Szegő Péter 2006. január 2. 07:28
Az Országgyűlés elnöke megcsúfolta a parlamentarizmus íratlan szabályait, s olyan gesztusokat tett az egyháznak, ami egy szekularizált állam közjogi méltóságától elfogadhatatlan. Házelnöksége mellett racionálisan érvelni lehetetlen.
December 5-én Szili Katalin házelnök Orbán Viktor fideszes frakcióvezető-helyettes ezirányú felszólalását követően egyperces felállásra szólította fel a képviselőket. Közölte, hogy a képviselőket az Országgyűlésben csak az elnök állíthatja fel, majd felállította őket. Hagyta tehát, hogy Orbán felnyalassa vele – s ami nagyobb baj: a magyar parlamentarizmussal – a padlót.
Az Országgyűlés elnöke ismét bebizonyította, hogy nem méltó a második legmagasabb közjogi méltóság betöltésére.
Szili bő egy éve, a parlamentarizmus íratlan szabályait megcsúfolva, asszisztált a Dávid Ibolya-féle MDF-frakció fennmaradásához. Az akkor még a Lezsák Sándor körül csoportosuló úgynevezett lakitelekieket is soraiban tudó frakció kizárta Herényi Károly dávidiánus frakcióvezetőt. E lépést Szili érvénytelenítette, és az MDF hatalmi belharcában – egyértelműen az MSZP politikai céljaival összhangban – Dávidékat támogatta, így a megszűnt frakció ismét megalakulhatott.
Alkalmatlanságának oka az is, hogy időről-időre olyan gesztusokat tesz a katolikus egyháznak, ami egy szekularizált állam közjogi méltóságától elfogadhatatlan. Rendszeresen demonstrál az egyház ünnepein, és minden lehető fórumon hangsúlyozza katolicizmusát: 2004 augusztusában részt vett a mohácsi csata évfordulója alkalmából rendezett misén, jelen volt Rómában IV. Károly boldoggá avatásán; a sor hosszan folytatható.
A vallásszabadság persze a politikusokat is megilleti: semmi baj sincs azzal, ha bármelyikük rendszeres szereplője egyházi szertartásoknak. A probléma az, hogy közjogi funkciójukban, az ünnep díszvendégeinek fenntartott első sorban jelennek meg. Szili viselkedésére jó példa a házelnökként XVI. Benedeknek írt levele: „Kérem, Szentséges Atyám, fogadja legmélyebb gyermeki tiszteletem kifejezését” – írta az Országgyűlés nevében, annak elnökeként.
Az, hogy Szili MSZMP-tag volt, bár morális negatívum, még nem tenné őt alkalmatlanná a házelnöki méltóság betöltésére. Ami ennél fontosabb: a házelnök részt vett Losonczi Pál barcsi díszpolgári címének ünnepi átadásán. Ha az MSZP komolyan gondolja a demokrácia iránti elkötelezettségét, „56-ot forradalomnak tartja és elhatárolódik az ancien régime disznóságaitól, akkor nem engedheti meg magának, hogy egyik legbefolyásosabb politikusa jelen legyen Losonczi díszpolgári címének átadásán – persze az is nonszensz, hogy az egykori elnöki tanács elnöke díszpolgári címet kaphatott.
Tavaly februárban Szili Damaszkuszban tárgyalt Bassár el-Aszad szír elnökkel. Szíria kőkemény diktatúra, támogatja a demokratikus Izraelt deklaráltan megsemmisíteni kívánó Hezbollahot, az Iszlám Dzsihádot és a Hamaszt. Mindezen túl Szíria hinterlandja az iraki terroristáknak, és az arab terrorizmust szintén támogató iráni teokrácia legfőbb szövetségese. A házelnökre nézve az sem mentség, hogy útja beleillik abba az – erkölcsileg tarthatatlan, gyakorlatilag működésképtelen (v.ö.: München, 1938) – európai koncepcióba, mely szerint a politikai söpredéket a tárgyalóasztal mellett jobb belátásra lehet, s kell téríteni.
Szili házelnöksége mellett racionálisan érvelni lehetetlen. Hiller István kijelentése, hogy jót tenne az országnak, ha a következő államfő nő lenne, nemhogy nem ésszerű érvelés, de ugyanúgy a polgári jogegyenlőség zárójelbetétele iránti olthatatlan vágy jele, mintha azt mondta volna: „Jót tenne az országnak, ha a következő államfő nem lenne cigány.” Nyilatkozatát Hiller az MSZP államfőjelölő kongresszusa előtt tette, de érve egy házelnök mellett sem áll meg: az Alkotmány 70/A paragrafusa ugyanis kimondja: „(1) A Magyar Köztársaság biztosítja […] minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat […] nem […], származás […] szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti […] megkülönbözetését a törvény szigorúan bünteti.”
Mivel az Alkotmány 21. paragrafusa szerint „az Országgyűlés elnököt […] választ tagjai sorából”, ha az MSZP nyer tavasszal, képviselőinek a fentieket figyelembe véve érdemes elgondolkozniuk: valóban Szili-e a legalkalmasabb jelölt a házelnöki posztra.
