Forrás: Magyar Hírlap

A 2005-ös év Nobel-díjasai közül van, aki megosztja a közvéleményt, s olyan is, akit fenntartások nélkül ünnepelnek a tudóstársak

Irodalmi: Harold Pinter (Nagy-Britannia)

A díjazottak közül talán Harold Pinter drámaíró, költő, filmes kitüntetését vitatták legtöbben – meglepő módon éppen szülőhazájában. A véleményét soha nem titkoló Pintert ugyanis nemcsak műveiről, hanem politikai kirohanásairól is ismerik. Az elmúlt években szinte minden lehetséges alkalommal bírálta az iraki háborút. George Bush amerikai elnök szerinte elmebeteg bűnöző, Tony Blair brit miniszterelnök pedig becsapott idióta. Az évek óta gégerákkal küzdő Pinter betegsége miatt nem tud részt venni a díjátadó ünnepségen.

Orvosi: Barry J. Marshall

és J. Robin Warren (Ausztrália)

Gyomorfekélyesek és emésztőszervi gyulladásban szenvedők millióin segíthet a két ausztrál kutató. Bebizonyították, hogy a betegséget nem feltétlenül az egészségtelen életmód és a stressz okozza. A 68 éves Robin Warren, a perthi Királyi Kórház patológusa és az 54 éves Barry J. Marshall, a Nyugat-ausztráliai Egyetem kutatója az 1980-as évek elején figyelt fel arra, hogy a betegek szervezetében szinte minden esetben található egy baktérium, melyet Helicobacter pylorinak kereszteltek el. Ez okozza a betegségek 80-90 százalékát, gyógyítása pedig antibiotikumokkal rövid idő alatt elérhető.

Gazdasági: Robert J. Aumann (Izrael)

és Thomas C. Schelling (Egyesült Államok)

Játékkal is lehet nyerni: ezt bizonyította be a két tudós közgazdasági Nobel-díja, melyet a „konfliktus és az együttműködés a játékelméletben” témakörében folytatott kutatásukért kaptak meg. A 75 éves Robert Aumann azt vizsgálta, hogyan lehet matematikailag modellezni azokat a konfliktusokat, amelyekben a szemben álló felek állandók. Thomas Schelling pedig azt találta ki, hogy az emberek (egyenként) sokkal együttműködőbbek, mint ami valójában racionális lenne. Ma már közismert, hogy az együttműködési készség sokszor arra öszönzi az embereket, hogy egy-egy kérdésre ne a valós választ adják meg, hanem azt, amit a kérdező hallani akar.

Kémiai: Yves Chauvin (Franciaország),

Robert H. Grubbs (Egyesült Államok),

Richard R. Schrock (Egyesült Államok)

Vegyi kötéseket bontanak fel, újakat alkotnak, az atomokkal bűvészkedve új gyógyszereket, műanyagokat, anyagokat hoznak létre. Zöld kémikusoknak is nevezik a három tudóst. Eljárásukkal környezetbarát műanyagok gyárthatók, az ipari méretű gyártásban normális hőmérsékleten és nyomáson, káros adalékanyagok, oldószerek felhasználása nélkül állíthatók elő különféle termékek, köztük gyógyszerek is.

Fizikai: Roy J. Glauber (Egyesült Államok),

John L. Hall (Egyesült Államok),

Theodor W. Hänsch (Németország)

Glauber, illetve Hall és Hänsch eltérő, de lényegében hasonló területen ért el eredményt. Glauber a kvantumoptikát, a fotonok viselkedését írta le még 1963-ban, míg a másik két fizikus egyebek között kifejlesztette a lézeren alapuló precíziós színképelemzést és az optikai frekvenciák „kifésülésének” technikáját. Hall és Hänsch 15 számjegynyi pontossággal képes mérni a fénysugár frekvenciáját, azaz meghatározni a fény színét. Munkásságuk nyomán rendkívül éles és meghatározott fényű lézerek építhetők, fényük pedig leírható.

Békedíj: Nemzetközi Atomenergia-

ügynökség és Mohamed El-Baradei (igazgató)

„Most, amikor a leszerelés ügye a jelek szerint zsákutcába jutott, amikor fennáll a veszélye annak, hogy az atomfegyverek újabb államokhoz és terrorista csoportokhoz is eljutnak, és a nukleáris erő egyre fontosabb szerephez jut, az ügynökség munkája felmérhetetlen jelentőségű” – indokolta a díjat Ole Danbolt Mjos, a norvég Nobel-bizottság elnöke. A bizottság annak ellenére döntött a NAÜ mellett, hogy az elmúlt évtizedekben a „legális atomhatalmakon” kívül atomfegyvert fejlesztett ki India, Pakisztán és Izrael is, valamint ezen dolgozik Észak-Korea és Irán.

MH