Saron új pártja legyőzné a régit
Elek János 2005. november 22. 12:30
Az izraeli miniszterelnök kilépett pártjából, a Likudból és újat alapított. Izrael három vezető lapja szerint az új párt megnyerné a választásokat, és megalázó vereséget mérne a most még kormányzó Likudra. Saron szerint a pártalapítás két fő célja a palesztinokkal való béke megteremtése és az otthoni állapotok rendbetétele. Új választások márciusban lesznek.
„Soha semmit nem láttam, ami ilyen fontos lett volna” – kommentálta az eseményeket Saeb Erikat, a palesztinok egyik főtárgyalója. „Mintha egy vulkán robbant volna fel. Azt remélem, hogy mikor a por leülepszik, olyan partnert lelünk Izraelben, akivel végig lehet játszani a meccset, el lehet jutni a konfliktus befejezéséhez, és el lehet érni a végleges megbékélést.”
A por, egyelőre, még száll szerteszét, száz elemző ezer véleménye ömlik a rádiókból és televíziókból. (Most, kedd délelőtt csak a Google News keresőjén 2062 cikk foglalkozik az izraeli földindulással.)
Az izraeli parlament. Most az új párt győzne.
Három izraeli újság, a Jediót Ahronót, a Maariv és a Háárec gyors közvélemény-kutatást végzett, és azt találta, hogy a 120 tagú izraeli parlamentben az új, ideiglenes nevén a Nemzeti Felelősség pártja 30-33 mandátumot vinne haza, a jelenlegi Likud viszont 40 helyett csak megalázóan kevés, 12-15 helyre számíthatna. Jó eredményt jósolnak a Munkapártnak is, ahol leváltották a legendás, de már 82 éves Simon Pereszt, és helyére a 30 évvel fiatalabb Amír Perecet választották. A jelenlegi számok szerint a Munkapárt 26 helyet kaphatna a Kneszetben, az izraeli parlamentben.
A nagy kérdés, hogy Ariel Saron miért és miért most húzta meg a „nagy lépést” a politikai sakktáblán. A miniszterelnök nem akarja kétségek között hagyni híveit és ellenfeleit, úgyhogy maga állt elő egy nyilatkozattal, amely válaszol a legfontosabb kérdésekre. A kormányfő azt mondja: „hosszú habozás után” hozta meg a döntést és lépett ki a pártból, melyet 30 éve maga alapított. Az ok pedig, hogy – Saron szerint – a Likud jelenlegi formájában nem tudja beteljesíteni Izrael nemzeti céljait.
Kevésbé fennkölt stílusban ez azt jelenti, hogy Saron meg akart szabadulni a Likud keményvonalasaitól, és a jobboldal helyett a középre tart. A gázai kivonulás a miniszterelnök grandiózus pókerpartija volt.
Kivonulás Gázából: Saron pókerjátszmája
Síró, zokogó izraeliek ellenére visszaadta Gázát a palesztinoknak, elviselve mindazt a bírálatot, kritikát, nem ritkán nyílt gyűlöletet, amelyet a telepesektől és támogatóiktól kapott. Nagyot kockáztatott, de úgy látszik, hogy nyert. Izrael lakosainak többsége többre becsüli a lehetséges békét a palesztinokkal, mint a vérrel és verítékkel termővé tett sivatag megtartását. Saron a klasszikus formula szerint területet adott, és most békét vár érte cserébe. A Likud politikusai között sokan nem értettek egyet vele, a szakítás – innen nézve – nem is olyan meglepő.
Egyiptomi lap rajza Saronról Az persze óriási meglepetés, hogy éppen ez a 77 éves férfiú hajtja végre az izraeli politika évtizedesen legnagyobb fordulatát. Ariel Saron, becenevén a „Bulldózer” már 17 évesen katona volt, részt vett Izrael minden háborújában, világ életében támadott, visszavonulni csak a politika tanította meg. 1982-ben, Izrael libanoni inváziója idején úgy tűnt, hogy karrierjének vége. Az Izraellel szövetséges keresztény fallangisták két palesztin menekült-táborban vérfürdőt rendeztek, és ezért Saron is „indirekt módon” felelős volt. Az ügyet kivizsgáló bizottság szerint a tábornok „nem alkalmas” közösségi funkcióra.
Saron azonban nem csak agresszív támadó, óvatos taktikus is tudott lenni. Lassan, évek alatt visszakerült a politika fősodrába, és 1999-ben már őt választották a Likud párt elnökévé. Ismerve elkötelezettségét a zsidó telepek és telepesek iránt, 2001-ben személyében egy tipikus politikai héja került a miniszterelnöki székbe. Mint már annyiszor, ismét meglepte barátait és ellenfeleit. Szívósan és keményen küzdött a palesztin terror és a terroristák ellen, miközben hosszú távú terveiben egyre erősödött a meggyőződés: a palesztinokat nem lehet legyőzni, meg kell hát velük állapodni.
Saron: békét a palesztinokkal, rendet otthon Döntésében sokat segített, hogy – ellentétben sok társával – benne soha nem volt vallási vagy ideológiai ragaszkodás az elfoglalt területek iránt. Saron nagy támogatója az amerikaiak „útiterv” programjának, mely független palesztin államot akar – palesztin terroristák nélkül. Az izraeli kormányfő tavaly koalícióra lépett a Munkapárttal, hogy erős támogatással kezdessen bele eddigi legnagyobb akciójába, a gázai övezet kiürítésébe. Mire a végére ért, ismét bonyolult belharcok sokaságával kellett szembenéznie. A párton és a koalíción belüli viták és harcok megbénították volna Saront, aki ezért döntött úgy, hogy ismét itt az ideje egy jókora meglepetésnek.
Amikor tegnap bejelentette, hogy kilép a Likudból és új pártot alapít, már tudta, hogy parlamenti képviselőinek jó része, köztük öt miniszter, követni fogja őt. A jobboldal pedig, ahol most legalább heten harcolnak a vezérségért, számára már inkább nyűg, mint meghódítandó terep maradt. Az új párt tehát középen áll. Jobbra a Likud, balra a Munkapárt határolja be politikai lehetőségeit. Az izraeli politika történetében a középpártok nem sok sikert arattak eddig, de az is igaz, hogy eddig nem volt olyan hivatalban lévő miniszterelnök, aki a saját jobboldalától elhúzódva maga alapított volna egy centrista politikai központot.
A Hamasz emberei a gázai kivonulást ünneplik Saron az „útiterv” szerint akar haladni. Gázát visszaadta, a többi területről pedig világosan megmondta, hogy azokból semmit nem fog átadni. Ami a Jordán nyugati partján lévő nagy telepeket illeti, a kormányfő azt mondta: „Ezek örökre Izrael kezében maradnak.” Nincs további kivonulás, mondja, ami azt is jelenti, hogy most a palesztinokon a sor. Ez sem egyszerű történet, mert januárban rendezik a palesztin választásokat, ahol a Hamasz nagyon erősen nyomul előre, miközben Saron már leszögezte: nem tárgyal olyan palesztin vezetéssel, amelyben a Hamasz is képviselteti magát.
Útja otthon sem lesz sétagalopp. Vezető jobboldali Likud-politikusok már fanyalognak az új párt felett, és azt mondják, hogy majd a választók döntik el, kell-e nekik a Likud, melynek hosszú múltja van az ország irányításában, vagy kell-e egy újonnan alakult párt, melynek nincs háttere, és talán jövője sem.
A fanyalgás nem lephette meg a miniszterelnököt. Jelentős mértékben ezért, a kisszerű pártcsatározásoktól való menekülésért jön most létre a Nemzeti Felelősség pártja. Ariel Saron két célt tűzött ki a párt elé. Az egyik: szívós tárgyalásokkal békét kötni a palesztinokkal. A másik: megreformálni Izraelt, leküzdeni a szegénységet, a bűnözést és az erőszakot.
Saron – ahogy mondják – 19-re megint lapot húzott. Majd kiderül, hogy ki nyeri a partit. Azért a becenév, a „bulldózer”, nem véletlenül ragadt Ariel Saronra…
