Forrás: Népszava

Gonoszkodtam már e hasábokon annak kapcsán, milyen forrásból (is) keletkeznek Orbán Viktor beszédei, „szellemes” bonmot-jai. (Persze nem a székellyé moderált zsidóviccekre gondolok.) Aki ugyanis megvásárolja – és ez nem a reklám helye – a Gondolatbank című gyűjteményt, szinte készen kap egy tetszőleges Orbán-naggyűlést.

Az emlékezetes „amikor sajtot raksz az egérfogóba, ügyelj arra, hogy az egérnek is maradjon hely” nem a pártelnök, hanem egy XIX. századi skót író fejében fogalmazódott meg. Ahogyan a „nincs hópehely, amely felelősnek érezné magát a lavináért”- gondolat Stanislaw J. Lec lengyel szerző tulajdona.

Internetes fórumok sora foglalkozott továbbá az egyik országértékelésén elhangzott beszédével, melynek során – utóbb, a lelepleződést követően közröhejbe fulladón – Wilhelm Nakatenus 1682-ben kelt imádságát királyi többesbe átültetve – némi „kedves barátaim”-mal spékelve – deklamálta el sajátjaként.

És így tovább, és így tovább.

Debrecen előtt ismét felnyitotta a Gondolatbank trezorját, hogy elorozza onnan – értelemszerűen forrásmegjelölés nélkül – James Baldwin amerikai író gondolatát: „a verseny a termékekből a legjobbat, az emberekből pedig a legrosszabbat hozza ki”.

(Bár a mondat a kampánygyűlésen sem talált éppen célba, de még elszántabban kell bíznia annak a fideszesnek, aki a párt honlapján olvasná el a beszédet. Ott ugyanis a „termékek” helyett a „természet” szó áll, végképp zagyvává és értelmetlenné téve az egészet.)

De hagyjuk most a plágiumgyanús fordulatokat, s csupán arra hívjuk fel a beszédgyártók figyelmét, hogy a termékek ára nem olcsóbb, hanem alacsonyabb, avagy az áru olcsóbb – a kettő együtt: marhaság.

Azért, hogy mutassak némi jóindulatot, magam is javasolnék megfontolásra néhány idézetet a kormányfői posztra készülő Orbán Viktornak.

Benjamin Disreali egykori angol miniszterelnök mondta: „A világ belefáradt azokba az államférfiakba, akiket a demokrácia politikusokká silányított”.

De említhetném J. F. Kennedyt is, aki szerint „A szélsőségesekben nem az a kivetnivaló, hogy veszélyesek, vagy végletesek, hanem az, hogy türelmetlenek. Nem azzal ártanak, amit nézeteik terjesztésével tesznek, hanem amit az ellenfeleikről mondanak.”

Vagy mondhatok mást is. Egy másik brit kormányfő, Lord Salisbury szavaira is érdemes figyelnie: „Az a párt, amelyik azt tekinti küldetésének, hogy állandóan újabb és újabb sérelmeket tárjon fel, végül maga fogja produkálni azokat az elemeket, melyekből összeállnak ezek a sérelmek.”

Esetleg megmutathatná Révész Máriusznak ezt: „Ahhoz, hogy valaki jól hazudjon, bölcsnek kell lennie. Az ostobák jobban teszik, ha becsületesek maradnak.” Valamint közösen elemezhetnék: „A nemzet tömegei könnyebben hisznek el egy nagy hazugságot, mint egy kicsit.” (Sajnos ez utóbbit Hitler mondta.)

Persze, hogy a Vizsla-botrányra gondolok. Meg arra is, hogy miközben azt a kommunikációt eszelték ki, hogy a százmilliós brutálkampány fedezetét egy független civil szervezet gründolta össze pár hónap alatt, akkor talán nem kellene éppen Máriusznak, éppen ezt nyilatkoznia: „Ilyen rossz a civil szervezetek helyzete a rendszerváltozás óta még soha nem volt, mint most 2006 elején a Gyurcsány-kormány felelőtlen költségvetési és civil politikájának köszönhetően.”

Mert George Bernard Shaw szavaival: „A hazug büntetése nem az, hogy nem fognak hinni neki, hanem az, hogy maga lesz képtelen hinni bárkinek is”.

Végül egy intelem, melyhez Hernádi Miklós Közhelyszótára siet segítségemre. Kampányfogás: kellemetlen igazságokra jól felragasztható címke.

Veress Jenő