Forrás: Mazsihisz

NYILATKOZAT A MAGYAR ZSIDóSáG NEMZETISéGGé VISSZAMINőSíTéSéRőL

2005-11-28 13:55:22

Budapest, 2005. november 22., kedd (OS) – A leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a rendszerváltás alkalmával egyszer már elutasított kísérletet – a zsidóság nemzetiséggé nyilvánítását

Budapest, 2005. november 22., kedd (OS) – A leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a rendszerváltás alkalmával egyszer már elutasított kísérletet – a zsidóság nemzetiséggé nyilvánítását – bárki ismét szóba hozza. Nemcsak a kétes értékű aláírásgyűjtés és annak elfogadása ellen emeljük fel szavunkat – az ugyanis ellenőrizhetetlen, hogy ki és milyen indíttatásból írja alá -, hanem az álkérdés médiumokban történő erőszakolt sulykolása ellen is. Az ötlet a holokausztban elpusztított magyar zsidóság emlékének meghamisítása. A magyar zsidóság soha nem szerveződött kisebbségként, vagy nemzetiségként. Történelmi hagyománya és szerepe abban az irányban bontakozott ki, hogy ereje, munkája, kapcsolatrendszere a magyar nemzet és kultúra dominanciáját erősítse – éppen más, Trianont érlelő igényekkel szemben. Nyelve egyértelműen és visszavonhatatlanul magyar. Ezt a történeti irányt a tragikus pusztulás ellenére sem másíthatja meg senki, és nem fordíthatja visszájára. Ez lezárt történet, aminek az emlékét meg kell őrizni, és tanulságait levonni. A nemzetiségi biznisz azonban a szembesítést, a gyászmunkát tereli el olyan végzetesen megosztó irányba, ami a magyar zsidóság teljesítményének még az emlékét is eltörölné. Egyúttal felment a kultúrába szervítés lehetősége és felelőssége alól. Különösen elítélendő egyes médiumok tüsténkedése a rosszul értelmezett liberalizmus nevében. Meggondolatlan „tájékoztatásuk” a nemzeti azonosság még végzetesebb megosztását szolgálja. Felhívjuk a kormányzat s minden felelős társadalmi szervezet tagjainak figyelmét, vizsgálja meg ki-ki a maga területén: a holokauszt, az egypártrendszer, majd a legutóbbi 15 év milyen anyagi, demográfiai és társadalmi változást idézett elő a zsidóság életében, ami a zsidóság képviseletének az előző rendszerben kialakult rendjét túlhaladottá tette. Kezdeményezzenek sokszínűbb, új demokráciánknak megfelelőbb zsidó képviseletet, amely a zsidósággal kapcsolatos partneri viszonyt magasabb színvonalon, hatékonyabban képes ellátni. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem elsősorban állami feladat, hanem a magyar társadalom minden szegmenséé. Azé a modern, most újabb erőpróbája előtt álló magyar társadalomé, amelynek fejlődése az itt élő zsidóság lététől elválaszthatatlan. A rendszerváltás hajnalán magyarként és zsidóként felléptünk már ilyen visszaminősítés ellen. Ezúttal nemzsidó honfitársainkat is csatlakozásra kérjük, mert ezt az újabb kísérletet a nemzetiséggé nyilvánításra a magyarságról való leválasztásnak, s a mindeddig elmaradt gyászmunka végső elutasításának tekintjük. Bella István, költő, Csordás Gábor író, könyvkiadó, Pécs, Gyáni Gábor, történész, egyetemi tanár, Haraszti György, történész, egyetemi tanár, Heller Ágnes, filozófus, egyetemi tanár, Kathy Horváth Lajos, zeneszerző, a Napház igazgatója, Klein Rudolf, építészettörténész, egyetemi tanár, Kőbányai János, író, lap- és könyvkiadó, Láng Zsolt, író, szerkesztő, Marosvásárhely, Lányi András, filmrendező, közíró, Majsai Tamás, lelkész, közíró, Mayer István, kvantumkémikus, c. egyetemi tanár, Miskolczy Ambrus, történész, egyetemi tanár, Ormos Mária, történész, egyetemi tanár, Röhrig Géza költő, New York, Selyem Zsuzsa, filozófus, egyetemi tanár, Kolozsvár, Simon Anna, tanár, Sós Mária, filmrendező, Tatár György, filozófus, Temesi Ferenc, író, Zayzon Márta újságíró