Forrás: Magyar Hírlap

Zeév Boim védelmi miniszterhelyettes szerint Saronnak új pártot kellene alapítania

Ariel Saron varázsló, hogy eddig képes volt kormányozni, mégis jobb lenne, ha kilépne a Likudból, és új pártot alapítana – véli Zeév Boim, Izrael védelmi miniszterhelyettese. A politikus a Magyar Hírlapnak arról is beszélt, miért tartja elképzelhetetlennek, hogy a nemzetközi közösség ne tudja megakadályozni Irán atomprogramjának folytatását.

Zeév Boim szerint Ariel Saron mindenképpen nyer a választásokon, de egy új párt alapításával jobban járna fotó: Németh András Péter- Most már biztos, hogy Izraelben jövőre előre hozott választások lesznek, de arról még a sajtó is csak spekulál, hogy vajon Ariel Saron miniszterelnök kilép-e a Likudból, hogy saját pártot alapítva induljon a miniszterelnökségért. Ön szerint megteszi ezt?

– Ezt nevezhetném akár az egymilliárd dolláros kérdésnek is, mivel senki sem tudja a választ. Egy dolog biztos: Ariel Saron az elmúlt másfél évben nagyon erős ellenzékkel nézett szembe a Likudon belül, ellenzéke szinte önálló frakcióként működött a knesszetben is. Ezért a kormányfőnek minden egyes szavazáskor külön-külön koalíciót kellett kötnie, hogy kormányozni tudjon. Azt is mondhatnám, Saron varázsló, hogy ezt meg tudta tenni. A közvélemény-kutatások szerint viszont mindezek ellenére még mindig népszerű a Likudban, és meg is nyerné a választásokat. Ha viszont maradna a pártban, ugyanazzal a belső ellenzékkel kellene megküzdenie, mint korábban, akkor pedig mi értelme lenne az egésznek? Ha saját pártot alakítana, ő dönthetné el, kik induljanak a képviselői helyekért, és még meg is nyerhetné a választásokat. Ez mindenképpen a második lehetőség mellett szól, de a politikában sohasem lehet biztosra menni. Az utolsó pillanatban is változhat a helyzet.

– A Likudon belüli ellentétek fő forrása a gázai kivonulás volt, amelyet véghezvittek ugyan, de a békefolyamat még korántsem ért véget. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter közvetítésével most sikerült megegyezni a rafahi határátkelő megnyitásáról. Jelent-e ez bármilyen biztonsági kockázatot Izraelnek?

– A Gázai övezet most tulajdonképpen egy laboratórium, ahol a Palesztin Hatóság kikísérletezheti, hogyan tudja fenntartani a rendet. Az, hogy a palesztinok kérték a határátkelő megnyitását, teljesen érthető. Másrészről viszont az intifáda még nem ért véget, a terrorcsoportok továbbra is rakétákkal, aknavetőkkel és öngyilkos merénylőkkel támadják Izraelt. Ezért továbbra is figyelnünk kell a határszakaszt, de a palesztinok elutasították, hogy részt vegyünk a határőrizetben. A kompromisszum szerint kamerákkal ellenőrizzük majd az átkelőt, a palesztinok, az egyiptomiak és az európaiak pedig közbelépnek, ha valami gyanúsat észlelünk. Nem lesz egyszerű feladat, de reméljük, hogy így sikerül majd megoldanunk a határ őrzését.

– Eljön majd az idő, amikor teljesen a Palesztin Hatóságnak kell átvennie a határátkelők őrzését. Ön szerint képesek lesznek-e ellátni ezt a feladatot, és egyáltalán, meglesz-e bennük az akarat?

– Jasszer Arafat elnöksége alatt világos volt a helyzet: támogatta a terrort, méghozzá politikai, stratégiai megfontolásból. Halála után Mahmud Abbaszt demokratikusan választották meg, és ő elvben nem követi Arafat politikáját. Csakhogy Abbasz a választások után elkövetett egy nagy hibát: a Hamaszt és az Iszlám Dzsihádot is meghívta a politikai folyamatba. George Bush amerikai elnök úgynevezett útiterve szerint – amelyet két évvel ezelőtt Sarm-es-Sejkben mindannyian elfogadtunk – az első lépésben fel kell oszlatni a terrorszervezeteket. Abbasz ehelyett inkább leült velük tárgyalni. Mi viszont csak akkor vagyunk hajlandók továbblépni az útiterv második szakaszába, ha a palesztinok az elsőt maradéktalanul betartják.

– Izraelnek súlyos fenyegetést jelent Irán is, melynek nukleáris ambícióival szemben most már a nemzetközi közösség is keményebb fellépést sürget. Megnyugtatja ez önöket?

– Örülünk, hogy már az Egyesült Államok és az Európai Unió is belátta, mivel járhat, ha Irán atomfegyverhez jut. Reméljük, hogy a diplomáciai lépések eredményre vezetnek, és sikerül megakadályozni Teherán atomprogramját.

– És mi történik, ha már a diplomácia sem segít?

– Ez egész egyszerűen nem történhet meg. Ha ugyanis Iránt nem sikerült leállítani, és atomfegyverhez jut, abban a pillanatban legalább öt másik ország – köztük Szaúd-Arábia, Líbia, Egyiptom és Törökország – követi majd a példáját, és a helyzet kicsúszik az ellenőrzésünk alól. A világnak be kell látnia, hogy Irán fegyverkezése már nem csak Izraelt érinti. Teheránnak már vannak olyan fegyverei, melyekkel bármikor megtámadhatja Izraelt. Ha csak ez lenne a célja, akkor miért költ hatalmas összegeket a Sahab-4 és Sahab-5 rakéták fejlesztésére, melyek négyezer kilométeres hatótávolságukkal akár Párizsig is elérnek?

Serdült Viktória