Forrás: NOL

Harry Potteren kívül is volt olvasnivaló 2005-ben

Népszabadság * Tibori Szabó Zoltán * 2005. december 29.

Az év könyve mindenütt a Harry Potter hatodik kötete. Mellette különféle műfajú írások keltettek nagyobb érdeklődést: Angliában „illemkönyv”, Belgiumban önvallomás, Franciaországban történelmi regény, az Egyesült Államokban politikai riport, Japánban internetes szövegek „könyvesítése”, Romániában egy jelentés, amely el sem jutott a könyvpiacra.

Anglia: az emberi durvaságról

A brit lapokban és a világhálón széles körben hozzáférhető év végi bestsellerlistákat J. K. Rowling hatodik Harry Pottere, Jamie Oliver olasz receptjei és más szakácskönyvek, illetve romantikus ponyvaregények uralják. A kivétel a sikeres újságíró, Lynne Truss új kötete a modern modor szomorú állapotáról. A „zéró tolerancia királynőjeként” emlegetett Truss korábbi sikerkönyve az írásjelek használatának fogyatékosságait pécézte ki, és kelt el világszerte – elképesztő módon – hárommillió példányban.

Az ősszel napvilágot látott új Truss-kötet címe angolul Talk to the Hand. A kifejezést gyakran hallhatják a Jerry Springer talkshow nézői, amint az egymással hajba kapó vendégek tenyerük kinyújtásával jelzik, hogy a másik teljesen feleslegesen, a falnak beszél. Lynne Truss évek óta érlelődő kérdésekre próbál választ keresni: mikor lett a világ durva, miért tapintatlan a társadalom, miért váratják a megrendelőt vagy panaszost a telefonon hosszú perceken át az ügyfélszolgálatok munkatársai, miért udvariatlanok a kiszolgálók a boltokban, miért képtelenek az emberek kimondani a „bocsánat” szót, és főleg, miért számít ellenállhatatlanul mulatságosnak a bárdolatlanság?

Az írónő hangsúlyozottan csak elmélkedik az emberi illetlenség okain és megjelenési formáin, nem ad illemleckét a terápiát illetően. Truss végkövetkeztetése, melynek köznapiságáért bocsánatot is kér, nagyjából annyi, hogy az ötletes, udvarias viselkedés kellemesebbé teszi a világot.

Belgium: látogatás a mamánál

Egy író elhatározza, meglátogatja 88 éves anyját Dél-Franciaországban, hogy ne legyen annyira egyedül – aligha gondolnánk ezt olyan szüzsének, amelyre legalább a minőségi irodalomban sikert lehetne építeni. Pedig a 64 éves Francois Weyergans a francia nyelvű alkotók legrangosabb irodalmi díját, a Goncourt-t nyerte el tizenkettedik kisregényével, amelynek címe: Három nap anyámnál. Belga írótól különösen nagy fegyverténynek számít betörni a párizsi irodalmi elitbe, a francia könyvpiacra: az első 60 ezer példány már el is fogyott.

„Ahelyett, hogy a tucatnyi szeretődnek faxolgatsz, írhatnál egy könyvet, különben azt hiszik az emberek, meghaltál” – mondja a mama a regényben (Weyergans nyolc éve nem rukkolt már elő semmivel – azóta, hogy megjelentette a Franz és Francois-t, amelyben viszont apjának állított emléket).

Az író – ahogy Brüsszelben becézik: a belga Woody Allen – önmagát boncolgatja, marcangolgatja. Beleírt a regénybe rokonokat, nőket, férfiakat, szexet, helyszíneket: Párizst, Brüsszelt, Grenoble-t, Kanadát, klasszika-filológiát, egy szépen megfőtt homárt, a szövegszerkesztő okostóbiás helyesírás-ellenőrzőjét – vagyis az életet.

Franciaország: történelem és szerelem

A francia próza ma is népszerű árucikk Franciaországban, a könyvpiacon sok-sok kortárs irodalmi mű fogy. Ebben az évben mégis egy magát történelminek nevező regény a szenzáció.

Évekig várt erre a könyvre a francia kulturális élet: olyan „igazi”, „hagyományos” francia regény, amelyik 700 oldalon keresztül tekint vissza az elmúlt XX. századra. Lendületes stílusban írta meg az elismert költő, Hédi Kaddour. A Waltenberg című regény cselekménye az első világháború kitörésétől a berlini fal leomlásáig tart, egy férfi keresi élete eltűnt szerelmét. Ezt kémtörténettel, háborús kalanddal megspékelve meséli el a szerző. Feltűnik a könyvben egy francia újságíró, egy német író, egy amerikai énekesnő meg olyan történelmi figurák, mint Sztálin, Hitler. Svájci, párizsi, New York-i, szingapúri utazás részese lehet az olvasó, miközben a háttérben ott a véres évszázad.

Az olvasók ma, Párizsban, megőrülnek ezért a könyvért, kicsit magukon is meglepődve: történelmi freskó, és mégis siker? A válasz adott: a romantikus szerelmi szál hozta a fergeteges sikert.

Egyesült Államok: miért tartunk itt?

„Mindannyian azt hittük, hogy az amerikaiak mintaországot csinálnak belőlünk, egy második Európát. Ezért nem is harcoltunk. Most itt állunk megdöbbenve: mintha száz évet léptünk volna vissza.” A munka nélküli arab villanyszerelőtől való idézet jól jellemzi, milyen messze áll egymástól Irakban elvárás és valóság. – Az elvont ideálok és a konkrét realitások között nagyobb a távolság, mint a Washingtont Bagdadtól elválasztó nyolcezer mérföld – írja George Packer, a liberális New Yorker háborúpárti riportere, aki szerint mindennek nem kellett volna így történnie. 2005 egyik amerikai könyvszenzációja, A gyilkosok kapuja (így hívják a bagdadi Zöld zóna, a kormányzati negyed szigorúan őrzött bejáratát, amelynél sok merénylet volt), arról szól, miért tart ott Amerika Irakban, ahol tart.

Packer szerint Irakban ma jobb a helyzet, mint Szaddám Huszein alatt volt, ám a kezdeti célt, az arab mintaország megteremtését nem sikerült elérni. A merényletek, a káosz, a bűnözés, a korrupció legyőzéséhez hosszú évekre lesz szükség. A háború, írja, még most is megnyerhető, de ez nem menti azokat, akik miatt ez lett belőle.

Japán: internetalapú művek

Az idei japán sikerkönyv egy bolti alkalmazott igaz történetéről szól. Siraisi úr a tokiói agrár- és műszaki egyetem mindenfélét árusító boltjában dolgozik. Az üzlet üzenőfalán a diákok az árukészlettel kapcsolatos kéréseiket, igényeiket papírcetliken közölhetik az üzlet vezetőivel. A boltmenettől független, furcsa dolgokkal állnak elő: áruljanak szerelmet, adjanak el száz vaskardot vagy tehenet a boltban. A kérésekre Siraisi úr munkaköri kötelességből mindig udvariasan és szellemesen válaszol. A történetből egy diák internetes blogot készített, amelyre egy könyvkiadó is felfigyelt.

Nem ez az egyetlen olyan japán bestseller, amelynek valamilyen köze van az internethez. A Vonatos férfi című alkotás alapja: egy számítógép-megszállott fiú internetes fórumon kért tanácsot, hogyan hódíthatja meg a lányt, akit vonaton látott meg. Az internetes bejegyzéseket aztán egy fórumozó összegyűjtötte, s ebből először könyv, majd annak sikere után mozifilm és tévéjáték is készült.

Kritikusok szerint az egyetemi üzenőfalas és az internetes segítségkérésről szóló történetek sikere abban is rejlik, hogy mindkettő jól világít rá a japán társadalom szocializációs problémáira.

Románia: a láthatatlan siker

A bukaresti Anonimul Alapítvány december közepén döntött Az év könyve díjról. A 100 millió régi lejjel (700 ezer Ft) járó kitüntetést megosztva érdemelte ki Florina Ilis A gyermekek keresztes hadjárata című regényével, és Andrei Cornea az Amikor Szókratésznek nincs igaza című tanulmánykötetével.

Az év igazi szenzációjának azonban Romániában egy másik kiadvány számít, amelyre leginkább „a láthatatlan könyv” meghatározás illene. A kétkötetes munkát a jászvásári Polirom Kiadó jelentette meg a román külügyminisztérium megrendelésére, így az összes példányt a minisztérium székházába szállították, ezért a könyvpiacon máig nem kapható!

Az első, Raport final (Zárójelentés) című, több mint 400 oldalas kötet azt a jelentést tartalmazza, amelyet a romániai holokauszt tanulmányozására és tisztázására még a Ion Iliescu államfő által felkért bizottság készített. A bizottság, amelyet elnökéről, Elie Wieselről Romániában Wiesel-bizottságként emlegetnek, a második kötetben a romániai holokauszt legfontosabb írott forrásait adta közre Benjamin Lya történész szerkesztésében, összesen 670 oldalon.

Akik nagy nehezen megszerezték, listák alapján adják át példányait szűk körben, a legmegbízhatóbb barátaiknak. Akik nem is látták, továbbra is abban reménykednek, hogy egyszer majd a könyvesboltokba is eljut. Addig legendák terjednek róla. Potenciális olvasói pedig – a láthatatlan könyv megpillantását várva – minden héten benéznek a könyvesboltokba. Ágy lett sikerkönyv a román kormánypénzen a romániai holokauszt legismertebb hazai és külföldi kutatói által elkészített Wiesel-bizottsági jelentés…