Forrás: Népszava

Valóságos földindulás zajlik az izraeli politikai hadszíntéren. A régi ellenségek egymás nyakába borulnak, a barátok, vagy legalábbis hasonló elveket vallók pedig esküdt ellenségekké válnak. Előfordulhat az is, ami a világ megannyi államában elképzelhetetlen lenne: egy újonnan alakult párt nyeri a választást, miközben a hagyomány szerinti „nagy pártok” lassacskán eltűnhetnek a politika süllyesztőjében.

Az a benyomás alakulhat ki bennünk, mintha feje tetejére állt volna a világ a Közel-Keleten. Ennek egyik alapvető oka Ariel Saron nézeteinek jelentős megváltozása. Az egykor a kemény kéz politikáját képviselő miniszterelnök kormányfőként végrehajtotta azt, amelyre talán még egy munkapárti miniszterelnök sem lett volna képes: véghez vitte az izraeliek gázai kivonulását.

Sajátos, hogy Saron éppen közel nyolcvan felé, miniszterelnökként vált Saulusból Paulussá. Honfitársai értékelték is merész húzásait, a felmérések szerint ugyanis újonnan megalakított pártja, a Kadima valószínűleg megnyeri a jövő márciusi parlamenti választást. Eddigi tömörülése, a Likud viszont történetének egyik legsúlyosabb válságába sodródott. A közvéleménykutatási adatok szerint a voksoláson minden korábbinál gyengébb eredményt ér majd el. Egyesek kezdik elhagyni a süllyedő hajót, s átlépnek a Kadimába, mások pedig mindent elkövetnek azért, hogy megakadályozzák: a palesztinokkal szemben a legkeményebb politikát hirdető Benjamin Netanjahu legyen a Likud új elnöke. Na nem a békefolyamatot féltik, hanem elsősorban attól tartanak: ha a Saront diktátornak nevező Netanjahu áll a párt élére, akkor a választás után lehetetlenné válna a Kadima és a Likud kormánybeli együttműködése.

Ugyancsak az események kulcsfigurája a 82 éves Simon Peresz, a Munkapárt legendás alakja, aki 46 év óta erősíti a tömörülést. Nos, Peresz hírek szerint kötélnek állt, kilép pártjából, s támogatni fogja a Kadimát, amelyben kulcspozícióra számíthat a voksolás után. Inkább Saront választja, egykori legnagyobb ellenfelét a Munkapárt új elnöke, Amir Perec helyett, aki – mint Peresz sugalmazta – „hálátlanul” elárulta őt. Peresz döntésében jelentős szerepe van személyes sértettségének.

Saron pontosan tudja, rendkívül kockázatos stratégiát választott az új párt megalapításával. Ám Peresz csodafegyver lehet számára, hiszen személyével igazolhatja: a Kadima egyfajta nemzeti gyűjtőpárttá vált, amely igen fontosnak tartja a közel-keleti békefolyamat folytatását. Ráadásul Peresz megkaparintásával gyengítheti a Munkapártot, amely egyedüli komoly riválisa lehet a márciusi parlamenti választáson.

A két nagy öreg – akik az utóbbi években korábbi vitáiktól függetlenül jól megértették egymást a kormányban – ismét egymásra talált. Az új erőt, a lendületet most épp a két idős politikus képviseli az izraeli politikai hadszíntéren. Saron ismét megmutatta, mennyire fineszes, agyafúrt politikus, Peresz pedig kiválóan kiegészítheti őt. Aligha kérdéses: Saron és Peresz okkal-joggal pályázhat az év párja címre.

Rónay Tamás

Comments are closed.