Forrás: ÉS

Kertész Péter

Közírói monográfia helyett

Nagy érdeklődéssel és némi szégyenkezéssel olvastam Solymosi Frigyesnek A „Kibic” válasza című agoráját (ÉS, 2005/45.), melyben reflektált néhány héttel korábban elkövetett) Kibicnek… című (ÉS, 2005/42.) glosszámra. Az érdeklődés azért felfokozott részemről, mert jó ideje már kifelé megyek a szakmából (Madáchcsal szólva: mulattattam, de nem mulattam), s csak elvétve jelennek meg írásaim itt-ott, s azok legtöbbje (beleértve a könyveimet is) visszhangtalan marad. Szégyenkezni azért szégyenkezem, mert be kell vallanom, ilyen mélységben nem ismertem a professzor úr eddigi közírói pályafutását, amint azt (akárhogy is cifrázzuk: nekem köszönhetően) bárki olvashatta. Még akár azzal az érzéssel is, hogy végre jól megmondták ennek a Kertésznek, aki ahelyett, hogy a gondjára bízott szentendrei zsidó temetővel törődne, olyasmibe üti az orrát, amiben előzetesen nem kellően tájékozódott. Más kérdés, hogy ezúttal nem mint Solymosi Frigyes (aki hol mint a Deák Ferenc Társaság tagja, hol meg mint a sajtót megregulázni szándékozó Professzorok Batthyány Társaságának tagja „közír”) lehetséges monográfia-írója hallattam magamról, hanem egy konkrét kérdésre vártam volna választ. Jelesül: miért utasította vissza a Régi Nemzetesek Társasága által felkínált kitüntetést?

Kertész Péter

Pulitzer-emlékdíjas újságíró

Élet és Irodalom

49. évfolyam, 46. szám