Forrás: Népszava

„Nem” minden engedményre; „nem” a kezdeményezésekre; „nem” minden politikai programra; „nem” minden realista megoldásra – így jellemzi az izraeli kormányzó pártot, a Likudot (amelyből egy hete kivált Ariel Saron miniszterelnök) a Hárec izraeli lap vezető publicistája, Doron Rosenblum. Majd így folytatja:

A „nem” kimondása lett az azonosító közös nevező. A „nem” különbözteti meg őket, a „nem” az életük zamata. Egyikük sem képes úgy elkezdeni egy mondatot, hogy ne a „nem” lenne az első szava. Jiszraél Kac miniszter így indokolta, hogy őt kell a párt új elnökévé választani: „Nem bántottam a gyengéket és nem ártottam az országnak”. Saúl Mofaz miniszter szerint azért érdemli meg a bizalmat, mert „nem vagyok kevésbé szociálisan érzékeny, mint Amír Perec” (a Munkapárt elnöke). „Nem vagyunk többé Saron pártja” – hirdették Dani Naveh és Cahi Hanegbi miniszterek. Ehud Jatom Likud-képviselő szerint „az a lényeg, hogy utunk ne legyen azonos a baloldaléval”. Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök így sorolta a post-Saron-i párt lényeges elveit: „Nem a gázai kikötő építésére; nem az egyoldalú visszavonulásokra; nem a viszonzás nélküli engedményekre; és nem a terrornak való behódolásra”.

Ezért aztán joggal mondta Cipi Livni miniszter-asszony (aki Saronnal tart): „Ez az egyetlen párt a világon, amelynek programja a „nem” szóval kezdődik” – fejezte be Doron Rosenblum.

Az egyetlen ilyen párt a világon? Nincs-e egy olyan magyar párt, amely méltó párja a „nem”-et mondogató izraeli tömörülésnek?!

Yehuda Lahav