhet arról, hogy a főerők összes utánpótlási vonalát elvágták. Saront először hadbíróság elé akarták állítani. Több tábornoktársával nem éppen diplomatikus vitákat folytatott, de a siker végül mindent igazolt. Izrael „az Afrikába való behatolással”, a csatornán történt átkelés mesteri húzásával bebiztosította győzelmét.
Saron egész életét katonai pályafutása határozta meg, ami – szokatlan módon – anyai örökségnek számított nála. Agronómus apja és orvos édesanyja a cári Oroszországban, a tbiliszi egyetemen ismerkedtek meg, s már együtt vándoroltak ki 1921-ben Palesztinába. Társaikkal ott alapították meg a Tel Aviv szomszédságában fekvő Kfar Malal mosávot. Samuil, az apa banán-, narancs- és avokádóültetvényeivel szerzett országos hírnevet, míg felesége vette kézbe az értékesítést s nem utolsósorban a telep védelmét az állandó, súlyos összeütközések földjén. Az 1928. február 27-én született Ariel Scheinermann, aki később Saronra „héberesített”, anyja határozottságát, harcosságát örökölte.
Tizennégy évesen csatlakozott a jobbára illegális zsidó fegyveres szervezet, a Hagana ifjúsági alakulatához, az első arab-izraeli háborúban, 1948-49-ben felderítőtiszt, majd egy felderítő dandár parancsnoka volt. Bátor, vakmerő, de gyakran már akkor öntörvényű. Amikor egy rövid fegyverszüneti időszakban a jordániai Arab Légió két izraeli katonát foglyul ejtett, géppisztolyt ragadva dzsipjébe ugrott, átrobogott az ellenséges vonalakon, s két légióst túszul ejtett, akiket kicseréltek az izraeliekre. Többször megsebesült, de változatlanul a dzsipben állva vezette csapatát. Ekkor szövődött mély barátsága Dajannal s más tábornokokkal, akikkel emberi kapcsolataik akkor sem szakadtak meg, amikor különböző politikai térfelekre kerültek.
Az ötvenes esztendőkben a jeruzsálemi Héber Egyetemen történelmet és orientalisztikát tanult, majd Camberley-ben brit vezérkari akadémiát végzett. De nagy szükség volt rá a hadseregben, így az „56-os szuezi háborúban egy ejtőernyős, a „67-es, hatnapos háborúban egy páncélos dandár parancsnoka. S vezetője lett a híres 101-eseknek: ez a kommandóalakulat hívatott az Izraelt érő sorozatos támadások megtorlására. Magasztalták bátorságáért és bírálták, hogy fellépésüknek nem kevés a polgári áldozata. (Felesége egyszer, egy híradófelvétel láttán telefonált Saronnak, hogy megint nem visel acélsisakot. A válasz: „Arra majd csak az otthoni
