Forrás: NOL

Népszabadság * Valaczkay Gabriella * 2005. december 19.

Kép: Teknős Miklós Politikai vádak, aggályok, viták kereszttüzében alakult 2003-ban a Gerő András vezette Habsburg Történeti Intézet s a Habsburg-kori Kutatások Közapítvány. Ahogy az igazgató mondja: a politikai habzás azóta lecsillapodott körülöttük, zavartalanul osztják az ösztöndíjakat, szervezik a konferenciákat, adják ki köteteiket.

– Azóta nyilván világosabban kirajzolódhatott – mondja Gerő András egyetemi tanár, a Habsburg-intézet igazgatója -, hogy mi indokolta az intézet talpra állítását, és munkája is igazolódhatott. Az olyan független intézmények, mint a Politikatörténeti Intézet, a 56-os Intézet, a XX. Század Intézet speciális időszakokra összpontosítanak. A Habsburg Történeti Intézet viszont négyszáz évet, e négyszáz év személyiségeit, eseményeit, jelenségeit, folyamatait, összefüggéseit vizsgálja. Mindazt tehát, amit más nem, s úgy, ahogy más nem. Ausztriában sem. Éppen ezért – teszi hozzá -, már nincs értelme az intézetet meg a személyemet ért vádakkal foglalkozni.

Gerő szerint a normális polgári gondolkodás alapja, hogy működő intézményeket nem rombolnak le. Ezért nem tart egy esetleges jövő évi kormányváltástól, és hogy intézete állami támogatása hirtelen megcsappanhatna.

– Ágy is csökkent, az idén már feleannyiból gazdálkodhattunk, mint alakulásunk évében meg tavaly – mutat rá az igazgató. Igaz, az induláskori 230 millióból Báthory utcai székházuk megvásárlására és felújítására, valamint az infrastruktúra kialakítására is költeniük kellett. Az utóbbit nemcsak állami pénzből akarják fejleszteni: digitális intézetprojektjükhöz hétmilliót nyertek az Informatikai és Hírközlési Minisztérium pályázatán, és szponzoruk is támogatja, hogy kutatási anyagaik elérhetők legyenek a világhálón. – És az interneten nemcsak a publikációkat érhetjük el, hanem komplett tudományos vitákat is lefolytathatunk – magyarázza az igazgató. – Mindez jócskán megkönnyíti majd a kutatást. Ugyanakkor az idei 95 milliós keretünk felét elviszik a működési költségek. Ezért változtatnunk kellett eredeti ösztöndíjrendszerünkön: mostantól inkább a fiatalokra koncentrálunk. Évente körülbelül tízen kapnak tőlünk kilenc hónapra elosztott, összesen 900 ezer forintnyi apanázst, és segítségül egy történész tutort. Meghívásos pályázatot pedig többek között olyankor hirdetünk, amikor tervezett konferenciánk programjába jól illene egy bizonyos témájú előadás, de még nem találtunk előadót. Egy másik példa: jövőre lesz a Csárdáskirálynő budapesti ősbemutatójának 90. évfordulója. Jubileumi kötetet adnánk ki az operett történetéről, és ehhez több témában is hirdettünk meghívásos pályázatot.

A kiadványtámogatás – nemrég jelent meg a Rubicon folyóirattal közös Mi a magyar” című kötetük – és az ösztöndíjprogram mellett konferenciákat is rendeznek. Partnerintézményeikkel értekeztek többek között arról, mekkora szerepe volt a Budapesten élő görög nagykereskedőknek a Lánchíd felépülésében, IV. Károlynak a Monarchia felbomlásában, a Habsburg- és az orosz Romanov-dinasztiának a birodalmi politikákban, az operaházaknak a XIX. századi európai államok fejlődésében.

Érdekli Gerőéket az is, miért hívták meg, majd miért távolították el oly hirtelen a pesti Operaház éléről Gustav Mahlert, ezért a Budapesti Fesztiválzenekarral meg a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjával együttműködve jövőre Mahler-konferenciát tartanak. Francia történészekkel a monarchiabeli zsidóságról terveznek közös kutatást, erre viszont már az Európai Unióhoz pályáznának pénzért. Akárcsak több ország kutatóintézeteinek interneten hozzáférhető, közös levéltári adatbázisára. – Az EU-pályázatok rettentő bonyolultak – mondja a profeszszor. – A kulcsszó szerintem a kredibilitás. Az nyerhet, aki jelentős tudományos eredményeket és komoly partnereket tud felmutatni. Azon vagyunk, hogy ezeket megszerezzük. A tudományban ez jelenti a tőkefelhalmozást.