Forrás: ÉS

Sipos András

Mint igazi

Konrád György szép beszélyben mutatja be a város új monumentumát, a meggyilkolt európai zsidók emlékművét (Feljegyzések… ÉS, 2005/32.). Az „antracitszürke oszlopokat” befogadta a város. Gyermekek játszanak a labirintusban, szerelmespárok üldögélnek egymást átkarolva és idősek botorkálnak a hullámzó sikátorok közt.

Kár, hogy nem ment a mélybe, ahol térképek és feliratok, fotókon megjelenített, szöveggel ismertetett családi sorsok, vallomások, interjúk, számítógépes segédanyagok láthatók és hallhatók. Itt már ugyanis súlyos csalódás éri a – magyar – látogatót. Először is az áldozatok számát feltüntető tablón ez áll: Magyarország 270-300 ezer áldozat. Hogyan? Braham és mások alapos adatközlése, mely az 560 ezres magyar áldozatot tűnteti fel, hazugság? A németek nyilván precízek és nem írnak ki valótlanságot… Hacsak!

A szilágysomlyói Berkovits családról összeállított tablót nézve gyanút fogunk, hiszen a szövegből kiderül, hogy a magyar megszállást követően hívták be munkaszolgálatra a férfiakat és deportálták a család többi tagját. Vajon magyar áldozatnak tekintik-e Berkovitsékat? (avagy a kolozsvári Berkovitsokat, rokonaimat?) Vajon hová kell sorolni a „visszatért” Felvidék, Észak-Erdély és a Délvidék áldozatait?

A számítógépes program ígéri, hogy megtalálhatók az európai országok emlékhelyei. Nos, Magyarországot előhíva, csupán az ország körvonala jelenik meg, mintha sehol – Budapesten se! – létezne emléktábla, síremlék, múzeum stb.

Márciusban tanúja voltam, hogy a jeruzsálemi Jad Vasem új múzeumában Karsai László professzor sokoldalas hibalistát állított össze – melynek alapján, remélem, az ottaniak korrigálták tévedéseiket. Például az olyan elemi hibát, mikor a magyar csoportkísérő lefordítja a téves (!) héber nyelvű feliratot, miközben a kiállított 1944 nyári leltáron – mintha a hivatalnok nem tudná, hogy a már kiutalt lakásba soha nem várják vissza tulajdonosát! – jól olvasható a magyar szöveg.

Kár, hogy a májusban megnyílt berlini emlékhelyen még nem tette meg ugyanezt magyar szakember.

Sipos András

Élet és Irodalom

49. évfolyam, 44. szám