Forrás: Magyar Hírlap

Tárlatolgató

Az idő és a markológépek vasfoga – most mindkettőről fogalmat alkothatunk. A Dob utca 15.-ben látható az, ami a 16.-ban már nem: néhány méterre saját romjaitól, a Spinoza kávéházban nyílt fotókiállítás az egykori Gozsdu udvarról.

„Oldalára billent, rozsdás óceánjáró (a Kárpátia?) az Erzsébetváros egy zátonyán. Testén felfeszített konzervdobozra emlékeztető hasított sebek, rozsdapára, salétromkorall. Vajon hogyan történhetett? Miként vetődött ez a patinás monstrum ilyen zavaros vizekre?” Egy fotográfus költői kérdései ezek. Az apropójuk egészen prózai: Kapolka Gábor anekdotákkal, novellisztikus szövegfoszlányokkal kísért fotókiállítása a Gozsdu udvar utolsó, tavaszi napjait örökíti meg, a bontás előtti időket. A Dob utcát a Király utcával összekötő passzázs helyén építésének centenáriumára – jövő őszre – az eredeti udvar arculatát ímmel-ámmal megőrző luxuslakópark települ, kávézókkal, üzletekkel – majd kiderül, pontosan milyen lesz. Dob utcai kijáratával szemben, egy korábbi pékség, majd cukrászda helyén avatták fel két éve a művészkávéházak emlékét idéző Spinoza házat. A régi pesti zsidónegyed rehabilitációjának két – a minősítést hagyjuk az utókorra – példája néz itt farkasszemet. A képeken persze nyoma sincs ennek a vicsorgásnak; egy pajeszos kisfiú néz ránk Kapolka Gábor fekete-fehér fotográfiáiról, háta mögött elmosódó alakokkal. Bál van a Kárpátián – fantáziál a szerző, képein az óceánjáró utasai kísértenek. A többi csak a fény és a történelem furcsa játéka: rozsdás kerítés, korhadó korlát, kibelezett otthonok… És az egykor ötvösök apró üzleteit rejtő udvarok sejtelmes lánca, mint amikor a kamerával a tévéképernyőbe nézünk, és az egyre apróbb keretek sokaságában egy percre megtapasztaljuk a végtelent. Az illúziót.

Kapolka Gábor egy másik, a Derű – pesti fények című, budapesti gangokról készített fotókiállításán derül csak ki, hogy igazából a portré a kedvenc műfaja. Ezen nincs mit csodálkozni: egy fotográfusról az árul el a legtöbbet, hogy a felvételeiről hogyan néznek vissza rá, készítőjükre az emberek. Ahogy a látszólag a hétköznapokból kiragadott szövegrészletekből – amelyekkel a csak mellékesen novellista fotográfus saját felvételeit illusztrálja – hogyan köszönnek vissza olvasmányai. Talán Krúdy Gyula, Kóbor Tamás, Mándy Iván vagy valaki más, aki a régi Pestről még mesélni tud.

Ekho – visszhangképek a Gozsdu udvarból

Spinoza ház galéria (VII., Dob u. 15.).

Derű – pesti fények

Központi Szabó Ervin Könyvtár

galériája (VIII., Szabó Ervin tér 1

Borsos Roland