Forrás: Népszava

Ariel Saron izraeli miniszterelnököt csütörtökre virradóra súlyos agyvérzéssel kórházba szállították. Az éjszaka folyamán két műtétet is végrehajtottak rajta. A vizsgálatok szerint az orvosoknak sikerült elállítaniuk az agyban keletkezett vérzést. A politikust altatják, orvosai szerint kevés esély van arra, hogy visszatérjen a közéletbe. Saron posztját ideiglenesen helyettese, Ehud Olmert vette át. A miniszterelnök betegsége döntő módon kihat Izrael és az egész Közel-Kelet helyzetére.

Az eredeti tervek szerint Saronon csütörtökön reggel szívkatéterezést kellett volna végrahajtani, hogy betömjék a szívkamrái között felfedezett lyukacskát, amelyen át a vérrögök a vérkeringésbe kerülhettek volna. De a katéterezés előestéjét Saron valamilyen oknál fogva nem a kórházban, nem is Jeruzsálemben, hanem a 75 km távolságban lévő dél-izraeli farmján töltötte. Este kilenc felé kezdett panaszkodni, hogy rosszul érzi magát és akkor határoztak átszállításáról a jeruzsálemi Hadassza kórházba. Senki nem tud magyarázatot adni arra, miért mentőkocsiban és nem helikopteren szállították Jeruzsálembe. Az első vizsgálatokat éjszaka 11 óra körül végezték el és azonnal a műtőbe vitték a miniszterelnököt, ahol fél 12 körül már meg is kezdték az első műtétet.

Az orvosok szerint továbbra is fennáll az agyban keletkezett vérzés kiújulásának veszélye, még pedig – paradox módon – éppen azon „vérhigító” gyógyszerek hatására, melyeket előző, december 18-iki szélütése után kapott. Tegnap, kora délután a kórház igazgatója bejelentette, hogy Saron állapota „stabil és a rajta elvégzett műtétnek megfelelő”. A miniszterelnök még legalább 24 órán át narkotizált állapotban marad – azaz altatják – és mesterségesen lélegeztetik.

Saront a műtétek befejezése után a jeruzsálemi Hadassza kórház intenzív osztályán ápolják. Az intézmény vezetője, Mor Joszef professzor megígérte, hogy pontos és megbízható információkkal szolgál az izraeli közvéleménynek és a sajtónak, és haladéktalanul tájékoztatást ad minden jelentősebb változásról. Ezt azért tartotta szükségesnek hangsúlyozni, mert már Saron haláláról terjedtek el hírek. Egyúttal nem titkolta el, hogy Saron állapota nagyon súlyosnak, életveszélyesnek minősül. Az orvosok egybehangzó véleménye az, hogy, ha fel is épül, szinte a nullával egyenlő annak esélye, hogy a súlyos agyvérzés következmények nélkül múlik el testi és szellemi képességeit tekintve. Ezért, habár mindenki gyors és teljes gyógyulást kíván a kormányfőnek, politikai körökben egyre többen vélik úgy, hogy Saron politikai korszaka a végéhez ért.

A miniszterelnök jogköreit már csütörtökre virradó éjszaka helyettese, Ehud Olmert vette át. A jogi szakértők még nem nyílvánítottak végleges véleményt arról, hogy Olmert most „ideiglenesen helyettesíti-e a miniszterelnököt”, vagy pedig „ügyvezető kormányfőnek” minősül, továbbá hogy a márciusi választásokig automatikusan betöltheti-e ezt a funkciót, vagy pedig ehhez a knesszet (a parlament) külön határozata szükséges. Elhangzottak már a választások elhalasztását szorgalmazó vélemények is, de ehhez a 120 tagú knesszet legalább 80 képviselőjének beleegyezése lenne szükséges.

A folytonosság üzenetét hangoztatta Ehud Olmert izraeli miniszterelnök-helyettes az izraeli kormány rendkívüli ülésén, amelyet csütörtökön tartottak Jeruzsálemben. Az izraeli előírások értelmében a miniszterelnök funkcióit 100 napra helyettese veszi át, amennyiben a kormányfő képtelenné válik feladatai ellátására. A 101. napon a kormány feloszlik, és az államfő megbízza a parlament egy képviselőjét, hogy 14 napon belül hozzon létre új kormányt.

Zűrzavaros a helyzet Saron nemrég alakult Kadíma pártjában, melynek még nincsen sem jóváhagyott programja, sem választott intézményrendszere, sem pedig szabályzata. A párt választási listáját Saronnak személyesen kellett volna összeállítania és most senki nem tudja, ki és hogyan fogja ezt helyette megtenni.

Ahogy a hírügynökségi jelentések írják, Saron az életéért küzd, ami azért jó hír, mert még van miért küzdenie. Politikai pályafutásának a jelek szerint azonban vége, ezért legfőbb ideje elgondolkodni azon, mi következik utána, hogyan alakul az izraeli és általában a közel-keleti politika nélküle.

Saronnak a közéletből való kiválása leginkább újonnan alakított pártját, a Kadímát érinti. Ez az alakulat teljes mértékben rá épült, ő volt a programja és létének értelme. Nélküle is fennmaradhat, de esélyei megfogyatkoznak. Saron ugyanis egyfajta jelképnek számít: azon politika jelképének, amely keményen, ha kell kíméletlenül keresztülviszi Izrael érdekeit, lecsap ellenségeire, ám ha a szükség úgy hozza, képes az ésszerű visszavonulásra. A miniszterelnök ezt életében már kétszer is megtette: évtizedekkel ezelőtt, amikor a telepesek elkeseredett tilakozása és jobboldali eszmetársainak értetlenkedése közepette erőszakkal kiürített egy sinai-félszigeti zsidó települést, majd tavaly, amikor – már miniszterelnökként – ezt a Gázai övezet egészén megismételte.

A Kadíma párt vezetői ugyan ugyanezt az irányvonalat képviselik, de egyikük sem olyan markánsan és hitelesen, mint Saron. Cipi Livni igazságügyi miniszter asszony már női mivolta miatt sem testesítheti meg a fegyveres katonának azt a típusát, amelyre Izrael igényt tart. Saul Mofaz védelmi miniszter mögött komoly katonai karrier áll – fiatalkorában részt vett a palesztin terroristák által Entebbébe térített izraeli repülőgép utasainak kiszabadításában, vezérkari főnökként pedig kemény kézzel csapott le a második intifáda aktivistáira. Nem tudni azonban, mennyire csökkenti esélyeit az a tény, hogy nem rögtön csatlakozott Saronhoz. Egy darabig a Likudban maradt és csak aztán lépett át a Kadímába, hogy világos lett: nincs esélye az elnöki tisztség megszerzésére. Ehud Olmert miniszterelnök-helyettes, aki most ideiglenesen átvette a a kormány vezetését, jó politikus, társainál talán elfogadhatóbb az izraeli baloldal számára, de éppen ezért nem valószínű, hogy túl sok jobboldali szavazót tudna megnyerni a Kadímának. Amely a vezér kiválása után egyfajta mérsékelt jobboldali pártként stabilizálódhat, de Saron karizmája nélkül esélyei bizonytalanok.

A március végére kitűzött választás kampányában a miniszterelnök már biztosan nem vesz részt, de ha addig életben marad, a sorsa iránti részvét még hozhat szavazatokat a Kadímának. Egyes feltételezések szerint egyébként Simon Peresz volt munkapárti miniszterelnöknek is van esélye a Kadíma elnöki posztjának megszerzésére. Ez azonban – Peresz baloldali múltja miatt – alighanem a legrosszabb megoldás lenne a jobbközép párt számára.

Mivel Saron pártja feltehetően meggyengül, helyreállhat az izraeli politika korábbi kétosztatúsága: egyfelől a jobboldalt tömörítő fő erő, a Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök vezette Likud, a másfelől pedig a Munkapárt, élén Amír Perec volt szakszervezeti vezetővel. Halványul az az eddigi bíztató perspektíva, hogy a képviselői helyek egyharmadát magáénak tudó Kadíma a Munkapárttal szövetségre lépve megegyezik a palesztinokkal és békét teremt a két nép között. Ehhez a kiegyezéshez Izraelnek jelentős további engedményeket kellene tennie – Gáza után ki kellene vonulnia Ciszjordániából is, meg kellene oldania Kelet-Jeruzsálem és a palesztin menekültek kérdését. Saron – ha elszánta volna magát rájuk – az engedményeket sokkal könnyebben keresztül tudta volna vinni, mint a jobboldali térfélen kevésbé hitelesnek számító utódai.

Buldózeből reálpolitikus

Az a vélekedés, amely szerint a fiúgyerekek inkább anyjukra hasonlítanak, igazolást nyerhet Ariel Saron életútjában. Az 1928-ban, orosz bevándorlók családjában született Saron apja békés (és igen sikeres) növénynemesítő volt, anyja viszont harcias, az arabokkal való összecsapásokból fegyveresen is részt vállaló amazon. Saron kibucban nőtt föl. Később, amikor darabos modorát és nem igazán csiszolt héber nyelvezetét szóvá tették, mindig öntudatosan vállalta ezeket, büszkén parasztnak nevezve magát. A negyvenes években tagja lett a Haganának, a britek és a palesztinok ellen harcoló zsidó miliciának, majd az izraeli hadseregnek. Részt vett az 1947-49-es függetlenségi háborúban, a jeruzsálemi harcokban súlyos szemsérülést szenvedett.

Az ötvenes, majd később a hatvanas és hetvenes években is kitűnt kíméletlenségével, mellyel a palesztin terrorakciókra válaszolt, nem bánva azt, hogy megtorló akcióinak ártatlanok is áldozatul esnek. Az 1956-os sinai-félszigeti hadműveletekben meggondolatlan heveséggel tört előre, aminek következtében több katonája feleslegesen vesztette életét. Természetesen részt vett az 1967-es hatnapos háborúban is, de nagy pillanata 1973-ban, a jom-kipuri háborúban jött el. Ez rosszul indult Izrael számára, de Saron egy merész hadmozdulattal átkelt a Szuezi-csatornán és bekerített egy egyiptomi hadseregcsoportot, amivel visszaszerezte a stratégiai kezdeményezést országa számára. Mindezenközben ismét megsebesült, az a felvétel, melyen bekötött fejjel rendelkezik a hadműveletekről, bejárta az egész világot. Katonái, bár egyáltalán nem kímélte őket, bálványozták, tankjaik oldalára pedig kiírták: „Arik, Izrael királya”. (Arik az Ariel becézett formája.) Saron ekkor vált a jobboldal karizmatikus „erős emberévé”, baloldali elenfeleitől pedig ekkor kapta a „buldózer” csúfnevet.

A hetvenes évek közepétől vállalt politikai szerepet, miniszter volt több jobboldali kormányban és a megszállt területeken létesített települések fő kezdeményezőjének, illetve patrónusának számított. (A tavaly Gázából általa kitelepített telepesek gyűlöletét a pálfordulásából fakadó mélységes csalódás is motiválta.)

Saron a nyolcvanas évek első felében, miután a palesztinok Dél-Libanon területéről folyamatosan támadták Izraelt, védelmi miniszterként a szomszéd országba vezette csapatait. Ezt a világ az „aránytalan reagálás” tipikus esetének tekintette és ezért elítélte. Saron személyét az arab világban különösen a Szabra és Satila bejrúti palesztin menekülttáborokban történtek tették gyűlöltté. Bár az ottani palesztinokat nem az izraeli katonák, hanem libanoni ellenfeleik mészárolták le, Saron mit sem tett a védelmükre. Ezért egy izraeli vizsgálóbizottság el is marasztalta őt. Politikusi pályafutása csorbát szenvedett, de ekkor vált az izraeli jobboldal bálványává.

Saron másik, sokat bírált akciója az a látogatás volt, melyet 2000-ben a jeruzsálemi Szentélyhegyen, a Mecsetek terén tett. A palesztinok máig állítják, hogy ez az általuk – egyébként joggal – provokatívnak tekintett látogatás indította el a tavalyig tartó véres intifádát. Ami természetesen nem igaz, de kétségtelen: a látogatás ürügyet szolgáltatott a palesztin szélsőségeseknek. Az intifáda elsöpörte Izrael békülékeny baloldali kormányát és a választásokat az ezuttal már miniszterelnök-jelöltként fellépő Saron nyerte. A tőle megszokott eréllyel lépett fel a terror ellen, de egy idő után belátta, hogy csak erővel nem tud urrá lenni a helyzeten. Korábbi álláspontját feladva késznek mutatkozott egy palesztin állam elfogadására és – mintegy saját árnyékát átugorva – stratégiai döntést hozott a Gázai-övezet kiürítéséről, az ottani települések felszámolásáról. Ezt a döntést is tőle megszokott buldózer-szerű eltökéltséggel hajtotta végre. A sikeres akció megszabadította Izraelt a fenyegető elszigetelődéstől, Saront pedig tiszteletre méltó államférfiak sorába emelte, legalábbis a nyugati világban. Ha továbbhalad ezen az úton, akkor izraeli de Gaulle lehet belőle – írták akkoriban a lapok. Úgy tűnik, erre már nem lesz módja.

KERETBE!!!

Imát mondtak Saron felépüléséért az izraeli politikai élet vezetői. Köztük volt Móse Kacav államfő, Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök, aki Saront követte a Likud párt élén, és más parlamenti pártok vezetői is. Bush amerikai elnök azt üzente, hogy feleségével együtt imádkozik Saron gyógyulásáért. Jókívánságait küldte Jacques Chirac francia köztársasági elnök és reményét fejezte ki, hogy folytatódnak a Saron által elkezdett „bátor kezdeményezések”. Mielőbbi felépülést kívánt Saronnak Angela Merkel német kancellár is. Koizdumi Dzsunicsiro japán kormányfő csütörtökön elhalasztotta tervezett izraeli látogatását Saron betegsége miatt.

Telefonon felhívta Mahmúd Abbász palesztin elnök csütörtökön Ariel Saron izraeli kormányfő hivatalát, jobbulást kívánva az agyvérzést kapott, jelenleg súlyos állapotban kórházban ápolt miniszterelnöknek. Két damaszkuszi központú szélsőséges palesztin szervezet viszont azzal vádolta Saront, hogy a közel-keleti béke ellensége. A Gázai övezetbeli Rafahban a Fatahból kinőtt, „Fiatal Parlament” nevű palesztin ifjúsági mozgalom tagjai táblákat emeltek a magasba, melyeken egyebek közt „Halál Saronra, a gyermekgyilkosra” és „Ördög vigye Saront” volt olvasható.