Forrás: Mazsihisz

NEMZETI KéRDéS

2005-11-08 14:22:48

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének állásfoglalását a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban még 1992-ben fejtette ki, Szabad György úr kérésére, amely azóta sem változott.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének állásfoglalását a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban még 1992-ben fejtette ki, Szabad György úr kérésére, amely azóta sem változott.

A részére írt levelet az alábbiakban közöljük:

T.

Szabad György úrnak

a Magyar Országgyűlés elnökének Budapest, 1992.V.11.

B u d a p e s t

Igen tisztelt Elnök Úr!

OE/1743/1992. számú levelében irt megtisztelő felkérésének, hogy a magyarországi zsidóság jogi státuszával kapcsolatban fejtsük ki nézeteinket, mint a vallásos magyarországi zsidóság képviselői, az alábbiakban teszünk eleget.

A zsidóság több ezer éves kirekesztettség után, a múlt században a környező népességbe való beolvadást, az asszimilációt tartotta olyan útnak, amely a zsidókérdés megoldásához vezethet.

A Magyarországon élő zsidóság a múlt század végétől egészen e század közepéig túlnyomó többségében a magyar nemzethez tartozónak vallotta magát és semmilyen különbséget nem tett magyarsága és zsidósága között, mindkét állapotot természetesnek tekintette, hitte, hogy a zsidósága nem lehet ellentétben a magyar nemzethez való tartozásával.

Ezen vélekedésüket támasztotta alá a XIX. Században a meghozott törvények és más jogszabályok hosszú sora.

Az együttélést durván szakította meg az 1940-es években bekövetkezett népirtás, amelyben a magyar hatóságok, állami szervek és a magyarországi lakosság egy része aktív szerepet vállalt.

Kitűnt tehát, hogy az asszimiláció, a teljes önfeladás nem megfelelő válasz a történelem által felvetett kérdésekre.

Többek között ennek tudható be, hogy a magyarországi zsidóság jelentős része visszatért ősei földjére, hazatért Izraelbe. Ugyanakkor a zsidóság egy jelentős csoportja továbbra is úgy látta és úgy látja, hogy tartalmas zsidó életet lehet élni Izraelen kívül is.

Mi úgy hisszük, hogy Izraelen kívül, a diaszpórában az aktív zsidó élet egyetlen útja a vallásos élet lehet.

Véleményünk szerint a zsidóság olyan nép, olyan népcsoport, amelyet vallása határoz meg, vallása folytán különböztethető meg egy adott terület lakosságának egyéb csoportjaitól.

Önmagában nehezen eldönthető, hogy ez valójában mit is jelent, de utalni kívánunk arra, hogy ez más népek esetében sem egyszerű, hiszen egyes népeket – és ez az általános – a nyelvi összetartozás határoz meg, míg más népeket az adott területen való együttélés, pl. az osztrák népet.

A zsidóság e tekintetben kétségtelenül különlegesnek tekintendő, az általános szabálytól eltérő, de ez nem változtat azon a tényen, hogy önálló népként létezett több ezer éven keresztül a szétszóratásban, majd ezt követően önszerveződés folytán ismételten megalkotta önálló államát.

A magyarországi zsidóság a zsidó nép része, olyan része, amely Magyarországon él, és a túlnyomó többsége a jövőben is itt kíván élni – már amennyiben erre lehetősége lesz.

Mivel a zsidóság népi minősége vallásilag meghatározott, így a Magyarországon élő vallásos zsidók többsége egyúttal a magyar nemzet alkotóelemének tekinti magát, hiszen a magyar nemzethez való tartozás nem vallási, vagy területi definíción alapul, hanem ennek meghatározója a magyar nyelvhez, a magyar kultúrához való kötődés, így a vallásos magyarországi zsidóság a zsidó nép része, de egyben a magyar nemzet része is.

Nem feladatunk és nem is tudjuk meghatározni, hogy vajon a vallásos magyarországi zsidóság mekkora részét teszi ki a magyarországi zsidóságnak, de úgy reméljük, hogy a zsidóság túlnyomó többsége szorosabb, vagy lazább kötődést érez a zsidó vallás iránt, akkor is, ha ennek szervezeti kereteit nem mindig tekinti kötelezőnek magára nézve.

Nem tudjuk azt sem megítélni, hogy a zsidóság mekkora része tekinti magát önálló nemzetiségnek, önálló etnikai csoportnak, hiszen nem ismerjük azokat a kritériumokat, amely alapján egy adott népcsoportot ezen kategóriákba lehetne sorolni.

Az eddigi hivatalos megnyilvánulásokból úgy tűnik, hogy nemzetiségi meghatározottságot elsősorban a nyelvi hovatartozás jelent, ez a magyarországi zsidóság csak igen szűk rétegére jellemző, hiszen a korábban használatos jiddis nyelvet a vidéki lakossággal együtt elpusztították, míg az ivrit – ujhéber – nyelvet anyanyelvként nagyon kevesen beszélik.

Azt, hogy a vallás által meghatározott nép fogalma azonos-e az etnikai kisebbség fogalmával, megítélni nem tudjuk.

Nem választható külön a zsidóság népisége vallásától, ezért a Magyarországon élő zsidók többségére sem az etnikai csoport, sem a nemzetiségi meghatározás nem alkalmazható, azt olyan népcsoportnak kell tekinteni, amelyet vallása határoz meg, így tagjai egyrészről a zsidó néphez tartozóknak, másrészről a magyar nemzethez tartozóknak tekintendők.

Ezzel összhangban a Magyarországon élő zsidók többsége ilyenként tekint magára, ily módon értelmezi létét, egyrészt azonosul a zsidó néppel és kötődik ahhoz, másrészt azonosul a magyar nemzettel és kötődik ahhoz.

Különösen erős ez a nézet azon korosztály köreiben, akik átélték a népirtást, az üldöztetés időszakát, függetlenül attól, hogy ezen időszak legfőbb kárvallottjai ők és családtagjaik voltak.

Természetesen létezik a magyarországi zsidóságnak, így a vallásos zsidóságnak is olyan része – melynek nagyságát megbecsülni nem tudjuk – akik magukat a népszámláláskor zsidó nemzetiségűeknek vallották, így önmagukat kizárólag a zsidó nép részének tekintik, különálló nemzetként definiálják magukat, és közülük kerültek ki azok, akik létrehozták érdekvédelmi szervezetüket.

A magyarországi zsidóság örömmel fogadta a demokratikus fejlődést, ez adta meg a lehetőséget arra, hogy a zsidóságát mindenki úgy élje meg, ahogyan ezt jónak látja.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége a vallásos közösségekbe tömörült zsidók képviseletét látja el, vallási alapon áll, így nem áll módjában nyilatkozni a nemzetiségi érdekvédelmi szervezetbe tömörült zsidók nevében, képviselőjeként.

A vallásos magyarországi zsidóság képviselőiként úgy látjuk, hogy ha az Országgyűlés dönt a zsidóság meghatározásának, mibenlétének kérdésében, úgy az előzőekben irt elveket, és tényeket kell figyelembe vennie, és akként kell állást foglalnia, hogy a zsidóságot a vallása által meghatározott népnek, népcsoportnak kell tekinteni, azzal, hogy az e néphez tartozó személyek egyúttal a magyar nemzet egyenjogú tagjai is.

Az általunk leírtak véleményünk rövid összegzését tartalmazzák, készséggel állunk az Elnök Úr, vagy az Országgyűlés bármely szervének rendelkezésére az egész problémakör részletes megvitatására.

Tisztelettel

dr.Feldmájer Péter Elnök

Zoltai Gusztáv Ügyvezető igazgató