Hosszú töprengés után Ariel Saron izraeli miniszterelnök tegnap meghozta – amint mondta – „élete legkeservesebb döntését”: elhagyta a Likud-pártot, amelyet harminc éve éppen ő maga alapított, „Nemzeti felelősség” néven új pártot alapított és ennek élén vesz részt az előrehozott parlamenti választásokon. Tegnap Saron már el sem ment a Likud parlamenti csoportjának ülésére – írásban közölte kilépését a pártból, majd Móse Kacav államelnökhöz járult és benyújtotta lemondását, kérve a parlament feloszlatását és előrehozott választások kiírását.
Az államelnöknek 21 napja van arra, hogy olyan miniszterelnök-jelöltet találjon, aki megkaphatja a képviselők 51 százaléka, vagyis legalább 61 képviselő támogatását. Erre aligha van esély és Kacav elnök valószínűleg meg sem próbálkozik vele. Legkésőbb 90 nappal a miniszterelnök lemondásának végleges elfogadása után kell megrendezni a választásokat – vagyis februárban vagy március elején. A parlament, a kneszet ugyan már tegnap megszavazta az előrehozott választásokról szóló javaslatot, anélkül azonban, hogy kitűzte volna annak időpontját. Saronnak azért volt fontos az államelnököt bevonni a folyamatba, mert tartott tőle, hogy a Likud-vezetők megpróbálják májusig vagy júniusig „kitolni” a választások időpontját, hogy az új helyzetben jobban felkészülhessenek a voksolásra. A halasztás elfogadtatására alkalmuk lett volna a törvényjavaslat második és harmadik olvasatának tárgyalásakor – az államelnök viszont köteles kiírni a választásokat kilencven (plusz 21 nap „kísérletezés”) után. Saron pedig a mielőbbi választásokban érdekelt.
Saron bejelentése „robbanást” idézett elő az izraeli politikai színteren. A Likudban rögtön elkezdődtek az előkészületek a belső előválasztásokra és Saron „hagyományos” vetélytársán, Benjamin Netanjahu volt pénzügyminiszteren kívül még hatan jelentették be, hogy jelöltetni kívánják magukat a pártelnöki és a miniszterelnök-jelölti posztra. Ugyanakkor Efi Ejtam ultra-ortodox nacionalista politikus felszólította a szélső jobboldali pártokat, alakítsanak közös listát a Likuddal és lépjenek fel egységesen a választásokon. Más pártokat megszólítva ugyanilyen ajánlattal állt elő egy arab nacionalista párt képviselője, aki az összes arab párt közös listája megalakítását javasolta. A Munkapárt új elnöke, Amir Perec kijelentette: a Likud szakadása révén a Munkapárt a választás után a parlament legnagyobb pártja lehet. Joszi Beilin, a baloldali Merec-párt vezetője szerint a szakadás a Likudban annak beismerése, hogy a jobboldal 37 évig félrevezette a népet. Beilin esélyt lát, hogy a választások után egy a palesztinokkal békére törekvő kormány alakuljon Izraelben.
Maga Saron a déli órákban magához kérette az őt támogató Likud-minisztereket és képviselőket. A találkozóra tizenegyen jöttek el. Ha a negyven fős parlamenti képviselőcsoportból legalább tizennégyen csatlakoznak hozzá, Saron megkapja a pártokat illető állami választási hozzájárulást. Néhány mindeddig politikailag nem elkötelezett személlyel (mint például Avi Dichter, a biztonsági szolgálatok volt főnöke), valamint a Munkapártból és más pártokból (mint a liberális Sinuj) kiváló személyiségekkel Saron olyan centrum-pártot akar kialakítani, amely kiegyensúlyozó szerepet fog betölteni. Saron a tanácskozáson bejelentette, hogy új pártja politikájának középpontjában Bush elnök ún. „útitervének” támogatása és a terrorizmus elleni harc lesz. „Nem lesz többé egyoldalú visszavonulás”, mondta. Yehuda Lahav (Tel-Aviv)